A mai digitális korban a vállalkozások folyton-folyvást keresik a célközönséggel való kapcsolatteremtés hatékonyabb módozatait. A közönségépítés titka a digitális csatornák kihasználásában rejlene, melyek közvetlenül a potenciális ügyfelekhez vihetik a márka üzenetét. Ezek a platformok nem csupán a vásárlók eléréséhez vezető utak; ezek azok a közegek, ahol a márkát kialakítják, ápolják és fejlesztik.

Attól a pillanattól kezdve, hogy egy ügyfelünk először ismeri meg márkánkat, a digitális csatornáink döntő szerepet fognak játszani. Ezek azok a helyek, ahol a márkaidentitást aprólékosan felépítettük, és ahol az ügyfeleket meggyőzzük, hogy megtegyék a mindent eldöntő következő lépést: a felénk való elköteleződést. A digitális csatornák azonban az ügyfelek megnyerésén túl a kapcsolatok hosszú távú hűséggé történő ápolásához is elengedhetetlenek ma. Tíz évvel ezelőtt egy Twitter-fiókot („X”) majdnem 20.000 követőre néhány hónap alatt fel lehetett tornázni. Bár a követők száma önmagában nem lett így még látványos, a metódus, ahogyan ezt el lehetett érni a következő volt: mindennap 1-3 tweetet tettünk közzé és ezeket valamilyen harmadik fél automatizált platformjain keresztül valósítottunk meg (Buffer, Hootsuite és társai).

Ez is érdekelhet

A posztok közül mindegyik egy-egy link volt a a cégünk blogbejegyzéseire, szolgáltatási oldalaira vagy vendégposztjaira. Minden tweetet legalább havonta egyszer posztoltunk: ez a folyamat pedig teljesen automatizált volt. Egyszer állítottuk be, és nagyjából 12 hónapig hagytuk futni ezt a rendszert. Hetente talán kétszer jelentkeztünk be a Twitter-fiókunkba, és összesen kevesebb mint egy órát töltöttünk azzal, hogy másokkal kapcsolatba is lépjünk ezen keresztül. Akkoriban ugyanezt a taktikát alkalmaztuk a LinkedIn esetében is. 1000 követővel, akiknek többsége kapcsolat és egyetemi csoporttársunk vagy ismerősünk volt, még mindig kaptunk ügyfeleket és leadeket az így bevetett automatizált bejegyzéseinkből.

Időközben a Twitter-követők száma az elhanyagoltság miatt 15.000-re zsugorodott, míg a LinkedIn-közönség közben 12.000-re nőtt, és folyamatosan növekedett (mert sok időt fektettünk már azóta bele). Ez a sok annyit jelentett, hogy legalább két órát foglalkoztunk vele minden nap. A közösségi médiában viszont tény már 2024-ben, közönséget növelni közel sem olyan egyszerű feladat.

A marketingesek mindent tönkretettek

 Kezdjük a legnyilvánvalóbb okkal, amit a legfájdalmasabb is beismernünk. Megint mindenről csak a marketingesek tehetnek(:)). Látták, hogy valami működött, és olyan sebességgel, mohósággal és kétségbeeséssel özönlöttek rá, mint egy cápa, aki kiszagolta a vért a vízben. Napi egyszeri posztolással havonta majdnem 1000 követőt is kapunk? Király, hadd posztoljunk akkor most már naponta háromszor, minimális haszonért. Hadd „tömjük ki” mindenki feedjét, amíg meg nem unják a márkánkat.

E-ker hírszemle

Mindannyian csináltunk már ilyet. Mindannyian megsokszoroztuk azt, ami működni látszott a social mediaban, majd újra meg újra megpróbáltuk megismételni a sikereinket (vagy valaki másét lemásolni). Vagy reklámokat erőltettünk olyankor, amikor az organikus növekedés valahogy, de mégis fura módra megakadt. Valljuk be ez a metódus kollektív fásultságot és vakságot eredményezett a marketingüzenetekkel szemben mára a célközönségében.

A közösségi média egyre zsúfoltabb

 Ma már közhely, hogy a közönség bárkit és bármit képes táplálni. De nem igaz viszont az, hogy senki sem veheti el tőlünk a közösségi média követőinket. De igen, és ez szinte minden nap megtörténik: ma már a mesterséges intelligenciás algoritmusok inkább megnehezítik ugyanis a közönségünk elérését, vagy egyszerűen kitilt(h)a(t)nak egy-egy közösségi médiaplatformról. Mindenki szeretne közösségi média közönséget magának. Elég csak megnézni, hogy a social media használata hogyan nőtt az elmúlt években, és hogyan fog még tovább „hízni”.

Ahogy a világ egyre több régiója jut hozzá ehhez a „tiltott gyümölcshöz”, a közösségi médiaplatformok úgy lesznek egyre csak zsúfoltabbak.

Talán azt gondoljuk, hogy ez jó dolog: a több felhasználó nagyobb közönséget jelent(het) a számunkra. Így is van, de ne feledjük, hogy ma mindenki közönséget akar. És még ha az összes közösségi médiafelhasználó egy szeletét célozzuk is csak meg, akkor is mindenkivel versenyzünk, aki bármit is posztol(t) az interneten.

Az organikus elérés csökkent

Ennek egyik oka az, hogy a klasszikus social media Szentháromság (Facebook-Twitter-LinkedIn) már nem az egyetlen üdvözítő megoldás. Rengeteg más is van, és arra bátorítunk mindenkit, hogy találjon magának legalább egy párat, melyet rendszeresen használ. Tény az organikus elérés csökkent az összes nagy közösségi médiaplatformon.

Ez minden közösségi hálózat életciklusa: tömeges organikus elérés az új felhasználók számára, különösen a kreatív alkotók bevonzására. Majd az organikus elérés csökkenése, hogy a megfizethető hirdetések felé tereljenek. A hirdetési költségének megnövekedése következik ezután, ami az organikus elérés újabb csökkenésével párosul…

Az MI árucikké tette a tartalmat

Néhány szokványos MI prompttal ma percek alatt több tucat semmitmondó közösségi média posztot lehet készíteni. Ez korábban órákig, ha nem napokig tart(hat)ott. Néhányat közülük könnyen kiszúrhatunk, az MI által vezérelt kommentelőkkel együtt, akik gratulálnak a szerzőnek az újabb „nagyszerű posztjához”. Bár lehet, hogy Ön nem (reméljük, hogy nem!) teszi ezt, mások igen csak gyakran (a LinkedIn-en is a botokkal nyomulnak). Így nem csoda, ha a felhasználók feedjei gigantikus visszhangkamrákká váltak, tele „takarmánytartalommal”, ismétlődő magvas világot megváltó gondolatokkal, redundanciákkal, tévhitekkel és digitális szeméttel.

  • Hogyan építhetünk magunknak tisztességes közönséget?

Tudjuk, a polarizáció ijesztő lehet. Mi van, ha megutálnak érte minket? Nos, lehet, hogy igen, de tudjuk, mi rosszabb a gyűlöletnél? A közömbösség! A célunk az, hogy az emberek érezzenek valamit, amikor olvassák vagy nézik a tartalmainkat. Az unalmas tartalom közömbösséget vált ki belőlünk is; látják ugyan, de „elgörgetnek” mellette. Még jobb, ha máris valami ellen szavazunk: ha a befogadás mellett vagyunk, akkor a rasszizmus, az életkori diszkrimináció és más csúnya -izmusok ellen is kiálltunk.

  • Mértékkel, de használjuk az önreklámot

Tudjuk, a legfőbb célunk, hogy el kell adnunk a termékeinket és a szolgáltatásainkat. De ha megállás nélkül róluk beszélünk, az csak bosszant(hat)ja a követőinket, és megakadályozza, hogy a potenciális érdeklődők kövessenek majd minket. Helyette tegyük inkább ezt: törekedjünk arra, hogy a promóciós tartalmak aránya ne haladja meg a 20%-ot. Keverjük a CTA-kat releváns, lényegre törő posztok közé.

  • Lépjünk partnerségre más márkákkal

Ez a legegyszerűbb és legolcsóbb módja annak, hogy új közönséghez jussunk: adjunk ki közös posztokat, melyeket egyszerre teszünk közzé, és címkézzük benne meg egymást. Támogassuk egymást a hírleveleinkben vagy a közösségi médiacsatornáinkon. Ha releváns, utaljunk mások partnerei tartalmára is.

  • Ne feledjük a hirdetéseket sem

Gondoltunk már arra, hogy hirdetésekkel növeljük a láthatóságunkat? Ha nem, akkor arra bátorítunk mindenkit, hogy gondolkodjon el ezen egy kicsit. Mindenre van ma már hirdetési platform, a kereséstől a közösségi médián át a hírlevélre való feliratkozásig. Még kis költségvetéssel is jelentős változást érhetünk el közönségünk növekedésében. Néha kevesebbet, néha többet, attól függően, hogy a platform milyen organikus elérést biztosít, hogyan bánik velünk a „Mindenható Algoritmus” az adott napon, mekkora a konkurencia az ugyanazt a közönséget megcélzó hirdetésekben. 

LinkedIn