Az előző cikkünkben felsoroltunk nyolc fontos pszichológiai szabályszerűséget, amiket útmutatóként használhatunk, ha ránk hárul egy weboldal kezelőfelületének a megtervezése, finomítása vagy auditálása. Nagyon hasznos, ha ismerjük ezeket az elveket, még akkor is, ha nem dizájnerek vagyunk, hiszen segíthetnek nekünk abban, hogy kiszúrjuk az oldalunk esetleges hibáit, amik rontanak a felhasználói élményen, és a javítási lehetőségeket, amikkel még jobb eredményeket érhetünk el. Ebben a cikkben összeszedtünk néhány további fontos ökölszabályt, amire érdemes odafigyelni a tervezési folyamat során.

A Hick-Hyman törvény

A két pszichológusról, William Edmund Hick-ről és Ray Hyman-ról elnevezett törvény azt tanítja nekünk, hogy RT = a + b log 2 (n). Vagyis: minél több választási lehetőséggel szembesül az ember, annál tovább tart neki a döntéshozatal; és az opciók számának növelésével logaritmikusan nő a döntés meghozatalára szánt idő. Ez egy fontos elv, amit az e-kereskedelem birodalmában számos esetben alkalmazhatunk.

Törekedjünk arra, hogy korlátozzuk az opciók számát, amivel szembesítjük a felhasználót – és ha a számukat nem tudjuk csökkenteni, fokozatosan és csoportosítva jelenítsük meg őket. Úgyszintén fontoljuk meg a termékvariációk limitálását; például egy dropshipping webshopban mindössze egy-két kattintás elérhetővé tenni az összes lehetséges színvariációt mondjuk egy egyedi dizájnnal ellátott póló esetén. De azt tapasztalhatjuk, hogy a bőség zavara inkább elriasztja a látogatókat, mint vásárlásra ösztönzi őket.

Miller törvénye

Az amerikai pszichológus, George A. Miller 1956-ban publikált egy tanulmányt „A mágikus hetes szám, plusz mínusz kettő: Az információfeldolgozási képességünk néhány korlátjáról” címmel. A tanulmány – ami a pszichológiai szakirodalom egyik legtöbbet idézett tanulmánya lett – rámutatott arra, hogy a rövidtávú memóriát igénylő feladatokban a teljesítmény csökken, ha a megfigyelt alanynak több mint kb. 7 – plusz-mínusz kettő – elemet kell a rövidtávú memóriájában tartani.

Bár ez a törvény úgy híresült el UX körökben, hogy „az átlagember körülbelül hét elemet képes tárolni a rövidtávú memóriájában„, Miller nem egészen így értette. A tanulmány szerzője a 7 ± 2 számot mindössze egy szemléletes és emlékezetes allegóriaként használta annak leírására, hogy az emberi információfeldolgozás korlátai körülbelül ennél a számnál csoportosulnak. A tanulmányban bemutatott eredmények szerint az emberek teljesítménye a rövidtávú memóriát igénylő feladatoknál körülbelül ennél a számnál mutat változást, de ez a szám több tényezőtől függően változhat, amelyek közül kihangsúlyozottan fontos tényező az információ csoportosításának módja.

A tanulmány ugyanis rámutatott arra, hogy az emberek képesek hatékonyabban feldolgozni és emlékezni az információra, ha az logikailag összefüggő egységekbe vagy csoportokba van szervezve. Tehát nem az a fontos, hogy önkényes módon korlátozzuk a dizájnterveinket a hetes szám körül, hanem az, hogy tartsuk szem előtt az információ csoportosításának a fontosságát, különösen akkor, amikor a feladat a munkamemória használatát igényli.

Olyan elemek tervezésénél, mint a navigációs menük, termékszűrő vagy termékösszehasonlító felületek, a keresési javaslatok vagy a fiókbeállítások, a csoportosítás és a választási lehetőségek számának megfontolt kezelése segíthet a felhasználóknak könnyebben navigálni és döntéseket hozni, növelve ezzel az oldal használhatóságát és a felhasználói élményt.

A komplexitásmegmaradás törvénye

Ezt a törvényt Larry Tesler fogalmazta meg, a Xerox, az Apple és az Amazon informatikusa, akinek a kivágás, másolás és beillesztés funkciókat is köszönhetjük. Tesler arra mutatott rá, hogy minden rendszerben van egy bizonyos mértékű komplexitás, amit semmiféleképpen nem lehet csökkenteni vagy eltávolítani. A tervezés során mindössze arról dönthetünk, hogy ez a komplexitás hogyan oszoljon meg a rendszer felhasználói és a rendszer fejlesztői között.

Ez nem azt jelenti, hogy ne törekedjünk az egyszerűsítésre. De észben kell tartanunk, hogy van egy határ, ahol a komplexitást csak akkor tudjuk csökkenteni, ha azzal együtt bizonyos megkövetelt funkcionalitásokat is megszüntetünk. Amikor ezzel a problémával szembesülünk, meg kell találnunk az egyensúlyt abban a kérdésben, hogy kit is terheljen ez a komplexitás. Ha a felhasználónak kell boldogulnia a teljes egésszel, jelentősen romolhat a felhasználói élmény, és a rendszer használata nehézzé, bonyolulttá és hatékonytalanná válik. Ha azonban a rendszernek kell kezelnie a teljes problémát, a rendszer lefejlesztése, fenntartása, megváltoztatása és bővítése válik nehezebb és költségesebb feladattá.

Ha ez túlságosan absztrakt magyarázat, vegyünk egy-egy példát a két végletre a probléma könnyebb megértéséhez. Az Amazon és számos másik oldal bevezette azt a funkciót, hogy a felhasználók a böngészés során azonnal, egyetlen gomb megnyomásával leadhatják a termék megrendelését. Ez a checkout folyamat teljes komplexitását a rendszerre helyezi, és a felhasználónak csak várnia kell arra, hogy megérkezzen a termék. Egy olyan checkout folyamat azonban, ahol nincsen semmi automatizált lépés, nincsenek elmentett felhasználói adatok vagy könnyen használható, egyszerűsített fizetési opciók, mint a Google Pay vagy az Apple Pay, a felhasználót terhelik a teljes komplexitással.

Tehát a tervezési folyamatnál érdemes tudatosítanunk, hogy a rendszer összetett folyamatainak megalkotásánál egyfajta trade-off vagy kompromisszum-helyzet jelentkezik, és választhatunk, hogy kinek legyen a gondja megbirkózni vele.

Zeigarnik-hatás

A Zeigarnik-hatást Bluma Zeigarnik, egy szovjet pszichológus fedezte fel, aki azt vette észre, hogy a pincérek egy étteremben nagyon jól emlékeznek akár a bonyolultabb és nagyobb rendelésekre is mindaddig, amíg nem fizették ki azokat. Amikor azonban a vendégek fizettek és távoztak, a pincérek azonnal elfelejtették a rendelés tartalmát. Tovább kutatva a jelenséget, azt a következtetést vonta le, hogy az emberek hajlamosak jobban emlékezni a félbehagyott vagy befejezetlen feladatokra, mint az elvégzettekre.

Ez egy nagyon fontos megfigyelés, amit számos helyen alkalmazhatunk a webes felületek és folyamatok megtervezésénél annak érdekében, hogy fenntartsuk a látogatók érdeklődését. Folyamatjelző sávokat használhatunk a checkout oldalakon, a többoldalas űrlapokon vagy a pontgyűjtő és egyéb hűségprogramoknál; jelezhetjük, ha a felhasználó félbehagyta a profiladatok kitöltését, vagy ha termékeket hagyott a kosarában; felhívhatjuk a figyelmet a félbehagyott „onboarding” folyamatra, kurzusokra, cikkekre, satöbbi.

Konklúzió

A pszichológiai törvények és elvek megértése és alkalmazása nélkülözhetetlen a weboldalak és alkalmazások tervezésekor. A fent bemutatott szabályok nem csupán a hivatásos dizájnerek számára hasznosak, hanem bárki számára, aki weboldalakon dolgozik, és figyelmet szentel annak, hogy az a weboldal a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Az emberi viselkedés, érzékelés és döntéshozatal mélyebb megértése segít abban, hogy intuitív, hatékony és élvezetes felületeket hozzunk létre, amelyek valóban megfelelnek a felhasználók igényeinek és elvárásainak. A tervezési folyamat során való odafigyelés ezekre az elvekre közvetlenül növeli a weboldal vagy az alkalmazás sikerét és hatékonyságát.