Olyan lehangolt, kilátástalan hangulatot, ami mostanában uralkodik az Amazon platformján értékesítő e-kereskedők között, soha korábban nem tapasztalt a Fortune riportere, pedig a webáruházak és az internetes piacterek figyelemmel kísérése a feladata. A kicsi és közepes kereskedőkkel, akikkel heti kapcsolatban van, nem szokták szidni a piacteret, ám most kétségbeesettek és dühösek.
A leggyakoribb mondat, amit a több mint húsz hosszú ideje az Amazonon értékesítő e-kereskedőtől hallott a következő: Ez most más! Ezzel a piactér-üzemeltető legújabb szolgáltatási díjaira utaltak. Az Amazon az elmúlt években növelte a platformján értékesítő kis és közepes kereskedőktől szedett díjait – derült ki a Fortune egyik korábbi cikkéből. A boltosok fizetnek az árujuk listázásáért és reklámozásáért, illetve sok esetben a raktár- és szállítási szolgáltatásért. Az utóbbiak, a fulfillment szolgáltatások szép bevételt hoznak a cégnek, ami felkeltette az amerikai versenyhatóság (FTC) érdeklődését is, ám még ez a szervezet sem tudta kideríteni mennyit.
A kis és közepes e-kereskedőktől származik az Amazonon eladott áruk több mint hatvan százaléka, és ha szerepet vállal az áruk raktározásában és szállításában is, akkor átlagosan minden eladás 50 százaléka üti markát. Ez az arány a jövőben még magasabb lehet, miután újabb díjakat vezettek be. A kiskereskedők úgy vélik, a történet végén fenntarthatatlanná válhat jelenlétük a piactéren.
Kihalási esemény az e-kereskedelem világában
A Fortune-nak nyilatkozó boltosok szerint olyan nagy lehet az új költségek miatt fizetésképtelenné váló cégek száma, hogy az élővilágból kölcsönzött hasonlattal szabályos „kihalási eseménynek” lehetünk tanúi. Ebben az élők sorából eltűnő „faj” az online kereskedő lesz. A kérdés szerintük csupán az, kik lesznek az első áldozatok.
Lehetnek a kevésbé szofisztikált vállalkozások, amelyek nehezen tudják tervezni költségeik alakulását. Ha alacsonyan tartják áraikat, akkor könnyen késő bánat lehet, amikor észreveszik, hogy bevételeik nem fedezik kiadásaikat. Vagy lehetnek a szofisztikáltabb cégek. Ezek ki tudják számolni mivel jár, ha nőnek a költségeik, ezért ehhez igazodva elvileg emelhetik az áraikat. Valójában azonban nincs lehetőségük erre, ha olyan versenytársakkal állnak szemben, akik alacsonyan tartják az árakat.
Az Amazon szerint nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbhaladni. Az új díjak jóval kisebb költségnövekedéssel járnak, mint amit más fulfillment szogáltatók díjemelései okozhatnak az online boltosoknak. Másrészt sok e-kereskedő azt fogja tapasztalni, hogy növekvő forgalmának köszönhetően csökkenni fognak az egy adásvételre eső rezsikiadásai.
Csak egy a biztos: az Amazon mindenképpen nyer
Sok e-kereskedő érti a logikáját annak, miért változtatta meg díjstruktúráját az Amazon, ám a végrehajtással és a fizetendő összegek átláthatatlanságával már komoly gondjaik vannak. Miről is van szó? Korábban az eladók dolga annyi volt, ha igénybe vették az Amazon fulfillment szolgáltatását, hogy saját vagy bérelt raktárukból beszállítsák az árut az Amazonéba. Ez követően az utóbbi osztotta szét a készletet további létesítményeibe, hogy közelebb vigye az árukat a vásárlókhoz. Ennek az átszállításnak a költsége őt terhelte.
Érthető, hogy úgy gondolták, ezt át kellene terhelni az eladókra. Ezért bevezették az érkezési elhelyezési díjat (inbound placement fee), amit a termékek minden egyes raktárba érkezése után kell fizetni. Ez akkor terheli a kiskereskedőt, ha az Amazon kevesebb mint négy raktárát veszi igénybe árui készletezéséhez. A díj összege függ a raktár helyétől és az igénybe vett raktárak számától.
Így a költségeket ezek ismeretében számolhatja ki az eladó minden egyes szállítmánya esetén. Egyikük szerint már-már PhD-fokozat szükséges a számítások elvégzéséhez és a szállítások optimális szervezéséhez. Számos e-kereskedőnél kiütötte a biztosítékot az alacsonykészlet-díj (low inventory fee), amit akkor kell fizetni, ha az Amazon szerint egy ügyfele nem használja ki a rendelkezésére álló raktárkapacitást. Korábban bevezettek egy másik díjat, amit akkor kell fizetni, ha túlcsordulnak ezen. Nem számít, hogy például vannak szezonális áruk, amelyeknél mindkét eset könnyen előfordulhat.
Kerülőúton
Az Amazon kínál egy kerülőutat. Lehet hosszú távú raktározási szerződést kötni (Amazon Warehouse Distribution, AWD), amikor a low inventory fee eltűnik a szintről. A szakértők a „mézesmadzag és korbács” fogalomkörébe utalják ezeket a megoldásokat. A történet vége ugyanis mindenképpen az, hogy az online kereskedőknek így vagy úgy alaposan meg kell fizetniük az Amazon fulfillment szolgáltatását. Eközben számos olyan kis cég van, amely akkor sem tudja igénybe venni az AWD-t, ha szeretné. Például a túlméretes termékeket árulók tartoznak ezek közé. Emellett sok e-kereskedőnek van saját raktára vagy hosszú távra leszerződött egy logisztikai szolgáltatóval, így teljesen fel kellene adnia önállóságát, ha AWD-re szerződne az Amazonnal.
Összességében igazuk lehet azoknak a kiskereskedőknek, akik úgy vélik, hogy több száz vagy ezer kis és közepes vállalkozás mehet csődbe a megnövekedett, kiszámíthatatlan költségek miatt. A kérdés az, hogy hol húzódik az Amazon tűrésküszöbe. Mennyi eladónak kell eltűnnie piacteréről ahhoz, hogy úgy érezze, nem kellene fojtogatnia üzleti partnereit.
