Üzleti vezetőkkel beszélgetve azt tapasztalom mindegyikük érzi, hogy foglalkozni kellene a mesterséges intelligenciával, csak sokszor nem tudják hogyan kezdjenek neki. Miközben keresik rajta a fogást, jó lenne, ha kiindulópont gyanánt egy helyen megtalálhatnák mi mindent és hogyan forgathat fel a jövőben az MI a munkahelyeken, a vállalatoknál, a gazdaságban és a tágabb társadalomban. A jó hír az, hogy Martin Ford: Jövőnk a robotok korában című könyve ezekre a kérdésekre keresi és adja meg a válaszokat. A rossz hír, hogy azért itt-ott részrehajló és kissé elavult már a szöveg. De kiindulópontnak így is kiváló. Könyvismertetés következik.

Ford eddig négy könyvet írt a témában, a kettő magyarul megjelent mellett az Architects of Intelligence: The truth about AI from the people building it (2018), és a The Lights in the Tunnel: Automation, Accelerating Technology and the Economy of the Future (2009). Mindebből az is látszik, hogy nem ma kezdte a témával való ismerkedést és már akkor MI szakértő volt, amikor a mai önjelölt MI-huszárok még a mobile first bűvöletében az iPhone-ról és a mobil forradalom elkerülhetetlenségéről zengtek ódákat.

A szerzőről

Martin Ford, ahogy az oldala fogalmaz „a mesterséges intelligencia, a robotika forradalma, a munkahelyek automatizálása és a felgyorsuló technológia munkahelyekre, gazdaságra és társadalomra gyakorolt hatásának vezető szakértője.” 2017-es TED előadását a munka jövőjéről 3,5 milliószor nézték meg a TED-oldalán és még 1,6 milliószor a YouTube felületén.

Ford a Societe Generale MI és robotika területével kapcsolatos befektetéseinek tanácsadója, abban súg mely cégek formálhatják a jövőt és játszhatnak szignifikáns szerepet az MI forradalomban. Egyetemi tanulmányai amúgy a számítástechnikához és az üzleti tudományokhoz kötik – tipikus híd ember tehát, aki mind a két világot jól átlátja, ami a legjobb kombináció, ha a vállalati digitalizáció és az MI a téma.

Miről szól a könyv?

A könyv nyolc fejezetből, a magyar kiadást támogató i-Tango előszavából, illetve egy jövőképet bemutató szerzői zárszóból áll és összesen 239 oldal. Könnyen és gyorsan olvasható a jól gondozott szöveg. Nincsenek benne stiláris, fordítási vagy szedési hibák, a keményfedeles kiadást kifejezetten élvezetes kézbe venni és forgatni.

  • Egy

Az első fejezet (A felforgatás nyitánya) pár példán keresztül mutatja be az MI lehetséges hatását. Mint amilyen például az azóta Nobel-díjjal honorált DeepMind által kifejlesztett fehérjemolekula térszerkezetet előrejelző modell. Ford szerint három dolog áll az MI elmúlt évtizedekben tapasztalt felfutása mögött:

  1. a mély neurális hálózatok fejlődése,
  2. a számítási teljesítmény drasztikus megnövekedése
  3. és a temérdek rendelkezésre álló elektronikus adat.

Ford a könyvében végig a villanyáramhoz hasonlítja az MI-t. Szerinte nagyjából annyira lesz meghatározó a jövőben az MI, ahogyan ma a villanyáramot használjuk; vagyis: szinte mindennek az alapjává válik. De miközben az áramot pozitív jelenségnek tekintjük, az MI-nek van árnyoldala és veszélyei is. Például a munkavállalók lehetséges kiszorulása a munkaerőpiacról – amiről Ford külön könyvet is írt.

A veszélyeket látva felmerül a kérdés, hogy akkor miért kell kinyitni Pandóra szelencéjét. A válasz egyszerű: a temérdek pénzért.

Az MI óriási potenciállal rendelkezik, olyan mértékű gazdasági növekedést ígér, amit senki sem mer parlagon hagyni. Viszont emiatt nehéz is tisztán látni, mi reális és mi megtévesztés az MI körül. A könyv ezért próbál egyfajta kalauz lenni, ami segít elválasztani egymástól a szenzációhajhász hírverést és a valóságot a témában.

  • Kettő

A második fejezet részletesen kibontja a villanyáram hasonlatot, majd bemutatja az MI hardver- és szoftver infrastruktúráját. Például a mélytanuláshoz elengedhetetlen GPU-t, (ami az ezt gyártó Nvidia értékét az egekbe röpítette), a programozási platformokat, a felhőt és a dolgok internetét (IoT). Mindezek az MI demokratizálódásához vezettek, vagyis bárki hozzáférhet az MI alkalmazásához és előnyeihez.

A kulcs azonban az adat!  Amit senki nem ad ingyen, és azé lesz az MI által megtermelt érték, akié az adat.

Vagyis a cégeknek az MI alkalmazását megelőzően a „hatékony adatgyűjtési és -kezelési rendszerek felépítésére kell összpontosítaniuk”. (36. oldal)

  • Három

A harmadik fejezet az MI néhány gyakorlati következményét mutatja be, miközben az ígért módon megpróbálja szétválasztani egymástól a szenzációhajhászást és a valóságot. Nem is lehetne erre jobb az induló példa, mint a Tesla és Elon Musk, aki híres elhamarkodott kijelentéseiről, ha az önvezető autókról van szó. Ford a túlzások ellenére hisz azonban benne, hogy az MI idővel mindenütt jelen levő általános eszközzé fog válni.

A Tesla után részletesen körbejárja

  1. a háztartási robot kérdését (inkább később, mint előbb lesz valóság)
  2. a raktárak és gyárak robotizálását (a jól szabályozott környezet hozza el valójában a robotok elterjedését)
  3. és az MI forradalmát a kereskedelemben és a gyorséttermekben (egyelőre a robotok nem tudnak polcról szedni és polcra rakni termékeket, de az Amazon Go szerű kassza nélküli boltok már valósággá váltak).
  4. Az egészségügy átalakulását (az ápolókat leváltó empatikus robotok még messze vannak, de a betegségek adatokon alapuló diagnosztizálásában már most hatalmas segítség az MI);
  5. és a természettudományos, illetve orvosi kutatást (az MI az 1970-es évek óta stagnáló technológiai innovációt pörgetheti fel).
  • Négy

A Hogyan készítsünk intelligens gépeket címet viselő negyedik fejezet a mesterséges intelligencia történetével foglalkozik. Annyira mélyen és alaposan nem mélyül el benn, mint Russell és Norvig tankönyve, de a lényeget bemutatja, amikor két iskola közötti vetélkedésre szűkíti a történetet (a neurális hálózatokat középpontba állító konnekcionizmusra és a logika alkalmazását hangsúlyozó szimbolikus megközelítésre).

Közben elmagyarázza, hogy a túlzó és irreális ígéretek az MI képességeivel kapcsolatban hogyan vezettek el az MI-télnek nevezett szakaszokhoz.

Ahhoz, amikor befagytak az MI fejlesztésekhez felhasználható források. Vannak, akik szerint pont egy ilyen szakasz előtt állunk most is. Az éppen uralkodó neurális megközelítés elérni látszik a korlátjait, miközben képtelen teljesíteni az ígéreteit (vagyis az általános MI létrehozását).

  • Öt

Az ötödik fejezet a múlt után az MI jelenéhez és jövőjéhez fordul, amit a mélytanulásban vél azonosítani. Igaz, nem tartja kizártnak, hogy újra szerepet kapjon a szimbolikus MI is. Itt Ford részletesen elmagyarázza, hogy hogyan működnek a neurális hálózatok (röviden: nem igazán tudjuk, akit a hosszabb és kevésbé elkeserítő válasz érdekel, üsse fel a könyvet).

Mindenesetre rengeteg felcímkézett adat kell hozzá. Nem véletlen, hogy az olyan, sok felhasználói tartalommal bíró big tech cégek, mint a Google, a Facebook, vagy az X (Twitter) járnak élen ebben. A neurális hálózati megközelítés számára a korlátot az jelenti, hogy az egyre több adatot felszippantó és a 3-4 havonta duplázódó számítási kapacitást igénylő felskálázódás exponenciálisan növekedő igényeket támaszt. Ez még az amúgy dúsgazdag cégek számára is fenntarthatatlan anyagilag – és még iszonyatosan környezetszennyező is.

Közben pedig biztosan lehetne a hatékonyságot javítani, ha egy 17 éves embernek 30 óra elég megtanulni vezetni, az önvezető rendszereknek meg több millió óra is kevés ugyanehhez.

  • Hat

Ennyi történeti és teoretikus ismertető után Ford visszatér a gyakorlati gazdasági kérdésekhez és az eltűnő állásokról, illetve az MI gazdasági hatásairól összegzi az ismereteit. Azt jósolta (a 2015-ben írt könyvében), hogy a kiszámítható rutinmunkákat el fogja tüntetni az automatizáció, ami szerinte az egyenlőtlenség fokozódásához és strukturális munkanélküliséghez fog vezetni. Ehhez képest gazdasági fellendülés volt tapasztalható, amit csak a koronavírus állított meg.

Ford próbálja megvédeni az érvelését. Statisztikai adatokkal igyekszik igazolni, hogy egyre nagyobb tömegek szorulnak ki végérvényesen a munkaerőpiacról Amerikában az MI hatására. Mindez szerinte azért problematikus, mert ez a gazdaságot pörgető fogyasztói keresletet fogja vissza, ami hosszú távon árt a gazdaságnak is.

  • Hét

A hetedik fejezet címében ugyan csak Kína jelenik meg, de ez a rész és a következő nyolcadik fejezet az MI-vel kapcsolatos veszélyeket és kockázatokat veszi sorra az egész világon. Először a kínai társadalmi pontrendszert és az ujgurokat elnyomó megfigyelő államot, majd az ehhez vezető utat.

De Ford itt ismerteti az arcfelismerő rendszerek alkalmazásával kapcsolatos nyugati vitákat is. A kihívást itt az jelenti, hogy ezek a megoldások kivétel nélkül faji és nemi torzításokkal működnek. A nyolcadik fejezet végül sorra veszi az MI általános veszélyeit:

  1. az egyre tökéletesebb deepfake-ek,
  2. a halálos autonóm fegyverek,
  3. az igazságosság és az átláthatóság hiánya a gépi tanulási algoritmusokban
  4. vagy „a szuperintelligencia és az irányítási probléma okozta egzisztenciális fenyegetés”. (225. oldal)

A fejezetet a szabályozással kapcsolatos lamentálás zárja, Ford szkeptikus, hogy a politikai elit képes lenne az MI komplex problémáit megérteni, átlátni és megfelelően szabályozni, inkább egy szakértő MI hatóság felállítását tartaná kívánatosnak az Egyesült Államokban.

  • Végül

A könyv végén zárszó található; Ford ebben két versengő jövőképről ír. Az optimista forgatókönyv szerint az Űrszekerek mintájára az emberiség az MI segítségével képes lesz megoldani a problémáit, felszámolni a szegénységet, elhárítani a környezeti válságot és meggyógyítani minden ma ismert betegséget. A másik véglet egy olyan forgatókönyv, ahol az emberek elmenekülnek a valóságból, tömeges a munkanélküliség és „a virtuális környezetek a kábítószerekkel vetekedő függőségeket alakíthatnak ki”. (238. oldal) Nem is kérdés, hogy Ford melyik mellett teszi le a voksát, de szerinte keményen dolgozni kell érte, megoldva a jövedelemelosztás problémáját és fenntartva a társadalmi igényt a minőségi oktatás és az értelmes, teremtő elfoglaltságok iránt.

A könyv kritikája

Kezdjük a legfontosabb kritikával: az angol eredetit 2021-ben adták ki, BC – ez esetben Before ChatGPT, tehát a generatív MI megjelenése és széleskörű elterjedése előtt. Emiatt itt-ott rosszul öregedett a szöveg, de nem csak emiatt. Például az első robotaxikat a Teslátol várta Ford, miközben a Waymo jött ki velük elsőként a könyv megjelenése után nem sokkal…

De mindez csak azt bizonyítja, hogy a terület dinamikusan fejlődik és még a szakértők sem tudják igazán megjósolni mi várható. Emiatt érdemes mindig utána menni a könyvben leírtaknak, ha az valamiért fontos lehet.

Mivel a könyv 2021-ben íródott elég sok helyen megjelennek a koronavírus kapcsán kulcsfontosságúvá vált érintésmentességhez kapcsolódó elvárások és ezeket általánosítja, illetve a jövőre nézve is várható sztenderdként tünteti fel a szerző. Ebből fakadóan túlbecsülte ennek hatását a várható munkahelyi automatizációra, vagy a fogyasztók és munkavállalók viselkedésére. Időközben mi már tudjuk, hogy ezen túllépett a világ, sőt a járványt követően beütött újabb, előre nem látható válságok (energia krízis, orosz-ukrán háború, infláció elszabadulása) alakították inkább az üzleti környezetet.

  • Összekeverte Ford is

Bosszantó, de tipikus hiba, hogy Ford a munkahelyekről szóló fejezetben összekeveri az MI terjedését és az automatizációt egymással. Valójában a Human and the Loop megközelítés alapján az automatizáció (Human-out-of-the-Loop) csak az egyik lehetséges viszony MI és ember között a munkahelyeken, ezen kívül az együttműködés (Human-in-the-Loop) és a feladat MI-nek való delegálása / humán visszaellenőrzése (Human-on-the-Loop) is fontos tipikus kapcsolati formák, a tudatosan kizárólag embereknek fenntartott feladatokról nem is beszélve (Human-only-Loop).

Ugyancsak problematikus bármiféle MI-re vonatkozó bizonyíték nélkül az amerikai munkaerőpiacról kiszoruló tömegeket az MI / automatizáció számlájára írni úgy, hogy ennek ugyanekkora, ha nem nagyobb valószínűséggel lehet oka a digitalizáció és az internet elterjedése és az ezzel kapcsolatos munkahelyi elvárások, tudásszint megváltozása is.

További terület, ahol elavult a szöveg, az MI jelentette (egzisztenciális) fenyegetések. Ennek kapcsán még azt írja Ford 2021-ben, hogy kevés komoly MI kutató érzi ezt a veszélyt. A könyve megjelenése óta ez azonban érdemben változott, például Geoff Hinton otthagyta az állását, hogy az MI veszélyeire figyelmeztessen vagy Mustafa Suleyman, a DeepMind alapítója az MI kordában tartásáról írt sikeres könyvet.

Kinek és miért ajánlom a könyvet?

A kritikák ellenére mégis bátran ajánlom mindenkinek Ford könyvét. Főleg mivel nem egy hurráoptimista műről van szó, hanem egy higgadt látleletről az MI mibenlétéről és lehetséges gazdasági transzformációs hatásairól.

Aki nem azt akarja végre hallani, hogy „lemaradsz, ha kimaradsz” (mert „az MI mindent átalakít és véged lesz, ha elszalasztod a lehetőséget„), az jó helyen keresgél!

Ford 2009-ben jelentette meg az első könyvét a témában, volt lehetősége a világ legokosabb MI kutatóival beszélgetni, köztük a friss Nobel-díjasokkal, Geoff Hintonnal vagy Demis Hassabis-szal is. Első kézből vannak tapasztalatai nagyobb és kisebb cégek MI projektjeiről. Mindeközben nem kritikátlan a technológiával kapcsolatban, árnyaltan látja a várható fejleményeket és tisztában van a korlátokkal, veszélyekkel, illetve a szabályozási dilemmákkal is. Szóval, kiváló kezdő olvasmány az MI-vel mélyebben is megismerkedni vágyó vezetőknek és egyéb szakembereknek.

 

A könyv adatai:
Szerző: Martin Ford
Cím: Jövőnk a robotok korában – Hogyan alakítja a mesterséges intelligencia az életünket?
Kiadó: HVG Könyvek, 2022 Fordította: Darnyik Judit

A könyv ismertetését a Libri támogatta. A könyv itt biztosan megvásárolható.