Indiában az egyre népesedő és online szolgáltatásokat használó nagyvárosi régiókban „hasít” az e-kereskedelem, ám a hagyományos üzleti modellben működő vállalatok és a vidék egyre kevésbé képes alkalmazkodni ehhez a gyilkos tempóhoz. A munkavállalókat teljesen kiszolgáltatott helyzetben tartó gyártók és kereskedők piszkos trükkjeiről szóló történetek is napvilágra kerülnek.
Az indiai és kínai online piac közötti legnagyobb különbség az online szolgáltatások lefedettségében van. Míg Kína lakosságának majd 97 százaléka eléri az Internetet, Indiában ez az arány mindössze 41 százalék, ami azt jelenti, hogy az ország 1.37 milliárd lakosából, mindössze 500 millióan érik az online szolgáltatásokat. Ez azonban még mindig azt jelenti, hogy a 2018-ban 48.5 milliárd forgalmat bonyolító e-kereskedelmi szektorban a várakozások szerint 2026-ra már eléri az összforgalom a 200 milliárd dollárt.
A növekedés motorja – akárcsak Kínában, de a teljes ázsiai térségben – Indiában is a mobil eszközök számának robbanásszerű terjedéséhez kapcsolódik. Az Ecommerce Guide a SimilarWeb adatai alapján az Amazon a piac legnagyobb indiai e-commerce szereplője, a Top10-be kívüle csak ázsiai, illetve hazai szereplők találhatók.
A havi látogatószám alapján a legnagyobb e-commerce kereskedő Indiában a 2010-ben útjára indított Amazon India. Az indiai alapítású Flipkart a második, mely nemrég az amerikai Walmart tulajdonába került [megjegyzés: erről a napokban részletesen is írt a Kosárérték], de befért a Top3-ba a kínai Alibaba, is. Az összes többi, toplistás e-kereskedelmi szereplő indiai alapítású vagy hazai tulajdonban lévő vállalkozás.
Jól látszó ellentmondások
A meglehetősen hektikus és gyorsan változó piac az egyik dimenzió. A nagyvárosi kerületekben szinte tényleg bármit, tényleg percek alatt rendelhetnek a házhoz az indiaiak. A vidéki India és a a nagyvárosi részeket kiszolgáló szektor alkalmazottai azonban egy másik világban élnek. Ők kevésbé látják olyan rózsásnak a helyzetet, mint az üzleti elemzők.
A Guardian Indiával foglalkozó riportjában megszólalnak az évi mintegy 600 milliárd dolláros hagyományos kereskedelmi szektorának szereplői is. Azok, akik kényszerből, maguk is kénytelenek a legnagyobb, ma már amerikai tulajdonban lévő vállalatok plafotformjait használni. Ezek a kiskereskedők pedig a gyarmatosítás visszatérését, nem pedig az üzleti, gazdagodási lehetőséget látják az online kereskedelemben.
A nyugati piacokkal ellentétben, Indiában hagyományosan erős a helyi kiskereskedők beágyazottsága. A szigorúan monopóliumellenes törvényhozásnak köszönhetően a vásárlás, még mindig hiperlokálisnak tevékenységnek számít. Ennek alapját a kisboltok (kiranák) és a zöldségesek (sabziwallák) adják. A többnyire családi tulajdonú és családok által üzemeltett kiranákból 11 milliónál is több van Indiában; ezek alkotják az indiai kiskereskedelem gerincét.
Az online kereskedelem két meghatározó szereplője, a Flipkart és az Amazon azonban ma már a teljes indiai online kiskereskedelmi forgalom 75 százalékát bonyolítja. A kritikusok szerint azonban úgy tette rá a kezét a robbanásszerűen fejlődő hatalmas piacra, hogy a digitalizálódás árnyékában a gyarmati kort idéző módon kizsákmányolja a munkavállalóikat.
333 millió webes vásárló
Ennek egyik legfőbb oka a kasztrendszerre teljesen fittyet hányó gyakorlat. Az, hogy a kis-és közepes városban élő indiak is egyre inkább részesülhetnek az online kereskedelem kínálta előnyökből. Az e-commerce szolgáltatások pedig így már korántsem csak a mumbai környéki városi elit „kiváltságai”.
A mobiltelefonnal rendelkező vidéki középrétegek is megengedhetik maguknak a korábban luxusnak számító online vásárlást. Az egyre olcsóbb mobilinternet elérés erre csak rátesz egy lapáttal: piaci elemzők szerint 2025-re több mint egy milliárd internetet elérő polgára lesz Indiának, és harmaduk vásárolni akar majd az online piacokon.
A legnagyobb problémát azonban az idősebb generáció jelenti. Azok, akik soha életükben nem vásároltak a weben, és aligha mondanak le a kiranába járásról. A generációk közti digitális szakadék pedig akkora, hogy az elemzések szerint még egy évtized múlva is több százmilliós lesz az a tömeg, amely nem éri el, nem használja majd az Internetet. Vagy: egyszerűen nem hajlandóak online megvásárolni a napi fogyasztási cikkeket.
UPI: évi 74 milliárd tranzakció
Számos hagyományos kereskedelmi egység a koronavírus járvány idején kénytelen volt digitális csatornát nyitni, de az online kereskedelmi szektor növekedését a 2021-ben bevezetett Egységes Fizetési Felület (Unified Payments Interface, UPI) is komolyan segítette. Az UPI egy olyan azonnali fizetési rendszer, amely mobil felületen teszi lehetővé a bankok, kereskedők és vásárlók közötti tranzakciók lebonyolítását.
Az Indiai Központi Bank által üzemeltetett és szabályozott felületnek köszönhetően a korábban készpénzhez meglehetősen ragaszkodó indiai fogyasztók, ma már akár egy teáért vagy mangóért is könnyedén fizethetnek egy egyszerű QR kód beolvasásával. A komoly infrastruktúrával és média kampánnyal megtámogatott rendszerben ennek köszönhetően 2022-ben már 74 milliárd tranzakciót indítottak az országban, mintegy 126 trillió rúpia értékben.
Kiszállítási idő: 10 perc
Nem mindenki feltétel nélkül boldog a látottak miatt. A Guardian cikke szerint sokan azt érzékelik, hogy az amerikai tulajdonban lévő platformok például tudatosan kihasználják a hatalmas tömegben elérhető olcsó, indiai munkaerőt, és kihasználják, hogy a digitális fejlesztésekkel képtelen lépést tartani a munkaügyi és logisztikai törvényi szabályozás .
Az utóbbi évek legnagyobb botránya, a nagyvárosi környéken élők számára 10 perces kiszállítást ígérő Blinkit dolgozóiról szólt. Arról, hogy a cég egyik napról a másikra, a felére csökkentette a futárok kiszállítási díját.
A kötelező vasárnapi munkavégzést is elváró cégnél a futárok eleve napi egy fontnak megfelelő rúpiát kereshetnek, de nem ritkán a testi fenyítést és nyílt erőszakot is elszenvedik. Ahogy a brit lap újságírójának az egyik nyilatkozó dolgozó fogalmazott:
“Egyszerűen állatként kezelnek minket”.
