Új elnöke van az Ecommerce Hungary Egyesületnek, akit viszont senkinek nem kell bemutatni, hiszen Zabari István – eddig a szervezet alelnökeként – aktív szereplője volt a webáruházas világnak. Változik-e a szervezet haladási iránya, lehet-e a szervezet rugalmasabb és mi lesz a Temuval? Többek között erre kértünk választ Zabari Istvántól – két egyeztetése között.
– Ha valaki a szervezetnek csupán az idei történéseit szemügyre veszi, akkor is biztosan feltűnik neki, hogy alelnökként is „mindenhol ott voltál”. Amikor az utánvét problémák kezelésére adott az egyesület egy gyakorlati, szoftveres megoldást, akkor is téged látott-hallott a webáruház tulajdonos; és akkor is, amikor a begyűrűző Temu-hatásra vagy a Magyar Posta kötelező piaci elemmé tételének kérdéseire kerestetek és adtatok választ. A gyakorlati kérdések jogi oldalát Ormós Zoltán, a webáruházas-gyakorlati olvasatot pedig Zabari Istvántól hallotta-látta, kapta meg az online boltos. Ez érthető is így, ha az elnök viszi a szervezeti politikát és missziót, az alelnökök pedig végrehajtják a programot, illetve reagálnak a szervezeti tagságot érő hatásokra. De mi következik most, hogy a korábbi alelnököt elnökké választották?
– Amiben változás várható az a gyakorlatiasság. Mindig is így gondolkodtam, és a feladatoknak mindig is a gyakorlati oldala, a megoldása-megoldhatósága érdekelt inkább. Nem terveztem még egy évvel ezelőtt sem, hogy elnök lehetnék, ez a döntés egyszerűen organikusan, a szervezeti tagoktól jött.
A közösség, a középvállalatok, a B2B-tagok azt mondták, hogy teljesen mindegy, hogy te most leszel-e középvállalati vezető, vagy éppen képbe kerül-e az elnöki pozíció, mert úgyis téged fogunk felhívni este 8-kor is, ha valamilyen kérdésünk van. Nem volt ilyen ambícióm, de a közösségtől kaptam ezt a biztatást, nem lehetett kitérni előle. Úgy készülök, hogy bizonyos tekintetben nem lesz változás az Ecommerce Hungary Egyesületben, bizonyos tekintetben nagyon sok változás lesz.
– Nézzük akkor az utóbbit! Mi a terv? Hol kell változtani?
– Az egyik fontos terület, hogy az egyesületi weboldallal úgymond: ’kezdeni kell valamit’. Az ecommerce.hu mondjuk úgy, hogy az Ecommerce Hungary Egyesületi működés pici, fekete foltja. Abban az értelemben van tennivalónk, hogy bár sok B2B-tagunk, komoly befizetőink vannak, nekik sokkal többet kellene visszaadnunk. Most például nem kap felületet a tagjainkhoz, a tagjaink nem feltétlenül tudják, hogy ők itt vannak közöttünk.
Ezeket az akadályokat fel kell oldani, a portálon mindenképpen komoly változás lesz; ahogyan sokkal több üzleti reggeli, sokkal több közösségi találkozás is lesz. Többet kell adnunk, többet kell a tagoknak is tudniuk egymásról…
– Nem akarok ünneprontó lenni, de mégis ide tartozik: kimondható, hogy a magyar e-kereskedelemben már nem lesznek sokkal többen? Mert ha ez a helyzet, akkor az egyesületnek is, így, ezzel a közeggel kell jobban, optimálisabban dolgoznia.
-Megvolt a plató, most már sajnos várhatóan nem leszünk többen. Nekünk most már azon kell dolgoznunk, hogy minél többen talpon maradjunk ebben a nemzetközi viharban. Ehhez mindenkire szükségünk van, a társszervezetekre is. El kell jutnunk a jogalkotókhoz, és meg kell értetnünk, hogy a versenyképességi akadályokat okozó jogszabályok miért problémások. Sok példát tudok mondani, amik nem teszik jobbá a gazdaságot, nem hoznak a fogyasztónak olyan mértékű előnyt, amekkora kárt okoznak a magyar identitású kereskedőnek.
Szándékosan használom ezt a szót, mert egy Magyarországon jogszerűen működő román cég is magyar adószámmal, a magyar jogszabályoknak megfelelve, egy pendrive értékesítésekor ugyanúgy fizet: az Artisjusnak díjat bevallva, az adattörlő kódot biztosítva egy pendrive-hoz, mint egy magyar kereskedő. Egy harmadik országbeli kereskedő viszont ezzel jó eséllyel nem foglalkozik. Ez egy 128 gigabájtos pendrive esetében a következőt jelenti:
- a Temun egy ilyen pendrive 1028 forint,
- az Artisjus.hu-n egy ilyen adathordozó díja 2942 forint.
Ha utóbbi esetben ezt a költséget a fogyasztókra áthárítja a kereskedő, akkor az az áfával együtt 3736 forint, amivel ott tartunk, hogy ha 5000 forintért árul a magyar kereskedő egy ilyen pendrive-ot, akkor még nem keresett ezen az üzleten. Így viszont jogosan mondja a vevő, hogy 5x-ös áron nem akarja megvenni az áruját. Ez egy olyan csapdahelyzet, egy olyan esélyegyenlőtlenség, amiből valahogy ki kell jönni. Ormós Zoli tűzte ezt a zászlónkra, ő volt az első, aki kimondta, hogy ezt a helyzetet kell kezelni, és ahhoz, hogy ez a megoldásig eljuthasson, minél többen kell együtt megmaradnunk.
– Ha már így belecsaptunk a lecsóba: az ilyen helyzetek kezeléséhez a jogalkotót kellene a leginkább észhez téríteni?
Semmiképp nem használnám az észhez téríteni kifejezést. Mi a gyakorlati tapasztalatunkkal abban segíthetjük a jogalkotót, hogy milyen lépések szükségesek az esélyegyenlőséghez. Azt kell tudnunk átadni, ha egy étteremre hoznak egy olyan jogszabályt, aminek betartásához egy leves felszolgálásához a rendszerben már látni és ellenőrizhetővé kell tenni, hogy abban hány deka hús, zöldség vagy más összetevő van, akkor ezt a jogszabályt lehet kritizálni, de attól még ez érvényes lesz a szemben lévő étteremre is. Az az étterem pedig, aki csal kiszűrhetővé válik, ami előnyére válik minden tiszteséges piaci szereplőnek és a gazdaságnak is.
De ha egy ilyen típusú jogszabályt az online térben működő cégekre hoznak, akkor ez csak azokra lesz érvényes, akik Magyarországon adóznak, akik itt fizetnek iparűzési adót, kiskereskedelmi külön adót, személyi jövedelemadót, hulladékkezelési díjat és így tovább. Azokra nem lesz érvényes, akik a térképen talán meg sem találják Magyarországot, de mégis, nagy tételben értékesíthetnek hazánkban.
Nem látom fogyasztói értelmét például olyan szigorú szabályozásnak, miszerint egy 11 ezer forintos focilabdára két év jótállást kell biztosítanunk, mert ez a jogszabályokat betartani akaró magyar identitású kereskedőt szorítja ki a piacról, miközben az innen megfoghatatlan kereskedők fittyet hánynak rá. Ma már az áfahiányokból azonban az látható a gazdaságban, hogy egyre nagyobb mértékű ez a probléma.
– A kényelmes, mindig biztos, a leggyakrabban két számjegyű (százalékos) piaci növekedést a védekezés kora váltja, de nem csak a kínai dömping, hanem a regionális ecommerce szereplők érkezése miatt is. Mit tud az egyesület ebben a helyzetben nyújtani?
– Az Ecommerce Hungary Egyesület alulról, a tagok kezdeményezésére jött létre. Nem bürokratikus, nem felülről létrehozott szervezet. Végtelenül leegyszerűsítve: az a célja, hogy mind jobban tudjon lobbizni a tiszteséges magyar e-kereskedelmi vállalkozások érdekeiért. De az nem csak az online – vagy úgy általában véve: a kereskedőre igaz, hanem mindenkire. Nagyon szeretnénk együttműködni a jogalkotóval, mert ha születik egy hibás, hiányos, nem eléggé körültekintő jogszabály, akkor annak a javítása jelenleg hosszú ideig elhúzódik, mely a magyar adóbefizetők esélyegyenlőségének rovására megy. Mi arra készülünk, hogy ezeket a helyzeteket szeretnénk rövidebb idő alatt megoldani.
– Van erre már mesterterv is?
– Nyilvánvaló: ennek a szervezetnek a költségvetése elég véges. Amikor évekkel ezelőtt idejöttem, az egyetlen feltételem az volt, hogy a szervezet nem lehet baráti kifizető hely, ennek a jövőben sem nem adok teret semmilyen formában. Nyilvánvaló az is, hogy a szervezet nyomatéka növelhető azzal, hogy a tagok számát bővíteni tudjuk. Ez az egyik legfontosabb feladatom – emellett pedig az, hogy a szövetség mindenkivel, aki a területen hasonló érdekek mentén dolgozik, együtt tudjon működni, haladni, problémákat megoldani.
Több szövetséggel, több nagy stratégiai partnerrel is tárgyalok . Tagokat is, támogatókat is szerezni fogunk még. Ha több tagunk lesz, a több tagdíjból jobban tudunk megbízni adott esetben egy lobbistát vagy ügyvédet is. A rendelkezésünkre álló, befizetett összegekből így eredményesebb, stabil lábakon álló szervezetet akarok létrehozni. Mindannyian tudjuk, hogy ez egy költséges dolog egyáltalán eljutni egy megfelelő döntéshozóhoz, akárcsak egy komolyabb ügyvédi levelet megírni vagy akárcsak egy egyeztetéses levelet. Ennek költségei vannak, azt gondolom, hogy erre kell fordítanunk mindent.
– Az online kereskedelmi szektorban jelenleg az a leginkább szembetűnő jelenség, ahogy a logisztikai cégek (fuvarozó cégek, csomagszállítók, logisztikai partnerek stb.) és szolgáltatók összeolvadnak – volt olyan hét a közelmúltban, amikor három felvásárlást is bejelentettek. Emellett az hogy „mindenki piacteret akar”, azt is jelenti, hogy újra osztják a piacon a lapokat. Ez az egyesületi szerepen változtat?
-Én arra számítok, hogy ez az egész piac globalizálódik. Hogy bohócul néz ki egy-egy kínai weboldal? Na és? Ha érti – mert érti – az átlag magyar fogyasztó is, akkor egy piacon árulunk. Ezt a helyzetet a szektor különböző részein sokan felismerték. Pont úgy, ahogyan például a GKID-nél – és a másik oldalon, a PwC-nél.
Felismerték a szereplők, hogy ha a továbbiakban erősek akarnak maradni ezen a területen, akkor érdemes megvenni az ehhez szükséges tapasztalatot és tudást. A másik oldalról nézve pedig ez azt jelenti, hogy: „oké van egy 10-20 éves kifejlett digitális kompetenciám, és olyan versenyben vagyok a hirdetési és minden egyéb költségek emelkedésével, hogy érdemi eredményt egyre kevésbé tudok kimutatni. Ezért az a jó megoldás, ha szövetkezek olyannal, akivel együtt versenyképesebb lehetek”. Sok olyan esetet tudok felsorolni, mint a Madar Norbiéké. A saját esetemben is hasonló stratégiai együttműködés vette kezdetét Lumenetes sapkámban, alig néhány héttel ezelőtt.
Másképp is felteszem a kérdést: lesz-e az Ecommerce Hungary Egyesület tagja a Foxpostot felvásárló, nem magyar tulajdonosú cég?
– Természetesen. Ahogyan a PwC és ahogy az Allegro is. Az is célom, hogy a globalizálódó piacon a globalizálódással belépő új szereplőket is beültessük az egyesületbe. Az interjúnk előtt negyed órával egyeztettem az Allegro képviselőjével – kölcsönös a nyitottság. Alig várom, hogy magyar piaci szereplők lengyel és egyéb szakmai szervezetek tagjai legyenek, és ez a befogadás természetes.
Aki Magyarországon tisztességesen kereskedik, és ügyesebb nálunk, attól tanuljunk! Attól csak tanulhatunk. Én a Temut sem tekintem ellenségnek, csak érjük el az esélyegyenlőséget. Az, hogy nem így van most, tragikus; de mondok rá egy példát, amiből megérthető, hogy ezen a téren mennyi feladata van még a jogalkotónak és nekünk is. A vámhatóság oldalán olvasható, hogy csak tavaly 51 tonnányi, fésűnek minősített műanyag érkezett be Magyarországra, ez a szám ebben évben a sokszorosa lesz. Ha ez így van, akkor a hulladékkezelési cég részéről hogyhogy nem jutott eszébe még senkinek sem megkérdezni, hogy ennek a tételnek hol van az akár milliárdos nagyságrendű hulladékkezelési díja?
– Hogyan lesz az eddigiekhez képest az érdekvédelmi szervezet rugalmasabb és gyorsabb reagálású?
– Erre egyszerű a válaszom: egy nagyon jó csapattal. Azt gondolom, hogy ebben a szakmában, de az egész Ecommerce Hungary-t körülvevő közegben van egy nagyon erős, odaadó szakmai réteg. Gondolok itt Kobza Andrásra, Madar Norbira, Ormós Zolira és még sorolhatnám, hogy ki mindenkire számítok ebben a feladatban. Minden egyes projektnek meglenne a maga gazdája.
– Az Ecommerce Hungary Egyesület elnöki mandátuma három évre szól. Most, a startpisztoly eldördülése után mi a terv, mit kell, mit lehet ennyi idő alatt befutni? Egyáltalán: hosszútávfutásra, vagy sok sprintre készülsz inkább?
-Amit szeretnék, az már most látható, hogy három év alatt nem valósítható meg. Lerakhatom a köveit egy várnak, ahogy e várnak az alapköveit Kiss Egon és Bőgel Gyuri is lerakta, és amire én is építkezni fogok. De az, hogy milyen tempóban tud ez a vár épülni, nem csak rajtam, hanem azon a csapaton is múlni fog, amelyik körülvesz.
