Az Európai Unió 2019 decemberében megerősítette azt a korábbi szándékát, hogy 2030-ig a drasztikusan csökkenti a kiskereskedelmi és fogyasztói élelmiszerpazarlást. Az Európai Zöld megállapodás lényege, hogy az évtized végére a kukába kerülő élelmiszer jelenleg egy főre jutó, mintegy 70 kilogrammos mennyiségét felezzék. Ezügyben a Magyarországra váró feladat is nagyon hasonló, mivel ugyanez az adat nálunk jelenleg 65 kg. A Munch erre a kérdéskörre fókuszál.
Az élelmiszerpazarlási probléma kezelését tűzte maga elé célul négy corvinusos fiatal, akik a 2020-as koronavírus járvány közepén létrehozták a Munch néven ismertté vált startupot. A misszió tavaly novemberben új fejezetéhez ért: elindították az online élelmiszermentő piacteret. Ahogyan azt Wettstein Alberttől és Zsoldos Botondtól, a mikrovállalkozást alapító négyes két tagjától megtudtuk: a Munch Market, vagyis a webre költözés és működés gondolata már az induláskor megfogalmazódott bennük, csak mostanra értek el a cég fejlődésében a megvalósításig. A Munch Markettel viszont kiteljesedett a küldetésük.
Nem kell bemenned az összes boltba
Az alapmodell az offline, fizikai kereskedelemben jól ismert: a pékségek, éttermek – jellemzően zárás előtt – kedvezményesen elérhetővé teszik az aznapi megmaradt ételeket, péksüteményeket. A Munch innovációja valójában “ennek a digitális világba való áthelyezése, hatékony hozzáférés biztosítása az emberek számára. Annak elérése, hogy a környezetedben nem kell bemenned az összes boltba, hogy kiderüljön: hol vannak ilyen lehetőségek, hanem egy platformon összegyűjtve lehet az ételmentést hatékonyabban megvalósítani” – magyarázza Wettstein Albert.
Nyugat Európában évek óta működtek hasonló szolgáltatások – teszi hozzá Zsoldos Botond. Megtudtuk tőle, hogy a Munch sem előzmény nélküli; Magyarországon az igazi pionírnak az Idesüss számít. Az ötlet azonban – az, hogy a koronavírus-járvány idején a pékségek a nap végére megmaradt felesleges termékei is eljuthassanak fogyasztókhoz – szintén Botondtól származik. Azért nem erőltették a platform fejlesztését, mert a konkurencia (az akkori Foodpanda és Wolt) túl erősnek bizonyult, így inkább a Munchra koncentráltak.
Valamilyen formában azonban mindenképpen az ételmentéssel szerettek volna foglalkozni. Először, a vendéglátásra fókuszálva az étteremtulajdonosokat győzték meg arról, miért érdemes csatlakozni egy ilyen kezdeményezéshez. Az erre létrehozott weboldallal mintegy egymilliós felhasználói adatbázist építettek, s ezzel már az ellátási lánc magasabb szintű szereplőivel (gyártókkal, nagykereskedőkkel) is elkezdhettek tárgyalni. Így fejlődött a Munch ételmentő applikáció először országosan elérhető ételmentő platformmá, aztán online piactérré.
Az eMAG-hoz hasonlítható
A Munch Market működése az innovációs vezető Botond szerint leginkább az eMAG-hoz hasonlítható. Kétféle módon csatlakozhatnak hozzájuk az értékesítő partnerek: egy egyszerű regisztrációval (ami után a partnerüzlet feltöltheti a termékkínálatát a Market felületére, a megrendeléseket pedig a saját raktárában készíti össze, és ott adja át a GLS vagy DPD futárnak), illetve beszállítói megállapodással (ez inkább gyártóknak és nagykereskedőknek való, olyan cégeknek, akiknek nincs kapacitásuk az egyedi megrendelésekkel kapcsolatos folyamatok kezelésére) Utóbbiak a Munch saját raktárába szállítják a termékeiket, a többit a Munch intézi (összekészítik a rendeléseket, a futárokkal pedig kiszállítják az árut).
A termékkínálatban a fókusz az ételmentésen van, ám nem csak közeli lejáratú termékeket vesznek át. A portfólióba beférnek a sérült csomagolású árucikkek is; mint a csomagolás hibás konyhai eszközök és a natúr szappanok.
A cél, hogy a kereskedői raktárakban ne maradjon olyan termék, ami nem vevőnél, hanem a kukában végzi.
Ez a Munchra is igaz: a vállalkozás rendszeresen méri, hogy mit, mennyi élelmiszert tud eladni, a többi az élelmiszerbankhoz kerül; velük az indulásuk óta szoros az együttműködés. “Arra törekszünk, hogy ne legyen termékmegsemmisítés, hogy mindig felhasználó, fogyasztó kezébe kerüljön az áru – legyen az vásárló vagy rászoruló” – fogalmazza meg Zsoldos Botond.
Mi megy saját erőből?
A Munch alapítói is azt a szemléletet képviselik: nem kell túlgondolni a dolgokat. Szerintük a vállalkozás indítása nem azzal kell kezdődjön, hogy mennyi pénzt költsenek el fejlesztésekre. Hanem hogy mi az, amit saját erőből meg tudnak oldani. Abban hisznek, hogy ha van egy jó ötlet, akkor annak megvalósításába bele kell kezdeni. Aztán majd előbb-utóbb kikristályosodik az is, hogy van-e üzleti relevanciája az alap elképzelésnek. “Mielőtt bármilyen pénzköltésbe kezdesz, próbáld ki, hogy működik-e az a termék a piacon, amit te kitaláltál!” – tanácsolja Botond, aki szerint ha már folyamatos bevételt generál az ötlet, akkor lehet rá tényleg költeni.
A Munchnál is ezt az elvet követték. Először létrehoztak egy weboldalt, majd amikor látták, hogy a rajta lévő ötletre és tartalomra van igény, nekiálltak az applikáció elkészítésének. Voltak szekrényből kieső csontvázak, sok mindenről kiderült (például a számlázásról, a raktározási elképzelésekről, a szállítókról és a fenntartható csomagolásról is), hogy jobban kell rá figyelni. De ezt is a fejlődési folyamat részeként kezelték, és mostanra stabilizálódott a rendszer, összeállt az egész folyamat. Csak ekkor lépett be a Munch életébe a marketing, és csak tavaly novemberben álltak neki a Munch Market brand építésének.
Azt, hogy muncholni menő, érdekes módon tanítani, edukálni kell – leginkább a fiatal generációk számára. A cég azonban ebben is jeleskedik: üzleti kihívásnak tekinti, hogyan szólítsa meg azokat a fiatalokat, akik szeretik azonnal kézhez kapni a megrendeléseiket. A Munch platformja azonban nem a gyorsaságról szól, hanem a fenntarthatóságról – így legfeljebb másnapi, de inkább több napos kiszállítást ígérnek. Most készítik elő azt a kampányt, amely az előre gondolkodást, a megtervezett vásárlást és fogyasztást mint szemléletmódot népszerűsíti. Hiszen erről szól, ezt a stratégiát követi az egész ételmentő vállalkozás!
Odafigyeljenek: mit és mennyit vásárolnak
Az alapítók továbbra sem úgy tekintenek magukra, mint akik a válságban, a nehéz időkben “élősködnek az infláción”. Sokkal inkább örülnek annak, ha sikerül elérni, hogy az emberek fenntarthatóbb irányba változtassák meg az életüket. Hogy jobban odafigyeljenek arra, hogy mit és mennyit vásárolnak. A Munch alapítói népszerűvé akarják tenni azt az elképzelésüket, hogy a digitális technológiát értékteremtő célokra kell használni.
“Én abban hiszek, hogy olyan projektekre érdemes időt és energiát szánni, ahol nem pusztán üzleti értékteremtés történik. Vannak olyan területek, ahol sok pénzt lehet keresni, de nem tesszük vele jobbá a világot. Miért ne csináljunk inkább ennyi erővel olyat, aminek tényleg értéke van?” – fogalmazott Wettstein Albert.
