Aki felkeresi Budapesten a Kőbányai úti kínai piacot, amelyen a kisebb boltok és áruházak egymás lábán állva próbálják megszerezni a vevőket, az elképzelheti milyen versenyt vívnak az ázsiai ország webáruházai egymással. A hagyományos és e-kereskedelmi boltok ugyan elpusztíthatatlannak látszanak, azonban ez csak a fecsegő felszín. De most már a mély egyre kevésbé hallgat.
A kínai online kereskedők a túlélésért küzdenek, mivel az értékesítés bővülése veszít a lendületéből, miközben az árakra egyre nagyobb nyomás nehezedik – derült ki a Reuters körképéből. Az e-kereskedelmi platformok, piacterek egyre agresszívabb, a webáruházakat sarokba szorító értékesítési politikával versenyeznek az egyre költségtudatosabb vásárlók elcsábításáért.
Az egykor virágzó e-kereskedelmi iparág, amelynek átlagos hétköznapjait nagy felhajtással megszervezett, hírességeket felvonultató vásárlási banzájok szakítottak meg, kénytelenek elviselni, hogy hazai piacukon a pangó gazdaság nehezíti tevékenységüket és az elektronikus platformokon vásárló fogyasztókat már nem lehet az e-vásárlás újdonságának varázsával levenni a lábukról.
Az óriási árengedmények, a videóblogok híres influencereinek vezényletével lefolytatott értékesítési kampányok és a nagyvonalú visszatérítési, visszaküldési lehetőségek sokat tettek az ágazat sikeréért, ám ugyanezek a eszközök a szűkösség beköszöntével fojtogatják a boltosokat. Elsősorban a visszavásárlás kényszere hozza nehéz helyzetbe őket.
Csőd kopogtat az ajtón
„Az e-kereskedelem jó időszakának vége” – idézte a Reuters Lu Csen-vang sanghaji online kereskedőt, aki hétköznapi fogyasztási cikkeket árul webáruházában. „Idén éles a verseny, és nem hiszem, hogy sok eladó túlélne még három évet.” A haszonkulcsok nem nagyon mozdulnak az ágazat 2013-ban kezdődött fellendülése óta, miközben a költségek rendületlenül emelkednek.
A bő egy évtizedes nagy menetelésnek köszönhetően az e-kereskedelem Kínában elhódította a fogyasztói termékek piacának 27 százalékát a hagyományos bolti értékesítéstől és évente 12 ezer milliárd jüan (1,65 ezer milliárd dollár) értékű árut ad el. (Ez majdnem akkora, mint Magyarország éves GDP-je.) Ahogy azonban a gazdaság lassul, úgy fékeződött le a webáruházak szárnyalása is.
Az elmúlt évek két számjegyű növekedése egy számjegyű tempóra lassult – derült ki az Euromonitor adataiból. Ennek egyik következménye, hogy megcsappant a boltosok érdeklődése a részvétel iránt az értékesítési fesztiválokon – mondta Lu. Ezek közül a legnagyobb, a november 11-ei (11 hó 11-ei) Singles Day kockázatos vállalkozássá vált.
Régen minden jobb volt
„Fogalmad sincs, hogy mennyi terméket tudsz majd eladni, de készletet kell képezned, mert lehet nagy a fogalom. Ugyanakkor elmúltak azok az idők, amikor az ilyen események robbanásszerű növekedést hoztak az eladásokban.” Nem csoda, hogy a kereskedők lázadoznak a piacterek viselkedése ellen.
A júniusi 618 akció idején az Inman női ruházati márka tulajdonosa felszólította a hatóságokat, hogy fékezzék meg a platformok „vásárlási visszatérés-védelmi” politikáját. Ahogy a Reuters egyik korábbi cikkéből kiderült az esemény idén csalódást okozott. Az e-kereskedelmi eladások nem hogy nőttek volna, de visszaestek az egyhetes esemény alatt
Eközben a platformok az eladókra hárítják a termék-visszaküldések költségeinek viselését. A Reutersnek nyilatkozó boltosok szerint ez hatalmas költségeket okoz nekik. „Az e-kereskedelmi platformokon a visszaküldési arány 60 százalék” – írta az Inman alapítója, Fang Csiang-hua a közösségi médiában. A platformok „szabad a vásár” politikája előtt ez az arány 30 százalék volt.
Rémálom lett a visszaküldési lehetőségből
Fang szerint a nagy platformoknak nem szabadna „a fogyasztó az első” elvet követniük, ami azzal jár, hogy ellenőrizetlenül nőnek a kiskereskedőre nehezedő terhek. A visszaküldés mellett a másik tipikus következmény, hogy sokan kénytelenek áron alul kínálni termékeiket, hogy meg tudják őrizni jó pozíciójukat a keresési találatok között. Lu beszámolója szerint a visszaküldéssel kapcsolatban a fogyasztót védő intézkedések miatt az egekbe szöktek a visszaküldési arányok elsősorban ruházati cikkek terén. Ezek esetén ugyan korábban is magas volt a vissza a feladóhoz arány, ám mióta eltörölték azt a követelményt, hogy a vásárlóknak ki kell fizetniük a postaköltséget, ha visszaküldik az árut, tarthatatlanná vált a helyzet.
„Minden három eladott ruhadarabból legalább kettőt visszaküldenek a vevők, miközben a kétirányú futárszolgálat költségeit te fizeted”
– mondta Lu a kereskedőkre utalva. Egyetért ezzel Davy Huang, az Azoya e-kereskedelmi tanácsadó cég üzletfejlesztési igazgatója. Elmondása szerint a fogyasztók egyre nagyobb arányban küldik vissza az impulzusvásárlásokban beszerzett termékeket.
Az e-kereskedelmi neijuan hatás
De ez csak az egyik gond, ami megkeseríti az online boltosok életét. A másik, hogy igen magasak a költségei az együttműködésnek az influencerekkel és a live streamelőkkel. Emellett a kiskereskedők érzik a közvetlenül a fogyasztóknak gyári áron értékesítő cégek tevékenységének hatását is. Ennek következtében a Pinduoduo (a kínai Temu) egyes eladói két éve veszteségesen működnek.
Ezeknek a kereskedőknek nem sok reményük van arra, hogy az árak végül elégségesek lesznek költségeik fedezéséhez – mondta He-Ling Shi, a melbourni Monash University közgazdász professzora. Ugyanakkor muszáj folytatniuk az értékesítést a Pinduoduón keresztül, különben gyakorlatilag lehúzhatják a rolót.
Lu szerint az e-kereskedelem csúcsra járatása létrehozta a kínai nyelvben „neijuan” hatásként ismert jelenséget. Ez azt jelenti, hogy egyre keményebb munkát kell végezni egyre kisebb hozamért. „Nem nő az értékesítés, mert nincsenek új vásárlók. Az emberek átlagjövedelme nem emelkedik úgy, mint tíz évvel ezelőtt” – mondta Lu. Hozzátette: „Csak az öldöklő verseny van, a platformok és az eladók között.”
