Az online vásárlás világa gyorsan változik. Ma az egyetlen biztos dolog, az ügyfeleink „zökkenőmentes” élményeket keresnek, melyek túlmutatnak a hagyományos webáruházakon. A technológiai fejlődés elmossa a határt az inspiráció és a tranzakciós csatornák között. Pont úgy, ahogyan az online vásárlás már nem kizárólag a digitális boltokhoz kötött tevékenység. A jövő digitális kereskedelme nem más, mint személyre szabott élmények megteremtése minden interakcióban. – Tölgyes László friss írása.

A digitális kereskedelem a márka és a vásárló közötti mélyebb kapcsolat kialakításáról szól. Ez azt jelenti, hogy minden egyes vásárlói interakciót olyan élménnyé kell alakítani, mely megérti az igényeit. Plusz a megfelelő helyen és időben találja meg őket és személyre szabott ajánlatokat és tartalmakat is kínál. Ehhez azonban a megfelelő technológiai architektúrára lenne szükség.

Ez is érdekelhet

Miért van szükség új technológiai megközelítésre? A vállalatok igyekeznek utánozni az olyan e-kereskedelmi óriások gyorsaságát és rugalmasságát, mint az Amazon és a Zalando. Azonban sokuk még mindig olyan háttértechnológiával dolgozik, mely kizárólag a webre épült, és nem képes rugalmasan alkalmazkodni az új csatornákhoz. A folyamatosan változó digitális környezetben az elemzés, a kísérletezés és a gyors adaptáció képessége kulcsfontosságú. A Gartner előrejelzése szerint 2025-re azok a szervezetek, melyek intelligens moduláris megközelítést* alkalmaznak, 80 százalékkal gyorsabban fejlődhetnek, mint a versenytársaik. Ezért a rugalmas kereskedelmi stratégia egyre inkább nélkülözhetetlenné válik.

A hazai e-kereskedők előtt is ismert, hogy a változó vásárlási élményekből egy olyan jövőt vázolhatunk fel (mesterséges intelligenciás predikciók nélkül is), ahol a vásárlás az „inspiráció pillanatában” történik. Ahol a Kiber Hétfő is ugyanolyan élvezetes lesz, mint a Black Friday, és ahol maguk az élmények is értékesíthetők egyben. Egy jelentős akadály áll e „kereskedői álom” megvalósítása előtt: a legtöbb esetben éppen az a webhely-architektúra, mely otthont ad az e-kereskedelmi élményeknek.

Érdemes feltárni azt a szoftverréteget, ami lehetővé teszi a kereskedők számára, hogy megteremtsék a „kereskedelem mindenhol” varázslatot. Tanulságos megnézni, mi hátráltatja a forradalmat, és hol láthatjuk az ideális befektetési fókuszt.

A monolitikus platformok uralma

Tagadhatatlan, hogy jelenleg a legtöbb e-kereskedelmi platform monolitikus felépítésű. Ez azt jelenti, hogy a webhely „frontendje” szorosan össze van kapcsolva a „backend”-jével. Ha változtatni szeretnénk a frontend felületén, azt a backendben is tükrözni kell(ene)! Ez viszont időigényessé és költségessé teszi az új vásárlói élmények kialakítását a különböző csatornákon. A monolitikus architektúrák számos kihívást rejtenek magukban. Egyrészt nehéz testre szabni őket anélkül, hogy hatalmas technikai „adósságot” halmoznánk fel. Az „új kiadások” kezelése is problémás a meglévő kódbázis és a jól bevált „vízesés-modellek” szerinti fejlesztések miatt. Egy monolitikus rendszer esetében egy kiskereskedő általában csak negyedévente tud legfeljebb egy-egy új kódot bevezetni.

E-ker hírszemle

Ráadásul ezt az infrastruktúrát nehéz gyorsan skálázni. Ha például egy világjárvány (vagy gazdasági „vis maior” helyzet) hatására egyik napról a másikra tízszeresére növekedne megint az e-kereskedelem forgalma.

Miközben a kiskereskedők tehát igyekeznek omnichannel vagyis többcsatornás élményeket nyújtani (például hangvezérléssel, MI-chaten, bolti vásárlással, online platformokon), egy monolitikus architektúra megnehezíti, hogy ezek az élmények egy konzisztens fizetési folyamatba áramoljanak. A legtöbb kiskereskedő így a divatos ERP-rendszerek és különböző e-kereskedelmi megoldások „összetákolásával” próbálkozik. Ez a megoldás viszont éppen az,  ami megnehezíti a valódi megtérülés bármikori elérését.

A harmonizált többcsatornás élmény fontosabb, mint valaha

Nem tagadhatjuk, az Online Vásárlás, Bolti Átvétel (BOPIS: Buy Online, Pick Up In Store) szolgáltatások elterjedése ugrásszerűen nőtt. Így az omnichannel platform, a NewStore szerint a kiskereskedők 40 százaléka kínálja már ezt a szolgáltatást, szemben az előző évi 25 százalékkal.

Több mint a felük (55%) lehetővé teszi az online vásárlások bolti visszaváltását is. Mindezen túl a koronavírus járvány egyértelműen megtanította a kiskereskedőknek arra, mennyire értékes lehetne az igazi rugalmasság. Az a képesség, hogy a bevétel jelentős részét egyik napról a másikra át lehessen irányítani egy új csatornára, hogy gyorsan lehessen módosítani az üzeneteket, innovatív promóciókat tudjanak bevezetni, vagy általánosságban gyorsan reagálni a világ eseményeire.

És ha mindez nem lenne elég, ne feledjük, hogy a monolitikus rendszerek általában lassú weboldalakat eredményeznek. Egy olyan világban, ahol az Amazon és az Instagram applikációi már az „azonnali élményekre” kondicionálták a vásárlókat, a weboldalak késleltetési problémái komoly gondot jelentenek. Az ügyfelek 79 százaléka, aki rossz teljesítményt tapasztal, nem vásárol újra az adott e-kereskedelmi oldalon, és a mobilfelhasználók 53 százaléka is elhagyja inkább azt a webhelyet, melynek betöltése több mint három másodpercig tart.

Megérkezett a moduláris kereskedelem*

[*A „Composable Commerce” kifejezés magyarra fordítása nem teljesen egyértelmű, mert ez egy olyan szakmai terminus, mely az e-kereskedelem moduláris, rugalmas megközelítését jelentené. A magyar fülnek legérthetőbb talán a Moduláris Kereskedelem kifejezés lehet. Ez plasztikusan emeli ki, hogy az e-kereskedelmi rendszerek különálló komponensekből állnak össze. Használható az Összeállítható Kereskedelem és a Komponálható Kereskedelem is. Utóbbi talán az eredeti angol „composable” szóhoz közelebb áll, de nem igazán terjedt el.]

A moduláris kereskedelemre való áttérés a webarchitektúra szélesebb körű úgynevezett JAMstack-mozgalmának része. A hagyományos architektúrával ellentétben, ahol minden oldalbetöltés új adatbázis-lekérdezést indít a szerveren, a JAMstack webhelyek statikus fájlokat szolgálnak ki azonnal egy tartalomszolgáltató hálózatról (CDN).

Ha ezt a technológiát Progresszív Webalkalmazásokkal (PWA) kombináljuk, az eredmény egy olyan mobiláruház-élmény, mely úgy néz ki és működik, mint egy natív mobilalkalmazás közvetlenül a böngészőben. A nézet előrenderelése a PWA-n belül történik, míg a termékekről és tartalmakról szóló adatokat API-kon keresztül hívja be a rendszer, amely összekapcsolja a frontend és a backend rétegeket.

Bár a lazán kapcsolt frontend fogalma már egy ideje létezik, a mikroszolgáltatások alapú architektúra még egy lépéssel tovább viszi a headless (fej nélküli) megközelítés. Ez lehetővé teszi, hogy a márkák a legjobb egyedi szolgáltatásokat válasszák ki, és ezeket összefűzve teljesen testre szabott élményt hozzanak létre.

A „moduláris architektúra” nemcsak a frontend és a backend szétválasztásából áll! Sokkal inkább egy teljes „újra-platformálást” is jelent, mely ezen mikroszolgáltatások erejét használja ki. Természetesen a „headless” megoldás még csak egy lépés a teljes moduláris kereskedelem technológiája felé.

A Moduláris Rendszerek: élmények és mágiája

Miért érdemes a márkáknak a köztes fej nélküli (headless) architektúrára váltaniuk ahelyett, hogy ragaszkodnának a megszokott monolitikus rendszereikhez? Nézzünk néhány helyzetet, ahol a moduláris megközelítés előnyei egyértelművé válnak.

  • Rugalmatlan technológiai szerződések

Egy cég műszaki vezetője hallott egy új tartalomkezelő rendszer (CMS) kiemelkedő teljesítményéről, de a vállalat monolitikus platformszolgáltatóval kötött szerződése miatt nem próbálhatja ki. Egy mikroszolgáltatásokon alapuló rendszerben a vezető szabadon kiválaszthatja ezeket az  eszközöket és szolgáltatásokat. Mindent, amivel a legjobban szolgálják a vállalat céljait, és hatékonyabb technológiai ökoszisztémát hozhat létre.

  • Black Friday leállás

Egy divatkereskedő értékesítési igazgatója izgatottan várja a Black Friday akciót, mely lehetőséget ad számára, hogy a nehéz év után jó számokat mutasson be a vezérigazgatónak. Az akció napján a vásárlók megrohamozzák az oldalt, így az eladások tízszeresére nőnek, de ennek következtében már három óra elteltével az oldal összeomlik. Egy monolitikus rendszerben minden erőforrás (az adatközponttól a hálózatig) egyetlen egységet alkot, és ennek skálázása korlátozott. Egy mikroszolgáltatás-alapú architektúrában viszont az egyes komponensek külön-külön skálázhatók, így a weboldal nem lassul le a nagy forgalom miatt.

  • Online és bolti vásárlási élmény szétválása

Tegyük fel, egy luxusruha-márka elindít egy online áruházat, de vásárlói továbbra is szeretik a „hús és vér” bolti próbát. Egy ügyfél online kiválaszt egy öltönyt, és hozzáadja a kosarához. Később meglátogatja az üzletet, hogy fel is próbálja. De a bolti eladó nem találja az adott terméket a rendszerben, így az ügyfél csalódottan távozik (nyilván vásárlás nélkül). A „headless” kereskedelem viszont biztosíthatja, hogy az ügyfél minden vásárlási adata és preferenciája elérhető legyen online és az üzletben is egyaránt. A következő látogatáskor az eladó nemcsak a kosarat látja, hanem egy tableten személyre szabott ajánlatokat is meg tud jeleníteni.

Összefoglalás

A moduláris kereskedelemre való áttérés nem csupán technológiai változás – az üzleti rugalmasság és innováció alapja. Azok a vállalatok elmozdulnak a rugalmatlan monolitikus rendszerektől a moduláris, testre szabható megoldások felé, gyorsabban reagálhatnak a piac változásaira, hatékonyabban működhetnek, és kiváló vásárlói élmények nyújthatók (online és offline) egyaránt.