Aki még mindig az ezredfordulót követő nagy gazdasági menetelése alapján ítéli meg Kínát, az vélhetően – pestisesen szólva – le van maradva egy brosúrával. Vége azoknak az éveknek, amikor egymást követő fiatal generációk nyomultak be a munkaerőpiacra olcsó munkaerőt kínálva a végeláthatatlannak látszó fejlesztésekhez. És ezt a Shein is nagyon-nagyon megérzi.
Különös ritmusban folyik a munka Kínában, abban az országban, amelyet az elmúlt évtizedekben a világ feldolgozóipari lokomotívjának minősítettek – derült ki a Financial Times cikkéből, amely ennek a mozdonynak az akadozását vizsgálta. Amikor a nap delelőre ér, Panyuban, Kanton városának déli elővárosában síri csend váltja fel a zakatolást.
Ez nem kis teljesítmény annak tükrében, hogy a gigantikus csarnokokban varrógépek végeláthatatlan sora adta meg az alapzajt, amit a teherautók érkezése és indulása, illetve a kettő között a rakodással járó zajok egészítettek ki. Az életképben a fast fashion bajnoka, a Shein elektronikus piactérre kerülő áruk készültek. A városrészt „Shein falunak” csúfolják.
Nem alaptalan ez, ugyanis ez a központi gyártóhelye az e-kereskedő termékeinek. A nagy csend magyarázata az, hogy az ázsiai országban a gyártósoroktól az irodasorokig rituális alapossággal tartják meg az ebédszünetet. Ilyenkor áll a munka, de csak azért, hogy az étkezés után újult erővel induljon újra.
Fecseg a felszín, hallgat a mély
A Shein, amelyet legutóbbi tőkebevonása 66 milliárd dollárra értékelt (Magyarország éves GDP-jének nagyjából harmada) a következő hónapokban le akarja bonyolítani első tőzsdei részvénykibocsátását (IPO) a London Értéktőzsdén. Ezzel jót tenne az új befektetési lehetőségekre szomjazó börzének, ám előtte tisztáznia kell a munkaadói etika megsértésével kapcsolatos vádakat. Ezt a gyermekmunkával kapcsolatban igyekeztek megtenni – mint ahogy a New York Post cikkéből kiderült. Elismerték, hogy két beszállítójuknál tapasztaltak ilyet. Felfüggesztették a megrendeléseket ezektől a cégektől, amíg nem rendezik a helyzetet.
A fast fashion régi bajnokait, a Zarát és a H&M-et megszorongató e-kereskedő alapvetően nevetségesen alacsony áraival éri el sikereit. Például két dollárért (700 forint) már pólót vásárolhatnak a vevők, ám ez felvetette a kérdést, hogy vajon milyen béreket fizet a cég a fizikai munkát végző alkalmazottainak? A brit üzleti lap sajtómunkásai helyszíni vizsgálódásuk alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az alacsony árak titka nem a pici bérekben keresendő. A Shein üzemeiben dolgozó munkaerő öregszik, tehát nem arról van szó, hogy a dolgozókat rendszeresen alacsonyabb bérű fiatalokra cserélik. A vendégmunkások sem jönnek szóba, mert a szolgáltatási szektort választják a rosszabbul fizető feldolgozóipai állások helyett.
Átlagon felül fizet a Shein, talált mást, amin spórolhat
A Sheinnél az üzemi munkások havonta hétezer és 12 ezer jüan között keresnek (350–600 ezer forint) attól függően mennyi ruha kerül ki a kezeik közül. Eközben más cégeknél a kék galléros munkavállalók 5500-6500 jüant vihetnek haza. Így aztán más magyarázata van annak, miért extraolcsók az e-kereskedő ruhái.
Az egyik üzemi középvezető elárulta a Financial Times munkatársainak miről van szó. Rámutatott arra a baggy dressre, ami éppen rajta volt – vélhetően az Egyesült Államok vagy Nyugat-Európa valamelyik piacára készült –, és azon kezdett poénkodni, hogy soha nem volt még olyan rossz minőségű anyagból készült ruha rajta, mint amilyen ez.
Elmondása szerint a külföldi piacokra rosszabb anyagokból készült áru kerül, mint amilyeneket a kínai belföldi elektronikus piactereken, az Alibaba vagy a Taobao webshopjaiban kínálnak.
A magyarázat az, hogy az utóbbi két platform a drágább anyagok magasabb költségeinek fedezése érdekében jobban megfizeti a beszállító vállalatokat. Érdemes megjegyezni, hogy amint az a brit Daily Mail cikkéből kiderült, a konyhai eszközök területén is durván spórolhat a Shein. Egy a portálon vásárolt elektronikus sütő például első bekapcsolásakor kiverte a felhasználó lakásának összes biztosítékát.
Egyelőre működik a jól bevált kínai termelési modell
Az alacsony áraknak van két további titkuk. Az egyik jól ismert: az e-kereskedő közvetlenül a gyárból szállítja a termékeket elektronikus értékesítési platformjára, így kimarad a nagykereskedő az üzletből jelentős közvetítői díjával együtt. A másik a bevált kínai modell része, nevezetesen az, hogy Panyuban egy helyen van minden: a gyárak, a karbantartás, a logisztika. Felmerült, hogy Brazíliába és Törökországba is vinnének gyártást, de ott nem tudják ezt a fajta koncentrációt biztosítani.
További kínai sajátosság, hogy a munkavállalók nem saját otthonukban laknak, hanem kollégiumokban a gyár közelében. Ez már Vietnámban vagy Bangladesben sem működne így, pedig az ottani munkavállalók sem a nyugati típusú, jól kereső szakik. Az üzemek közelében lakó dolgozók könnyen mozgósíthatók a megrendelési csúcsok kiszolgálására.
A kínaiak nagy gondja az, hogy az ország népessége rohamtempóban elöregszik. Számos cégvezető arról számol be, hogy egyre nehezebb jól képzett munkavállalót találni. A hivatalos statisztika szerint a feldolgozóipari átlagbérek megkétszereződtek a 2022-t megelőző egy évtizedben. A 2000 után született Z generáció tagjai irodai munkát keresnek vagy inkább futárkodnak, mint hogy az üzemekben gályázzanak.
A pekingi vezetés receptje a munkaerő zsugorodására az automatizáció és a robotizáció lenne, csakhogy a robot és az annak javítására képes, magasan képzett szakmunkás mindig sokkal drágább, mint a betanított munkások alkalmazása. Így Panyu jövője olyannak látszik, mint amit most az ebédidőben látunk. Kihalt üzemek apaszthatják el a Shein platformján megjelenő olcsó termékek végeláthatatlan kínálatát.
