Egy év alatt a hatszorosára bővült a Boxy fulfillment partnerállománya, amivel a költséghatékonyabb, kiszervezett, robotizált raktárlogisztikai megoldásokat preferáló vállalkozás a legnagyobb növekedést produkálta a rendelésteljesítési piacon. Táncsics Andrást, a Boxy Logisztikai Zrt. vezérigazgatóját kérdeztük a szektor előtt álló kihívásokról.
– Néhány éve Oscar-díjat ért a Nomádok földje, egy amerikai film, ami arról is szólt, hogy az Amazon csúcsidőkben őrületes létszámú idénymunkást foglalkoztat a logisztikai rendszere és a megrendelésállománya kiszolgálására. A Boxy legutóbbi sajtóközleményéből viszont az is kiolvasható, hogy ez az időszak gyorsan véget ér. Azért, mert az emberi munkaerő végképp átadja a helyét az automatikának és a robotoknak. Miért gondolják így?
– A világ e-kereskedelmi tevékenységének koncentrációja és intenzitása az International Postal Corporation (IPC) előrejelzése szerint 2030-ra oda juthat el, hogy a piac 48 százaléka mindössze öt nagyvállalat kezében koncentrálódjon. Ahogy ma látjuk, az Amazon – amely elsősorban ugyan kereskedő, de ma már a világ egyik legnagyobb logisztikai vállalatának is számít – köztük lesz.
A piacon ma jellemzően két folyamat zajlik. Az egyik, hogy a logisztikai vállalatok – jellemzően saját márkákkal – belépnek a kiskereskedelem területére is, a másik pedig ennek az inverze. Ahogyan az eMag esetében látjuk: a kiskereskedők lépnek be különböző képességeket kifejlesztve a logisztikába. Az akár határokon átívelő, nagyon dinamikus, regionális terjeszkedéssel együtt jár a folyamatos fejlesztési igény is. Az viszont egyfajta állandó erőforrás-elvonással jár együtt. Arra a kérdésre azonban nem automatikusan igen a válasz, hogy ez minden esetben elér-e egy automatizálási billenőpontot.
Ha azonban csak a logisztikai szegmensre fókuszálunk, akkor az Kelet-Közé-Európában jól látható, hogy az ilyen döntéseket a munkaerőköltség és a technológia ára határozza meg. A kettő metszéspontja után egyre jobban megéri az automatikába fektetni – és ezt a pontot Magyarországon már elértük.
– Mi a kiszervezett logisztikai tevékenység szexepilje? Miért most és miért ez a szegmens szárnyal?
– A választ a munkaerőkérdés, illetve ennek költségei felől érdemes megadni. Onnan, hogy egy raktárban közeledő 800 kilós targonca feladata-e, hogy akár 12 méter magasságba is felemeljen olyan üvegekkel teli raklapot, amivel, ha 2-3 mm-t téved, biztos a károkozás. De az is fontos, hogy a targoncás magasrakodásra képes, 8-10 év rutinnal rendelkező munkaerőből a piaci igénynek jó, ha a harmada a rendelkezésre áll a kínálati oldalon. És az is, hogy ezeknek szakembereknek gyakran hétszámjegyű a bruttó fizetési igénye. Ezeket mind össze kell vetni azzal, hogy egy önvezető targonca már Magyarországon is egyszerűen megvehető 20-60 ezer euróért. Kiszámolható, honnantól érdemes az automatizációba beruházni.
A kiszervezett raktárlogisztikát két fő ok tette „szexivé”. Az egyik, hogy az e-kereskedelem annak az utóbbi másfél év gazdasági válságjelei ellenére is felívelőben van. Az évi 5-10 százalékos növekedés cégmérettől függetlenül igaz, ami azt is jelenti, hogy kicsiknek és nagyoknak egyaránt gondot okoz, hogy évente bővítenie kellene a raktárterületeit. A felívelő trend azt eredményezi, hogy minden vállalkozás viszonylag hamar eljuthat addig, ahonnan a folyamatok kifejezetten a méretnövekedés miatt nem működnek jól. Ha az áru egységnyi átfutási ideje multiplikálódik, a rendszer az addigi önköltségi és hatékonysági szinten nem marad fenntartható. Ez oda vezet, hogy a vállalkozás már nem tudja a belső folyamatait a kellő hatékonysággal folytatni.
A mási ok maga az automatizáció. Ki tudja-e gazdálkodni a cég az emelkedő munkaerős bérköltségeit, adott esetben a bérleti (négyzetméter) költségeit, ha a másik oldalon, ügyfélkiszolgálási szempontból a globális brandekkel kell versenyeznie? Az Amazon méretű kereskedőcégek nagyon jól szervezett logisztikai színvonala a viszonyítási szint: az ügyfél hozzászokik, hogy ha Seattle-ből rendel, nem kell hozzá egy hét, hogy nyomkövetve, biztosítva, sérülésmentesen megkapja a rendelését. Ez az elvárás a nyíregyházi webáruháztól is.
– Lefordítható ez úgy, hogy egy magyarországi webáruháznak egyszerűbb ezt a szolgáltatás bérelnie? És lefordítható-e ez úgy, hogy a Boxy felismerte: ez egy olyan szegmens, amire vállalkozást lehet építeni?
A rövid válasz az, hogy: igen.
Az a magyarországi ecommerce cégek nagy tömegére igaz, hogy másodállásként indultak el, és hogy az eleinte minimális csomagolási igény néhány év alatt megváltozott, mert a vállalkozások megsokszorozták a forgalmukat és több tucat alkalmazottjuk is lett. Ők azonban továbbra is, elsősorban kereskedők, olyanok, aki valahogyan megoldották a háttérfeladatokat is. De ha az idejük egy részét a visszaérkező csomagokat kezelő embereikre kell fordítaniuk, akkor elvesztik a fókuszt – mert már nem csak azzal foglalkoznak, amivel kellene.
Az is kérdés, hogy a raktározás-logisztika feladatai házon belül megoldhatók-e, van-e erre annyi pénz és szakértelem, hogy a versenytársakkal lépést tudjon tartani? És az is kérdés, hogy elérhetők-e ez utóbbihoz számára a szükséges erőforrások? Ha két targoncásra volna igénye, talál-e megfelelőket a munkaerőpiacon? Ha targoncával bővítené az eszközparkját, ki tudja-e várni, hogy 6-10-14 hónap múlva tudják azt neki leszállítani?
– Igaz-e, hogy a Boxy bizonyos értelemben a logisztika SAP-je?
– Van, aki a régió Amazonjának hívja magát, van, aki a régió Microsoftjának. Mi nem vagyunk forradalmi szintű újítók! A világon mindenütt létezett már előttünk is a kiszervezett logisztikai szolgáltatás, és mi csak ezt az utat követjük.
A logisztika nem egy ’marzs heavy’ iparág, ehhez túl erős a verseny. Egytucatnyi kiszervezett logisztikai szolgáltató van Magyarországon, közülük kettő-három mérhető hozzánk. A legtöbben a Webshippy ismertségéhez igyekeznek felnőni, mi is, bár az ambícióink ennél is nagyobbak. Két évvel ezelőtt mindenki a dropshipping zászlaja alá csoportosult. Az elmúlt egy évben a fulfillment lett divatos, és mindenki erről beszél. Ugyanakkor a kiszervezett logisztika nem hype, miközben valós kérdésre adunk valódi válaszokat. A szegmensben a jelenlegi folyamatok nagyon nehezen lesznek fenntarthatók – legalábbis az ambiciózusabb szereplőknek.
Az is, akinek havi ezer rendelése van, hamarosan eljut majd arra a pontra, hogy jelenleg használt manuális folyamatok már nem lesznek versenyképesek.
A kézbesítési időablak lehető legszűkebbre tömörítése Németországban és Angliában már a csomag aznapi célba juttatását is kevésnek érzi, egyes szereplők 5-6 órás időablakokkal próbálkoznak. Ezt nem lehet majd a hagyományos módon teljesíteni. Az általunk használt robottechnológia a belső folyamatokban mintegy négyszer olyan hatékony, mintha ezt manuálisan végeznénk.
Ez nem valamiféle úri szolgáltatás, amit nem lehet megfizetni, hanem ez teszi majd lehetővé, hogy az ügyfelek megtartása a saját önköltségi szintje alatt megoldható legyen. Sok olyan piaci szereplővel tárgyalunk jelenleg is, akik három-négy éve még mereven elzárkóztak e szolgáltatás igénylése elől azzal, hogy a saját útjukat járják. Most ők jöttek vissza, és látni akarják, hogy mik a lehetőségeik.
