A kis- és középvállalkozások számára a szükséges tőke hiánya és a gyors megtérülés elvárása jelenti a normális működést. A kkv-k ugyanis nem csak a digitalizációban, hanem szinte minden területen erőforrás- és időhiánnyal küzdenek. Emiatt is fontos a jól időzített digitalizáció, ami javíthatja a tőketermelési képességet is. Erről szól a Digiméter új, immár nyolcadik része.
A digitalizáció tőke és befektetés igényes folyamat. Meg kell venni a szoftvereket és a hardvereket, de menedzsment- és munkaidőt is be kell fektetni, ami szintén pénzbe kerül.
Persze: a tőkét tágabban is értelmezhetjük, mint egyszerű pénztőkét, beszélhetünk emberi tőkéről (ez az emberi erőforrásokkal, tehetséggel és képességekkel kapcsolatos (lásd még: a 3. és 6. részt), kulturális vagy tudástőkéről (ami az ember tudását, képzettségét és kultúráját jelenti – lásd még: az 5. és 7. részt) és hálózati vagy kapcsolati tőkéről (például tudom kihez fordulhatok tanácsért, kiterjedt kapcsolati hálóval könnyebb megtalálni a megfelelő szakembert stb. – lásd majd a 9. részt).
Az alábbiakban elsősorban az anyagi tőkére koncentrálunk (akit jobban érdekel a fentebb felsorolt tőkefajták szerepe a gazdaságban, azoknak Lengyel György és Szántó Zoltán kiváló könyvét ajánljuk).
Nincs pénze a legjobbra
Jó esetben a digitalizációt, mint a legtöbb döntést egy vállalkozásnál, a várható bevételnövekedés és a költségmegtakarítás igazolja (bár korábban láttuk, hogy az öncélú digitalizáció esetében erre nincs feltétlenül szükség). Ugyanakkor a legtöbb kkv forráshiányos, nincs pénze a legjobb megoldásokra, ami lemaradást eredményez már a nulladik pillanatban.
A dilemma az, hogy melyik megoldás az „elég jó”, mert nem túl drága, emiatt gyorsabban megtérül, de nem avul el túl gyorsan, tehát még versenyképes tud vele lenni a cég. A megfelelő időzítés emiatt kulcsfontosságú lehet. Egy túl hamar megvásárolt csúcstechnológia csak extra költséggel állítható hadba, miközben idővel esik az ára, de az újabb generációk megjelenése miatt akkorra már el is kezd elavulni.
A költség tényezőt (olcsóságot) azonban nem szabad egyedüli szempontként használni, figyelembe kell venni azt is, hogy a nem használt informatikai eszközök a legdrágábbak, mert nem csak pénzbe kerülnek, hanem a kiválasztásukkal, bevezetésükkel időt is veszít a szervezet, sőt még rombolják is a szervezeti kultúrát és a digitalizációba vetett hitet, amivel a szervezet a saját jövőjét élheti fel.
A nehezen mérhető megtérülés
Egy olcsó és rossz megoldás emiatt rosszabb, mintha egyáltalán nem ruházna be a szervezet a digitalizációba. De a túlsó véglet sem ildomos! Túl sok időt eltölteni a kiválasztással, feleslegesen megfizetni a csúcstechnológiát, majd a bevezetésen időt veszíteni, a nem megfelelő(en képzett) emberanyaggal drágán működtetni és kihasználatlanul hagyni a technológiában rejlő lehetőségeket.
A megtérülés számításánál figyelembe kell venni azt is, hogy bár az rendszerint csak hosszú távon várható, de még többe kerülhet a digitalizáció hiánya. Vagyis nem csak a költséggel, hanem az elmaradt haszonnal is érdemes kalkulálni.
A megtérülés nehéz mérhetősége is probléma: gyakorta alig számszerűsíthető, hogy milyen hatása van a digitalizációnak vagy hiányának egy szervezetben, mert érthető okokból sem a cégvezető, sem a középszintű döntéshozók nem rendelkeznek elég tudással ahhoz, hogy a digitalizáció komplex hatásait becsülni tudnák, miközben a költségek napnál is világosabbak számukra.
Optimális esetben
Azt is érdemes figyelembe venni a várható haszon felső korlátjának becslésekor, hogy minden tőkehiányos kkv leginkább a digitalizáció és az automatizáció segítségével tud igazán nagy dolgokat véghez vinni. Ugyanakkor így lehet csak sokkal több ügyfelet kiszolgálni, mint amire a cég a mérete alapján egyébként képes lenne, vagy ha személyesen kellene foglalkoznia velük. A befektetett tőke így, optimális esetben sokszorosan képes megtérülni.
Ennél sokszor nem is a technológia vagy a tőke hiánya, hanem az üzleti modell és a nagyot álmodás hiánya jelenti a korlátot. A Számlázz.hu például 4-5 év működés után hétszáz ügyfelet szolgált ki, ma már közel 700 ezer ügyfelük van, ami elsősorban a digitalizációnak köszönhető.
Amikor 700-nál jártak, még azt is nehéz volt elhinni, hogy a piac akár 70 ezres is lehet. Elengedhetetlen tehát a növekedés igénye (a vállalkozó legyen „éhes”) és annak felismerése, hogy a növekedés útja a digitalizáció.
A pénz a legkevesebb
Végezetül: fontos a forrásteremtés például az EU-s vagy állami pályázatok, de ezek megítélése ellentmondásos (például jól használják-e fel az „ingyen pénzt” a cégek, egybeesik-e az amire támogatás érhető el azzal, amit fejleszteni kellene). Így egyaránt vannak példák arra, hogy kirakatba, dísznek készül a digitalizációs projekt, nem szervesül a cég működésébe és a pályázat lezárultával egyszerűen falnak támasztják. Meg arra is, hogy az így kapott pénzt jól felhasználva gyorsítani tud a fejlődésén egy cég.
Ahogy a mondás tartja, a pénz a legkevesebb, de nem csak azért, mert tényleg kevés van belőle, hanem azért is, mert megfelelő tudás és kockázatvállalási hajlandóság nélkül önmagában vajmi keveset ér.
A Digiméterről:
A Digiméter kutatássorozat a kkv szektor digitális versenyképességét méri évente két alkalommal: egy általános méréssel ősszel és egy speciális témájúval tavasszal. A Digiméter projekt elsősorban szponzori modellben működik, kiemelt támogatói a SimplePay by OTP Mobil és a Shoptet, támogatók a Vodafone Business, valamint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. A projekt anyagai szabadon elérhetők a https://digimeter.hu/ oldalon.
