A fast fashionnel foglalkozó Sheint 2008-ban alapította Nanjing városában Chris Xu, egy Egyesült Államokban született SEO szakértő. Vállalkozása az elmúlt másfél évtizedben az egyik olcsó kínai ruha kereskedőből globális, kizárólag online működő divat óriássá nőtte ki magát. Csak az elmúlt négy évben meghétszerezte a forgalmát, és mára 66 milliárd dollár értékben exportál árut a világban. A Shein működésének egyik sarokköve, a logisztika, most – a jelek szerint – eléggé meglazult.
A Shein napi szinten elképesztő mennyiségű terméket állít elő, és ennek köszönhetően rendkívül nagy karbon lábnyomot hagy maga után. Minden termékből naponta csak kis mennyiség, 50-100 darab készül, mielőtt népszerűvé válna, és tömeggyártásba kerülne. Ekkor azonban a gyártók olyan mennyiségben használnak el nyers poliésztert és olajat. Ezek az anyagok évente körülbelül 180 szénalapú erőművel egyenértékű mennyiségű szén-dioxid-kibocsátást eredményeznek. Legalábbis a Synthetics Anonymous 2.0 divat fenntarthatósági jelentése szerint.
Ennek eredményeként, csak a Shein, önmagában körülbelül 6,3 millió tonna szén-dioxid kibocsátást hagy maga után évente. Ez az érték pedig jóval elmarad attól a 45 százalékos célkitűzéstől, amelyet a globális szén-dioxid-kibocsátás 2030-ig történő csökkentése érdekében az ENSZ szükségesnek ítélt ahhoz, hogy a divatipari vállalatok hozzájáruljanak a globális felmelegedés okozta károk csökkentéséhez.
A kényszermunka gyakorlata
A hatalmas környezetszennyezés és elképesztő fosszilis energiafelhasználás mellett azonban komoly vádak merültek fel mind a Magyarországot is letaroló Temu, mind a Shein gyáraiban tapasztalt munkakörülményekkel kapcsolatban is. Az elmúlt években számos alkalommal vádolták meg a két céget azzal, hogy kényszermunkásokat alkalmaznak ellátási láncaikban.
Az e kínai piactarerekre termékeket gyártó üzemek (különösen az olyan régiókban, mint Hszincsiang), széles körben alkalmazzák a kényszermunka gyakorlatát. A Channel 4 a „Shein gépezetében” című dokumentumfilmje például rejtett kamerákkal mutatta be ezen gyárak, embertelen körülmények között dolgozó munkásait, akik nem ritkán napi 17 órás műszakokat voltak kénytelenek lehúzni, hogy naponta több száz ruhadarabot készítsenek.
Ezekben a gyárakban a munkások napi alapbére 20 dollár körül volt, amit 14 dollárral csökkentettek, ha hibás ruhadarabok készültek. Az Egyesült Államok kormánya ekkor lépéseket tett annak érdekében, hogy blokkolja azokat az import termékeket, amelyekről feltételezhető, hogy kényszermunkával készültek. Ezzel célba vettek számos olyan vállalatot, amelyek a Temu és a Shein beszállítói voltak.
Rengeteg olyan virális videó is felbukkant a nyugati közösségi médiában, amelyek ezen cégek logisztikai központjaiban dolgozók körülményeit firtatta. Ezekről azonban utólag számos alkalommal kiderült, hogy korántsem a Temu vagy Shein raktáraiban készültek, ahogy azt feltöltőik állították.
Egy nap, de nem a paradicsomban
Ennek ellenére tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan vlog és videó jelent meg a kínai közösségi oldalakon, amelyek valóban ezen üzemek dolgozóinak sanyarú sorsát mutatják be. A Wired Magazin oknyomozó anyagában a kínai Bilibili közösségi sitera frissen feltöltött videóknak utána járva mutatja be a munkakörülményeket és visszásságokat. Az elmúlt három évben a Shein dél-kínai központjaiból számos dolgozó készített ‘egy nap egy Shein dolgozó életéből” típusú videókat. Ezekben részletesen beszámoltak a bérekről, a munka körülményeikről vagy éppen arról, miért döntöttek úgy, hogy a logisztikai iparágban vállalnak munkát.
Idén októberben egy Shein raktári munkás, fekete keretes szemüvegben, a kamerába mesélte, hogy az utolsó műszakja alatt 650 ruhadarabot szedett össze. Ezt a teljesítményt részben annak köszönhetően tudta elérni, hogy egyetlen alkalommal sem ment ki vécére. Az említett munkás szerint ez az ára annak, hogy elérje a havi 10 000 Jüanos álomfizetést (közel 1500 dolláros) a Shein megrendeléseinek összekészítése és csomagolása során.
A bizonytalan státuszú alkalmi munkások
Míg az Amazon a teljesítési központjait jellemzően nagyobb ügyfélközpontok közelében építi, hogy optimalizálja a szállítási sebességet, addig a Shein a rendeléseinek nagy részét közvetlenül Kínából küldi ki. Ezt a stratégiát az Egyesült Államokban és Európában is kritizálják. Azzal, hogy a konténeres vámolásnak köszönhetően lehetővé teszi, hogy a cég tisztességtelenül megkerülje az importvámok jó részét.
A vámköltségek jelentős csökkentése mellett a Shein egy másik jelentős előnyt is élvez azzal, hogy Kínában működteti raktárait. A cég raktáraiban ugyanis rengeteg, meglehetősen bizonytalan státuszú alkalmi munkás készíti a csomagokat, akik nem részesülnek ugyanazokban a kínai törvények által biztosított védelemben és juttatásokban, mint a cég saját, teljes munkaidős alkalmazottai.
A Shein Guangdong tartományban található logisztikai központjaiban, ugyanis a dolgozók közül sokan a kínaiak által csak ‘munkaerő-közvetítésnek’ nevezett konstrukcióban vannak alkalmazva. Ez a kiközvetítés pedig lehetővé teszi a kínai cégek számára, hogy az ideiglenes munkások csoportjainak teljes felelősségét kiszervezzék egy-egy munkaerő-közvetítő ügynökségeknek.
Számos jogi kiskapu van
A kínai törvények értelmében egy vállalat legfeljebb alkalmazottainak tizedét alkalmazhatja munkaerő-közvetítés révén. Ezeket a szabályozásokat azonban nem túl szigorúan ellenőrzik. A cégek számára jónéhány olyan jogi kiskapu is van a rendszerben, amellyel megkerülhetik ezeket a korlátozásokat. A nyilvánosan elérhető álláshirdetések szerint a Shein is előszeretettel alkalmazza ezt a stratégiát a mindennapokban.
Ezt egyébként a Shein szóvivője megerősítette a WIRED magazinnak; elismerve, hogy a vállalat „harmadik fél által nyújtott szolgáltatókkal dolgozik együtt, hogy biztosítsa a megfelelő raktári személyzet elérhetőségét”, de azt már nem árulta el, hogy a dolgozók hány százaléka dolgozik pontosan munkaerő-közvetítés keretein belül. Mint fogalmaztak:
“’A Shein gyakorlatai összhangban vannak az iparági normákkal, és megfelelnek a helyi törvényeknek és kínai szabályozásnak.”
Mivel a Shein számos raktári dolgozója alkalmi munkásnak minősül, ők nem garantált órabért kapnak. A feltöltött videók alapján a dolgozóknak ugyan havi alapbért ígérnek, de a végleges juttatásuk a termelékenységi szintjük alapján számítódik ki. Vagyis: egy olyan rendszerben, amelyet úgy lehetne összefoglalni, hogy ‘több munka, több fizetés.’
Shein: fizetés ezer dollártól
A cég a WIRED-del közölte: a kezdő raktári dolgozók körülbelül havi 7000 Jüant (997 dollár) keresnek, míg a tapasztaltabb dolgozók átlagosan több mint 12 000 Jüant (1709 dollár) vihetnek haza, havonta. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a teljes munkaidős dolgozók havi minimálbére tartományban jelenleg 2300 Jüan (327 dollár) igaz, ez ez az összeg nem tartalmazza a túlórákat és más, egyéb juttatásokat.
A helyi hatóságok azonban nem véletlenül vonakodnak megbüntetni azokat a cégeket, amelyek esetlegesen túllépik a munkaerő-közvetített dolgozók tíz százalékos arányát. Ennek oka, hogy a kínai vezetés szerint ez negatív hatással lehet az ország már amúgy is küszködő gazdaságára. Az elmúlt hónapokban ugyanis Kína központi kormánya kifejezetten ösztönözte az úgynevezett határokon átnyúló e-kereskedelmi cégek, mint a Shein, fejlődését.
A nyugati piacra dolgozó óriáscégek ugyanis jelentősen hozzájárulhatnak az ország exportjának növeléséhez. Idén júniusban a Kereskedelmi Minisztérium nyolc másik állami ügynökséggel együtt felszólította a helyi kormányokat, hogy találjanak módokat a határokon átnyúló cégek ‘előnyös ipari klaszterek’ kiépítésére. Illetve, hogy segítsék ezeket „a globális piacra lépésben„. Alig két hónappal később a guangzhoui hatóságok már be is jelentették, hogy jóváhagyták a Shein javaslatát egy 514 millió dolláros ellátási lánc központ építésére a városban. Ez mintegy 25 új logisztikai és fulfillment létesítményt foglal majd magába.
Arról azonban hogy milyen módon és milyen körülmények között foglalkoztatja majd a cég ezekben a létesítményekben a munkavállalókat, természetesen már nem esett szó.
