A Temu, az eBay vagy az Amazon mostanra a hazai webshopokhoz mérhető kiszállítási időkkel tud dolgozni – nem véletlen a térhódításuk. Vajon mi lehet a titkuk?
Nagyjából öt évvel ezelőttig az lehetett a tapasztalatunk, hogy a Kínából vagy a tengerentúlról rendelt termékekre sokat kell várni. Extrém hosszú, gyakran több hónapos kiszállítási idővel kellett számolnunk. Az AliExpressről rendelt, 10 dolláros kütyüket mégis sokan megvártuk, mert ugyanaz (vagy majdnem ugyanaz) itthon akár a tízszeresébe is került – ekkora árkülönbség pedig jó hatással van az emberi türelemre. Mostanság azonban ez megváltozott: ugyan nem minden esetben ingyen, de elérhető áron jelentősen gyorsabb szállítási időket biztosítanak ezek a szereplők. A Temu például a sztenderd, ingyenes kiszállításnál 6-22 napot ígér, amit a nagyságrendileg 10-20 dolláros expressz szállítás esetén 4-11 napra redukálnak. Vajon hogyan csinálják ezt? Ennek próbáltunk utánajárni Pápay Zoltán, a Pactic sales vezetője segítségével.
A folyamatot úgy kell elképzelni mondjuk a Temu esetében – magyarázta a szakember, hogy mivel piactérről beszélünk, a rendelések a terméktől függően befutnak a több ezer kereskedő valamelyikéhez. Ezek már eleve különböző konszolidátor cégekkel állnak kapcsolatban, akik Kínán belül odaszállítják a termékeket a Temu központi raktáraiba. Ezt követően nemzetközi szállítmányozó cégekhez kerülnek a csomagok, melyek zömmel Hollandián keresztül érkeztetik azokat a kontinensre. Ahol ismét konszolidátorok (vagy azok alvállalkozói) szállítják el a csomagokat a célországokba, ahonnan pedig egy szerződött futárcég viszi el azt a megrendelőhöz. A Pactic is kapcsolatban áll olyan, kínai cégekkel, akiknek csak a repülőtérre érkező áruikat veszik fel, vagy közvetlenül hozatják el a raktárukba, hogy utána más országok irányába vigyék azokat tovább. Vagyis több közvetítő is részt vehet a folyamatban.
A gyorsaság másik oka, hogy ezek a nagy, nemzetközi shopok gyakran helyi vagy regionális raktárakkal is dolgoznak. A visszáruk például jellemzően már nem Kínába vagy az Egyesült Államokban mennek vissza, hanem egy közeli elosztóközpontba, és ha később beérkezik rájuk egy rendelés, akkor csak a címkét kell újranyomtatni, és már megy is a vásárlónak. “A visszáru mindig sokkal lassabban, nagyjából dupla annyi idő alatt ér vissza, mint egy rendelés. Nagyon sok múlik azon, hogy egy webáruház ezeket milyen gyorsan tudja visszapörgetni az eladási folyamatba” – mondta el a szakember.
De pontosan kik ezek a konszolidátorok, és mik az előnyeik?
Pápay Zoltán ezt úgy definiálja, hogy a konszolidátor cégek egyfajta szolgáltatás-csomagot nyújtanak, különféle gerincjáratokkal, szerződött házhozszállítókkal és olyan extrákkal, mint például az utánvétkezelés, vagy a visszáruk menedzselése – mindezt országonként csoportosítva. Ezenkívül integrációkat biztosítanak különböző webshopmotorokkal, ha például egy bizonyos szállítónak nincs külön modulja egy adott webshopszolgáltató – mint itthon az Unas vagy a Shoprenter – rendszeréhez. Fontos még, hogy ezek a cégek egyszerre nagyobb mennyiségeket kezelnek, így egy csomagra lebontva sokkal jobb árakat tudnak elérni egy adott kiszállító cégnél, mint amiket egy-egy webshop kapna.
Azt, hogy nagyjából hány kézen mehet át egy-egy kiscsomag például Shenzentől idáig, Pápay Zoltán – a vámmal együtt – jellemzően legalább nyolcra becsüli. Felvethető kérdés, hogy ha ennyi szereplőn, raktáron, ki- és bepakoláson esik át egy csomag, akkor az miért nem inkább lassulást okoz? A válasz erre az, hogy korábban, amíg a konszolidátorok nem játszottak ebben szerepet, a szállítást a webshopoknak maguknak kellett intézni egy, a célországban működő futárszolgálattal.
“Saját fuvart kellett leszervezniük, saját útvonalak kellett kiépíteni, tehát sokkal nehezebb dolguk volt. Egy konszolidátor ehhez képes mindent a webhopra tud igazítani, és több szállítási opciót tud kínálni, a gerincjáratoktól a kézbesítésig”
– mondta el a szakember. Hozzátette, hogy végeredményben azért tudja gyorsítani a több szereplő a szállítási folyamatot, mert a láncban pontosan meg vannak szabva az egyes felelősségi körök. Ha például a holland-magyar szakaszt nézzük, akkor az itt közreműködő konszolidátor felelőssége, hogy az adott csomag mondjuk reggel 7-es indulással délután 4-ig érjen be Magyarországra, és neki csak erre kell koncentrálni. A következő pedig csak azért felel, hogy még aznap a last mile szolgáltatóhoz kerüljön a csomag, és így tovább.
Sok bába közt elvész a gyerek – vagy mégsem?
De vajon ha ennyi a köztes szereplő, akkor nincs-e nagyobb esély arra, hogy az áruk valahol elvesszenek útközben. Pápay Zoltán itt megint a felelősségi köröket említi, vagyis hogy ezek a cégek nagyon komolyan veszik az ő útszakaszukhoz tartozó csomagkezelést.
“Ha a mi gyakorlatunkat nézzük, nálunk rendkívül alacsony az elveszett csomagok aránya, mert nagyon precízen dokumentálunk – és végső soron minden csak szervezés kérdése. Olyan már előfordult, hogy beérkezett hozzánk egy szállítmány, amiről tudtuk, hogy pontosan hány dobozban kellene jönnie, és valamiért kettővel kevesebb, vagy hárommal több doboz jött. Aztán kiderült, hogy útközben történt valami, például maga a doboz esett szét, és amikor újracsomagolták, többfelé szedték azt. Ha megfelelően van dokumentálva, kommunikálva az, hogy a láncban ki hány dobozt vett át és mennyit adott le, akkor ezzel nem szokott probléma lenni” – mesélte a Pactic sales vezetője.
Kemény elvárások
Mit vár el egy ilyen megaszereplő, mint az Amazon vagy a Temu a szállítóktól? Pápay Zoltán szerint valójában nem is közvetlenül a piacterek, inkább a rajtuk keresztül árusító webshopok elvárásai magasak, mivel a túl hosszú kiszállítási idő vagy az eltűnt csomag rajtuk csapódik le. A vásárlók ugyanis őket értékelik negatívan, ha ilyesmi történik.
“Van olyan ügyfelünk, akinek semmi más nem számított, csak az, hogy minél több csomagja legyen kézbesítve. Ha a kézbesítési arány 0,1 százalékkal több az egyik szállítónál, mint a másiknál, akkor máris vált”
– mondta Pápay Zoltán.
A kiszállítási idő pedig azért is lényeges, mert sok vevő csinálja azt, hogy ha több webshopban is árulják ugyanazt a terméket hasonló áron, akkor több helyről is megrendeli, és azt veszi át, amelyik a leggyorsabban megérkezik. Ez természetesen csak utánvét esetén működik – ha előre fizet a vevő, akkor megvárja a rendelést akkor is, ha hosszabb idő alatt ér oda. Viszont ebben az esetben is fennáll a veszélye a negatív értékeléseknek, ami a webshopok legnagyobb ellensége.
Persze az igazi előny, ha olyan termékeket árul egy webshop, amit máshol nem lehet kapni. A Temu piacterén is sok ilyet láthatunk, de persze mindig nagy kérdés, hogy az a termék a valóságban hogy néz ki, és mennyire felel meg a vevő elvárásainak. Ilyenkor a vásárlóknak nagyon lényeges, hogy legyen egy elérhető ügyfélszolgálat, és lehetőség arra, hogy a visszaküldést le tudják bonyolítani. Ezért is fontos, hogy olyan közvetítőkkel dolgozzanak a shopok, akik ezt biztosítani tudják, és rugalmasak legyenek ezen a téren is – tette hozzá Pápay Zoltán.
