Május végén egy nagyváradi startup eseményen, a Scale Up Xperience-en járt Kobza András – előadóként is, és persze „mindig megfigyelő, minden iránt érdeklődő” státuszban is. A szakember most megírta, milyen tapasztalatokkal érkezett haza, és mire fog sokáig emlékezni ebből az útból.
Volt egy mondat, amit az előadásom után nem tudtam kiverni a fejemből. Nem az én mondatom volt. Az egyik résztvevőé. Odajött hozzám, és annyit mondott: „Amit mondtál az érzelmi frikció kapcsán, na ezt pontosan a checkout oldalunkra kell alkalmazni. Már el is küldtem a csapatomnak a részleteket” Nem általánosságban, nem elvont módon – konkrét oldalra, konkrét problémára. Rögtön tudta, mit csinál másnap.
Ez az, amire a legjobban emlékszem a Scale Up Xperience-ről.
Hogyan kerültem Nagyváradra?
Sándorfy Adrián, a Brocasterz tulajdonosa és alapítója hívott meg. Az ő ügynökségének nagyváradi leánycégeként nyílt meg az első romániai Brocasterz stúdió – pont abban az inkubátorban, ahol az eseményt tartottuk. A helyszíni szervezést Pantea Szabolcs, a Brocasterz Romania társtulajdonosa vállalta.
Az esemény helyszíne a CrescOradeaMare Üzleti Inkubátor volt – ez Nagyvárad városának fejlesztési kezdeményezése, mintaprojektje. Egy városvezetés, amelyik aktívan fektet be egy startup-ökoszisztéma kiépítésébe, irodát, jogi és szakmai támogatást ad a helyi vállalkozóknak – ez nem magától értetődő, pláne az elmúlt évek hazai gazdaságfejlesztési irányait ismerve.
A résztvevőktől hallottam, hogy Nagyvárad az utóbbi években tudatosan nyitott a gazdaságfejlesztés felé, és ennek kézzel fogható eredményei vannak. Románián belül Bukarest és Kolozsvár megelőzi biznisz szempontból, utóbbinak ráadásul komoly tech szcénája van, de ezzel együtt is: az a dinamika, amit Nagyváradon tapasztaltam, meglepő volt. És ezt nagyon-nagyon pozitív értelemben mondom.
100 ember, 6 előadó, 0 forint/Lei belépő
Május 27-én, délután fél 4-től, 100 ember gyűlt össze egy szép, modern teremben. 6 előadó, mindenki 20 percet kapott (+ pár perc Q&A). Ingyenes eseményről van szó, a költségeket az inkubátorház és a Brocasterz állta.
Az előadások döntő többsége román nyelven hangzott el. Cristian Mezei az AI operacionalizálásáról beszélt, de nem tool-listát adott, hanem rendszerépítés oldaláról mutatta be a friss lehetőségeket. Ionut Avram arról beszélt, hogy az autentikusság az egyetlen igazi differenciáló az AI-korszakban, Toma Grozavescu (a SMARTERS alapítója) pedig az adatalapú marketingről. Arról leginkább, hogy a vásárlók 1-3 százaléka kész venni most, a többiek még nem – és ezt a különbséget a legtöbb kampány figyelmen kívül hagyja.
Rares Holban a tartalomautomatizálásról adott elő: arról, hogy egy ötletből hogyan lesz tucatnyi tartalom az összes platformra, AI agent-rendszerekkel. Sándorfy Adrián pedig arról, hogyan válik egy podcast valódi lead machine-né – és ő ezt nem elméletben mondta, hanem a Brocasterz élő példáján keresztül be is mutatta a gyakorlatban.
Kicsit sajnáltam, hogy az előadások nagy részét szó szerint nem értettem, de az AI, a conversion rate, a content, az automation kifejezések angolul élnek az iparágban románul is, úgyhogy nagy vonalakban azért könnyen tudtam követni az elhangzottakat. Én az előadásomat angolul adtam elő.
A döntés, ami meghatározta az előadásomat
Sokat gondolkodtam előre azon, hogyan pozicionáljam az előadást. Mélyen szakmai legyen, tele conversion rate statisztikákkal és A/B teszt eredményekkel – vagy inkább befogadhatóbb, szórakoztatóbb? Az utóbbi mellett döntöttem, és ezt nem bántam meg.
A közönség vegyes volt – nem csak e-kereskedők, főleg nem CRO-specialisták. Voltak ott olyan vállalkozók is, akiknek fizikai üzletük, szolgáltatócégük van, és egyszerűen jobb vásárlói élményt akarnak nyújtani. Az én meggyőződésem az, hogy a friction – a súrlódás – fogalma nem csak a webshopokban él. Minden üzletben, minden értékesítési folyamatban jelen van, csak más formában. A core üzenet egyszerű volt:
Nem tudod legyőzni a nagy nemzetközi szereplőket marketingköltésben. De le tudod körözni őket az ügyfélélménnyel. Minél kevesebbet kell a vásárlónak gondolkodnia, annál nagyobb az esélye, hogy vásárol. A frikció pénzbe kerül.
Hoztam valóvilági és online példákat egyaránt – mindkét kontextusban ugyanazok az elvek érvényesülnek. Néhány vicces momentumot is beleszőttem, hogy ne legyen 20 percen át kőkemény prezentáció, érezzük jól is magunkat.
Ami igazán meglepett: a kérdések
Az előadásokon mindig figyelem a közönséget. Bólogatnak? Követik, amit mondok? Vagy a telefonjukat bámulják? Nagyváradon bólogattak, látszott, hogy figyelnek, értelmezik amit mondok. De ennél is fontosabb volt a Q&A. Sokszor az előadásaim során nem kapok érdemi kérdést – csend, esetleg egy-két általános érdeklődést tükröző kérdés jön felém. Bevallom, ez az a pillanat, amiben én magam is izgulok: spontán válaszolni kérdésekre közönség előtt nem kis kihívás, de pont ezért szeretem.
Most nem csend volt. Angolul tették fel a kérdéseket – konkrétan, szakmailag. Nem „hogyan csináljam ezt?” szinten, hanem olyanokat, amiken nekem is gondolkodnom kellett. A checkout-folyamatról, a mobilos élményről, a konverziós tölcsér különböző pontjain keletkező súrlódásokról, az upsell opciókról kérdeztek. Azt jelezték: figyeltek, és rögtön a saját bizniszükre vonatkoztatták a mondanivalómat.
Az előadás után is sokan odajöttek – visszajelzésekkel, konkrét esetekkel, további kérdésekkel, meg csak úgy, nyitottan, érdeklődéssel. Ez mindig a legjobb visszajelzés, nem a taps.
Az energia, ami feltűnt – és amit hiányolok itthon
Nem tudok nem összehasonlítani. Az utóbbi egy-két évben a magyar e-kereskedelmi eseményeken érzek egyfajta konszolidációs fáradtságot. „Ki marad talpon?” hangulat. Érthető – a piac valóban ilyen. Nagyváradon más volt. Kíváncsiságot éreztem. Építési kedvet. Olyan emberek ültek a teremben, akik a saját eszközeiket keresik, és nyitottak az újra – AI-ra, automatizálásra, CRO-ra egyaránt. Nem a túlélésről szólt az este, hanem a növekedésről.
Hangsúlyozom: ez nem e-kereskedelmi esemény volt, az e-kereskedők kifejezetten kisebbségben voltak, itt mindenféle startup képviselve volt. De pont emiatt volt más a dinamikája. Mert a CRO elvei – frikció csökkentése, ügyfélélmény javítása – nem csak webshop-problémák. Ezek üzleti problémák. Minden iparágra alkalmazhatóak.
Nagyvárad meglepetés volt, mert a városnak meglepő energiája van. Szép, gondozott belváros, zsúfolt sétáló, tele éttermek és sörözők este is. Az előadókkal kimentünk a városba az esemény után, és az a néhány óra is tele volt szakmai és emberi tartalommal, beszélgetéssel, kapcsolódással.
Ha hívnak, megyek újra
Ez volt az első Scale Up Xperience. Szabolcs és Adrián szervezte, és ha folytatják – bízom benne, hogy igen –, én újra ott leszek.
Az ilyen eseményekből nem azért érdemes tanulni, mert minden slide-ról hazaviszel valami konkrétat. Hanem azért, mert megmutatják, milyen az, amikor egy közönség tényleg részt vesz. Amikor figyelnek. Amikor alkalmazni akarnak olyan tudást, amit te osztottál meg a színpadon. Már csak ezért is érdemes ilyen eseményekre járni.
