Minden kereskedő rémálma, hogy a számlavezető bankja csődöt jelent, és a betétbiztosítással védett összegen túli tartaléka egyik napról a másikra kámforrá válik. Ha nem is bank, de világszerte több ezer vállalkozás pénzügyi szolgáltatója, a német székhelyű Wirecard esetében pedig pontosan ez történt idén nyáron.
Néhány pénzügyi elemző szerint a Wirecard körüli sötét üzelmek korántsem egyedülállók az iparágban. Bármennyit is fejlődtek a digitális pénzügyi szolgáltatásokat kínáló fintech cégek, működésük során számos megkérdőjelezhető, és helyenként akár törvényellenes gyakorlatot folytathatnak.
A Wirecard története méginkább meglepő annak fényében, hogy a cég egyáltalán nem az utóbbi években felfutó fintech startupok generációjához tartozik. Az 1999-ben indult szolgáltató több mint 20 évig folytatta – mint tavaly kiderült – meglehetősen sötét üzelmeit a digitális fizetések piacán, a befektetők és betétesek pénzén.
A Wirecard részvényei a német DAX és az amerikai Dow Jones részvényindexében is szerepeltek. A digitális fizetési szolgáltatásokon kívül kártyakibocsátóként és technológiai beszállítóként is jelen voltak a világ számos országában – egészen idén augusztusig, amikor a cég új tulajdonosai csődöt jelentettek.
Az eredetileg fizetési megoldásokkal induló Wirecard egyik alapítója, a jelenleg börtönben ülő osztrák Marcus Braun 2002-ben jelentette be a cég irányváltását. Ekkor a lakossági piac helyett leginkább az online szerencsejáték- és pornográf tartalomszolgáltatók számára kezdtek fizetési megoldásokat kínálni, és az irányváltás végül sikeresnek bizonyult.
2005-ben a cég egy kissé szokatlan, de egyáltalán nem ismeretlen módszert választott a tőzsdei bevezetéshez. IPO helyett ugyanis megvásárolta az InfoGenie néven tőzsdére lépett, majd ezután csődbe ment call center szolgáltatót, elkerülve ezzel a első nyilvános részvénykibocsátáshoz szükséges jogi lépéseket, és az elhúzódó könyvvizsgálatot.
A frankfurti tőzsdei tranzakcióval tőkéhez jutó, ekkorra már részvénytársaságként működő Wirecard azonnal fel is vásárolta az XCOM nevű német bankot, így a Wirecard Bankra átnevezett cég a licenszek megvásárlásával egy csapásra nemzetközi bankkártya-kibocsátóvá és pénzügyi szolgáltatóvá is vált. A vádak szerint ebben a szerepkörben aztán a következő 14 évet azzal töltötték, hogy mesterségesen felfújt profitot hazudva, a betéteseket és befektetőket megtévesztve hamis szerződésekkel elrejtse a tevékenységéből származó bevételek jó részét. A hatóságok és könyvvizsgálók megtévesztése olyan sikeres volt, hogy 2006 és 2018 között agresszív terjeszkedésbe kezdtek, felvásárolva többek között a Citibank számos ázsiai és észak-amerikai érdekeltségét, valamint jelentős pozíciókat szereztek az indiai pénzügyi piacokon is.
Éppen az egyik indiai akvizíciójukkal kapcsolatban merültek fel az első problémák, és ezek keltettek gyanút a hatóságoknál még 2015-ben. Papíron azonban ekkor még virágzott a cég. 2018-ban a Wirecard részvényei 24 milliárd eurót értek, több mint 5000 alkalmazottat foglalkoztattak világszerte, és közel 250000 kereskedő digitális fizetési tranzakcióihoz biztosították a technikai hátteret.
Aztán 2019 nyarán mindez kártyavárként omlott össze, alig egy évvel később pedig csődbe ment az egész vállalat, az egykori alapító ügyvezető igazgató pedig börtönben várja a tárgyalást. Hogy történhetett meg mindez egy olyan céggel, amely egykor a Németország legnagyobb bankjának pozícióját töltötte be a 30 legfontosabb vállalat tőzsdei állapotát jelző DAX indexben?
A legmegdöbbentőbb az egész történetben a német hatóságok és pénzügyi felügyeleti szervezetek hanyagsága, valamint a csalás komplexitása. A német bankrendszer és pénzügyi szolgáltatók felügyeletét ellátó szövetségi hatóság, a BaFin (Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht, azaz Szövetségi Pénzfelügyeleti Hatóság), amelynek feladata többek között a betétesek védelme és a törvényi előírások betartásának vizsgálata, számos alkalommal kezdeményezett vizsgálatot a cég ellen. A BaFin első ilyen vizsgálódása óta – amely még 2008-ban történt – egészen 2019-ig mindig a cég mellett foglalt állást.
A hatóságok szerint a cég működéséhez nemzetgazdasági érdek fűződik, ezért a kisbefektetők és újságírók által felhozott legkomolyabb vádakat, még ha kisebb büntetéseket ki is róttak a cégre, alapvetően lesöpörték az asztalról. Az első ilyen problémák már 2008-ban felszínre kerültek, amikor kisbefektetők egy csoportja szokatlan könyvelési módszerekkel és színlelt szerződésekkel vádolták meg a cégvezetést. Válaszul a Wirecard megbízta az Ernst & Young könyvvizsgáló óriást a cég pénzügyi auditjának elvégzésével, ami után a BaFin felmentette a vádak alól a Wirecardot.
A vállalat vezetői a már említett ázsiai akvizíciók során kialakult szolgáltatási portfolió méreteiről egy évtizeden keresztül közöltek hamis információkat, és a kialakított meglehetősen komplex rendszert tulajdonképpen pénzmosásra és a nyomaik eltüntetésére használták. A Financial Times már 2015-ben nyomozni kezdett a cég ellen, amely négy évvel később végül a cég bukásához vezetett, de a hatóságok végül nem látták bizonyítottnak a pénzmosás vádját, és 2016-ban ismét megszüntették a vizsgálatot a Wirecard ellen.
2018 elején aztán a cég szingapúri irodájának egyik alkalmazottja hívta fel a hatóságok figyelmét az egyik – mint később kiderült – közel egy évtizede alkalmazott gyakorlatra, a Magyarországon leginkább áfa eltüntetésére alkalmazott “körhintacsalásra”. A komplex ázsiai céghálót a Wirecard vezetői leginkább arra használták ugyanis, hogy megtévesszék a törvényi felügyeletet ellátó hatóságokat és befeketetőket. Az illegális tranzakciók során úgy adtak el termékeket, hogy azokat egy későbbi időpontban sztornózták, így a javak valójában soha nem cseréltek gazdát a két fél között.
A szingapúri hatóságok 2018 őszén házkutatást tartottak a Wirecard helyi irodájában, majd a német hatóságokkal együttműködve nyomozásba kezdtek, és bár a cég részvényeivel való kereskedést két hónapra felfüggesztették, végül a már jól ismert “nemzetgazdasági érdekekre” hivatkozva megszüntették az eljárást.
2019 márciusában aztán a vállalat után már régóta nyomozó Financial Times újságírói egy oknyomozó riportban vádolták meg őket azzal, hogy évek óta manipulálják az általuk végzett tranzakciók volumenét, valamint nem létező pénzügyi szolgáltatókkal, fizetési megoldásokkal nem is foglalkozó cégekkel kötnek szerződéseket, mesterségesen felpumpálva a cég profitját.
A Wirecardba befektető hedge fundok, részvényesek egyre nagyobb aggódással figyelték a német szolgáltató tevékenységét, a cég körül vizsgálódó pénzügyi szakemberek és újságírók pedig folyamatosan ki voltak téve a Dark Basin hackercsoportok célzott támadásainak. A Citizen Lab oknyomozó újságírói csoportosulás a Torontói Egyetem munkatársaival közösen végzett kutakodás közben fedezte fel azt a mintegy 28000 hamis weboldalt, amelynek segítségével a hackerek a célzott támadásokat folytattak a Wirecarddal szemben kritikus személyek ellen. Az évek óta zajló támadássorozat hátterét feltáró jelentés nyomán az amerikai hatóságok, többek között a New York-i rendőrség és az FBI is nyomozni kezdett. Marcus Braun vezérigazgató azonban mindvégig kitartott amellett, hogy nincs köze a felbérelt hackerek akcióihoz.
2019 végéhez közeledve egyre fogyott a levegő a cég körül. A közel egy évtizedig könyvvizsgálatot végző Ernst&Young helyett a KPMG-t bízták meg a cég pénzügyi auditjával, amely a szokásosnál lényegesen tovább elhúzódótt. Amikor viszont a jelentésük napvilágot látott, az sokkolta mind a befektetőket, mind pedig a német Szövetségi Pénzfelügyeleti Hatóságot, és a nyomozókat is.
A vizsgált 2016 és 2018 közötti időszakban a KPMG auditorainak a Wirecard legalább 34 állítólagos partnerének kilétét, és 1 milliárd, csak a könyvekben létező készpénzének nyomát sem sikerült megtalálniuk. A német hatóságok aztán 2020 júniusában csaptak le a cégvezetésre. A Wirecard irodáiban tartott razziák során számos alkalmazottat is előzetes letartozásba helyeztek.
A rendőrség által lefoglalt iratokból az derült ki, hogy összesen 1,9 milliárd euró készpénzzel nem tud elszámolni a cég, az eset kapcsán június 18-án kiadott közlemény után a részvényárfolyam pedig összeomlott.
A digitális fizetési szolgáltatások német állócsillagának közel két évtizedét meghatározó vezérigazgató letartóztatása után, egy héttel később már meg is indult a csődeljárás a cég ellen. Bár Markus Braunt – mintegy ötmillió euró óvadék fizetése ellenében – két nappal letartóztatása után szabadon engedték, július végén ismét letartóztatták, és azóta is börtönben van.
Bár a Wirecard esete mindenképpen kirívó, és nagy valószínűség szerint egyedülálló, sok szakértő szerint a digitális fizetések piacán sem minden arany, ami fénylik. Éppen ezért az e-kereskedőnek nem árt alaposan szétnézni a piacon, amikor online fizetési rendszert választanak.
Bár ilyen komplex csalásra aligha tudunk felkészülni, érdemes körültekintően eljárni, amikor online fizetési szolgáltatások közül választunk.
