T. Kovács Tibor: „Mutass nekem olyan magyar vállalkozást, aminek a nemzetközi SEO-ban 62-es a DA értéke!”

Előbb többedmagával a pálmákkal, majd szólóban kizárólag tűlevelű növényekkel kezdett foglalkozni, s bár ma már az Egyesült Államoktól Japánig állandó megrendelői vannak, a vállalkozást mégsem a növekedés hajtja. Nem költ direkt marketingre és reklámra, de a Conifers Garden így is bizonyítja, hogy az online kereskedelemben kicsiként is lehet sikeres nemzetközi üzletet vinni Magyarországról. T. Kovács Tibort Szabó M. István kérdezte.

– Agrármérnökként teljesen vakon ugrottál be az online kereskedelembe, vagy ez inkább tudatos útválasztás volt?

– A történetem 2006-ban kezdődött. Egy pálmákkal foglalkozó online fórumon találkoztunk hárman, személyesen nem ismertük egymást, csak megosztottuk egymással a tapasztalatainkat. Később felvetődött, hogy készíthetnénk egy online kertészeti magazint, és akár pálmákat is árusíthatnánk. A terv az volt, hogy lesz egy egzótákkal kapcsolatos weboldal, ahol a szakmai tartalom mellett árulnánk növényeket, elsősorban pálmákat és mediterrán növényeket.

Egyikünknek volt weboldal készítési tapasztalata, nekem és a harmadik társamnak pedig inkább kapcsolatai. Teljesen vakon hoztuk létre a vállalkozást; találkozni is már csak akkor találkoztunk, amikor a cég már működött. Mindhármunkat elsősorban a pálmafélék hazai szabadföldi nevelése érdekelt, de bevallom, hogy számomra a hobbit már akkor is a fenyők, a tűlevelűek jelentették.

A Pálmaliget Magazin hiánypótló volt, egyre nagyobb látogatótábora lett az oldalnak, ezért gondoltuk, hogy egy ekkora táborral már érdemes lenne az edukáció mellett a webkereskedelmet is bevállalni. Így kezdődött. Szóval az, hogy mostanra ennyire népszerűek lettek a hidegtűrő pálmák és mediterrán növények tartása idehaza, ez talán nekünk is nagyban köszönhető.

– Tegyük gyorsan tisztába: ti a saját termékeiteket árultátok ott vagy – operátorként – másét?

– Jószerével azóta sincs akkora növénykínálat egyetlen hazai kertészeti vállalkozásnál sem, mint amekkorát mi létrehoztunk, egyfajta „növény Tescót” kreáltunk. Egyedi termékleírásokkal fölvittük öt nagy hazai termelő kertészet növénylistáját a honlapra — ami akkor óriási kínálatot jelentett — és szépen be is indult a vállalkozás.

Mindezek mellett mi is termesztettünk növényeket, elsősorban a pálmákat. Lassan haladtunk, mert igazából egyikünknek sem ez volt a főállása, mindhármunknak teljesen új volt ez a helyzet.

– Ilyen belépő után meglepő, hogy a Pálmaliget csak négy évet élt. Miért lett vége?

– 2007-ben már német weboldalt is indítottunk, 2009-ben pedig a román webshopot is. Gyorsan túl nagyra nőttünk, és amikor már szintet kellett volna lépni, akkor váltunk külön, hogy mindenki a maga területén járja tovább az útját. Egyikükkel elvesztettem a kapcsolatot, de a másik volt társammal, aki azóta multicégeknél online marketinggel foglalkozik, most is szinte napi szintű kapcsolatban vagyok.

– A Pálmaliget végén már tudtad, hogy a te utad a tűlevelűek felé vezet?

– Teljesen biztos voltam benne, igen. Előtte is ez volt a szívem csücske, onnantól kezdve pedig ebben próbáltam tudatosan vállalkozni. Azt tudtam, hogy kizárólag online szeretném csinálni, és azt is, hogy csak olyan tűlevelűekkel érdemes foglalkozni, ami a nagykereskedőknél vagy kertészeti áruházaknál nincs. Már a Pálmaliget elindítása után rájöttünk, hogy csak az egyedi tartalomnak van létjogosultsága.

Már akkor úgy gondolkodtunk, hogy úgy tudunk egyedi tartalmat csinálni, ha a kevés magyar szakirodalom mellé megszerezzük külföldi botanikusok engedélyét, hogy akár szó szerinti fordításban használhassuk a könyveiket, az engedély birtokában pedig nagyon egyedi tartalmakat tudtunk megírni a honlapra. Az egyedi, kurrens tartalom alá integráltuk a webshopot, az generálta a látogatószámot és a vásárlót. Nagyon hamar észrevettük, hogy a profi tartalom a legfontosabb a Google számára, amikor listáz.  A német weboldalunkon tapasztaltam, hogy ott elsősorban a tűlevelűek iránt nagy az érdeklődés, így a dolog nálam el is dőlt, folytattam a fenyőkkel.

– A tűlevelűek – mármint kizárólag azokra építkezni, az azért elég niche piacot jelent. Vagy ezt rosszul látom?

– Teljesen jól látod. A saját vállalkozással 2011-ben indultam el, nem egészen egy évvel azután, hogy abbahagytuk a Pálmaligetet. Már akkor alaposan feltérképeztem a német piacot, és mivel az alapfajokat kínáló webáruházak között nem találtam jelentős konkurenciát, tudtam, hogy nemzetközi szinten akarom felépíteni a vállalkozásomat.

Teljesen másképp gondolkodok az online üzletről, mint egy marketing ügynökség. Abból indultam ki, hogy a Google-nél dolgozó szakemberek bizonyára nagyon okos emberek lehetnek. Ha okosak, akkor biztosan logikusan gondolkodnak. Ha logikusan gondolkodnak, akkor pedig legalább nagy vonalakban el tudom én is képzelni, meg tudom közelíteni az ő logikus gondolkodásukat. És ha ebből indul el az ember, akkor rájön arra, hogy mit is kell tennie.

Hitelesség, magas színvonalú egyedi tartalom, szakmai ismeretek – így kell működnie szerintem egy weboldalnak.

Én ebben nagyon hittem a kezdetektől, és láss csodát, a Google 2014-ben vezette be a keresési minőségértékelési irányelveit az E-A-T, majd 2022-ben jött létre a mai E-E-A-T keretrendszert. Ez mindmáig visszaigazolja az akkori gondolataimat. Mutass nekem olyan magyar vállalkozást, amelynek a nemzetközi SEO-ban 62-es a Domain Authority (DA) értéke – az én munkámat ugyanis ennyire értékelik. Ez tekintélyt ad és hitelességet a világban, erre lehet építeni nemzetközi kereskedelmet. Ha én kiteszek egy új cikket vagy növényleírást, azt egy órán belül 1-5 helyen listázzák a keresőmotorok.

– Nagyon ritka, hogy egy magyar webáruházra nemzetközi tudományos vagy szakmai szervezetek természetes módon hivatkozzanak. A Google és más keresőmotorok is figyelik, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek kit tekintenek hitelesnek. Büszke vagyok arra, hogy a botanikai adatbázisom és fajleírásaim megbízható refenciaforrásként szolgálnak a Grokipedia (xAI) számára is, amely a világ egyik vezető AI alapú tudásbázisa. Jelenleg több mint 80 fajnál hivatkozik rám a Grokipedia. A keresőoptimalizálás jövője (SGE) pontosan az ilyen MI-alapú forrás megjelölésekről szól. Ez a fajta „digitális hitelesítés” a legmodernebb marketingérték, amit egy weboldal ma kaphat. A nulla forint marketing pedig nem spórolás, hanem erős E-E-A-T jelzés.

Sosem hittem a technikai kiskapuk keresésében, mivel azok szerintem csak pillanatnyi megoldást biztosítanak.

– Az tiszta sor, hogy a pálmaligetes tapasztalatokból is építkezett az új projekt, de az biztosítani is tudta hozzá az alaptőkét és az építést is finanszírozni tudta?

– A Conifers Garden indulásánál nem nagyon kellett indulótőke. Az első években inkább nagyon sok munkát, mintsem pénzt kellett beletenni. Itt is a leghíresebb tűlevelű fajokkal foglalkozó botanikusoktól kaptam írásbeli engedélyt arra, hogy digitalizálhassam az ő szakmai, online nem létező könyveiket. Ezekből a több száz oldalas könyvekből pedig én teljesen egyedi leírásokat tudtam és tudok készíteni a mai napig. A weboldalamon található összes fényképet is írásban kértem el a természetfotósoktól, akik engedélyezték a képek használatát.

Aztán már csak egy domain név kellett, egy webmotor és hozzá a webshop. Motornak a CubeCart nevű angol e-kereskedelmi platformot választottam, éppen azért, mert ők sem akarnak óriásira nőni, így az egyedi kéréseimet gyorsan le tudják reagálni. A Conifers Garden ma is ezen a rendszeren fut.

– Honnan volt, honnan van a webáruházadba az áru?

– Őstermelő vagyok. A vállalkozásomat arra alapoztam, hogy én állítom elő és én is értékesítem azokat a tűlevelűeket, amelyekkel nap mint nap foglalkozom. Saját anyanövény-állományt hoztam létre a kertemben és egy Ásotthalom melletti tanyán – itt történik a csomagolás is, így saját forrásból dolgozom.

– Ehhez megfelelő föld kell, pénz kell, bank kell?

– Á, nem! Leginkább szakmai tapasztalat és kapcsolat. Elméletileg egyszerű a szaporítási eljárás az oltás, amivel foglalkozom, de azért gyakorlat kell hozzá. Inkább az a szűk keresztmetszet, hogy egy évben egyszer, január végétől március végéig van oltási időszak, szóval csak ilyenkor tudod ezt gyakorolni, így csak évek alatt lehet kellő rutint szerezni benne. Az első évek erről szóltak, de érdemes volt befizetni a sok tanulópénzt.

Minden Tiszaföldváron történik, ahol lakom. A családi házunkhoz elég nagy terület tartozik, nagyobb is, mint amelyre ehhez a munkához szükség van. Az alanyok általában fél literes cserepekben vannak, az oltások őszre elkészülnek, és már el is viszik őket. Nekem emiatt nincsenek nagy helyigényű növényeim, tavaszra pedig üres a webáruház.

Ami talán egyedi jellemző nálam, hogy a webáruházamat rögtön a külföldi piacra építettem, és eleve globálisan gondolkoztam. Bevallom, hogy például csak Franciaországban vagy Olaszországban sem tudnék ebből megélni.

Túllépve a Pálmaligetet, angol nyelvű online felületet akartam működtetni, mert a keresők az angol nyelvű tartalmakat preferálják leginkább. Az angol nyelvű online felülettel viszont átfogom szinte a fél világot, így már az az általános helyzet, hogy nem tudok annyit szaporítani, amit ne tudnék szinte biztosan eladni. Évi 2000-2500 oltvány értékesítése a plafon, és úgy látom, hogy nekem ennyi elég.

– A szakmai networköd építése is ebből zajlik? Hogy kell azt elképzelni: megkeresnek egy arborétumból, hogy úgy tudják, nálad meglelhető, amire ők vágynak és küldenél-e nekik belőle?

– Van egy francia gyűjtő, akinek Franciaországban öt helyen vannak területei Bretagne-tól Dél-Franciaországig, és megbeszéltem vele, hogy én feltöltöm a területeit tűlevelűekkel, így neki lesz egy szép és értékes botanikai gyűjteménye, csak egyet kérek cserébe, hogy idővel, majd kérek oltóágakat a szaporításokhoz. Fontos nálam is a több lábon állás, így magyar arborétumokat is támogatok, hasonló elven.

A Jénai Botanikus Kertből például évek óta küldenek nekem különböző élőhelyről gyűjtött különleges ágakat, hogy én szaporítsam le nekik azokat a növényeket, cserébe pár növényt megtarthatok. Emellett elkezdtem támogatni botanikai expedíciókat is, aminek az egyik eredménye, hogy olyan növényekhez, magokhoz juthatok hozzá, amiről amúgy álmodni sem mernék – de még a botanikus kertek és gyűjtők sem.

Így épülnek és bővülnek a kapcsolatok, és így lesz a világon egyedülálló a gyűjteményem és a kínálatom

– Kik a vevőid? Jellemzően mit rendelnek, mire fogékonyak?

– Nagyon vegyes. Általában jómódú magánszemélyek, gyűjtők, botanikusok, brit nemesek, de akadnak skandináv városok önkormányzatai, európai és tengerentúli arborétumok és botanikus kertek is. Elsősorban a ritka növények – főleg a kipusztulófélben lévő és védett tűlevelűek – iránt nagy a kereslet. Vannak népszerű fajok is, de a nehezen beszerezhető különlegességek a legkeresettebbek.

Ugyanakkor a mai napig lassan, de folyamatosan érkeznek az új vásárlók a régiek mellé; ezt a fokozatos növekedést pedig sokkal hatékonyabban tudom kezelni, mintha hirtelen roham érné a vállalkozást. Az évek alatt olyan kiterjedt kapcsolati hálóm alakult ki, hogy pontosan tudom, kinek mije van, mire vágyik, így közvetítőként vagy cserepartnerként is segíteni tudom a gyűjtőket.

– A magyar vásárlók mások?

– Nagyon más vevők. A magyar vásárlók eleve csak körülbelül a megrendeléseim két százalékát teszik ki. Az a tapasztalatom, hogy bennük nincs még meg az a kertkultúra-tudás és mélység, ami külföldön amolyan divatként magánarborétumokat teremt. A magyarországi vásárló 2-3 darab növényt vesz, inkább díszíti a kertjét. A külföldi vásárlók 10 tétel alatt nemigen vásárolnak, ők inkább gyűjteményt építenek. Van például egy amerikai vásárlóm, aki már több száz tűlevelűt vásárolt tőlem, és küldött egy fotót Észak-Karolinából, mert csináltatott egy réztáblát: „Tibor Garden” felirattal.

– Hogy működik ez? Van egy termékkínálatod, de vannak olyan „termékeid”, amikre előre fel lehet iratkozni?

– Mint a régi rendszerben, nekem is ötéves terveket kell készítenem. Ha egy új faj oltványát elültetem, nevelem, akkor kell körülbelül öt év, mire már tudok róla szaporítgatni – és ezt „termékként” meg tudom hirdetni. Úgy kell készülnöm most 2026-ban, hogy tudom, hogy 2030 körül kb. milyen új növényeim lesznek a kínálatban. Ez csak így működik.

Ez az oka annak, hogy természetesen várólistám is van. Pont az interjúnk előtt néztem rá, hogy az egyik ritka tűlevelűre, a Torreya jackii nevű fenyőre már 35-en iratkoztak fel. Ez egy kínai, nagyon hosszú levelű, nagymagvú tiszafa, amely nincs forgalomban Európában és Amerikában. Nekem van egy forrásom, ahonnan tudok a szaporításhoz ágakat szerezni. Nemrég küldtem például a Bonni Egyetem Botanikus Kert igazgatójának ágakat dugványozáshoz, aki megkeresett, hogy segítsek nekik, mert évek óta szeretnék beszerezni ezt a ritka növényt. A várólista nagy előnye, hogy látom, mire van igény, így célzottabban tudok készülni a következő évre, évekre.

– Laikusként azt tippelném, hogy a szállítás – az áru kényessége miatt – tud rémálommá válni. Ha így van, mi a megoldás?

– Nekem nincs visszárum! Eddig a 15 év alatt összesen kétszer jött vissza csomagom, de azokra a címekre utána hiába írtam, nem válaszoltak, így valószínű, hogy nem a termékkel volt problémájuk. Át sem vették a csomagot, azóta sem jelentkeztek.

A szállításhoz a növények csomagolását már szinte tökéletes szintre fejlesztettem az évek alatt, és a vásárlói visszajelzések is ezt erősítik. Emiatt nincsenek rémálmaim.

Az európai szállításokat évekig a DPD vitte, mert a Pálmaligetből megörökölt bizalom nálam sokáig kitartott, meg voltam velük elégedve. Korábban előfordult, hogy a külföldi vevők sokallták a szállítási díjat, mert egy-két terméknél az még nem volt számukra kifizetődő. Így sajnos sok potenciális vásárlót veszítettem el. Többször is jeleztem, egyeztettem, „panaszkodtam” a futárcégnél, hogy érdemes volna valami rugalmasabb konstrukciót kitalálniuk, ami nemcsak a nagy volumenre, hanem a kisebb, külföldre szánt csomagokra is megoldást kínál, hogy nemzetközi szinten versenyképes maradjak. Sajnos ez a kérésem nem ment át a szűrőjükön.

Járok expókra és konferenciákra, mert ott mindig hallok egy-két hasznos dolgot, ami elgondolkodtat. Így futottam össze a GLS cég egyik képviselőjével is, elmondtam a problémámat, hogy akkor tudok több megrendelést adni nekik, ha tudok versenyezni a külföldi helyi szállítási árakkal. A beszélgetés végül oda vezetett, hogy olyan kedvezményt adtak, aminek hatására megnőtt az egy-két darabos rendelések száma is, és most már mindenki elégedett.

A harmadik országokba történő szállítások sokak számára problémás, mivel be kell tartani a szigorú nemzetközi növényegészségügyi előírásokat. Sok kollegának itt Európában ez gondot okoz, a globális kereskedelemhez pedig ez nélkülözhetetlen.

– Mennyiben szól mindez az üzletről és a növekedésről? Mekkora az ideális cégméret szerinted?

– Bevallom, nem vagyok nagy híve a növekedésnek, a fenntarthatóság fontosabb a számomra. A saját vállalkozásomban konokul meg akarok maradni manufaktúrának, egyszemélyes vállalkozásnak. Talán az életstílus vállalkozóhoz és a digitális nomádokhoz áll ez a felfogás a legközelebb szerintem; én is próbálom megtalálni az egyensúlyt a munka és a szabadidő között úgy, hogy nem a profit maximalizálása a cél.

Ha most 25-30 éves lennék, akkor talán hajtana az a cél, hogy növekedjek, de már ehelyett sokkal inkább érdekelnek más dolgok is, mint a munka. Ne értsd félre, nagyon szeretem a munkámat, de látom a határaimat, és azokon belül szeretnék mindinkább jobb lenni.

– Ez kicsit úgy hangzik, mint a Ferrari üzleti stratégiája, ami az alacsonyabb volumen, magasabb hozzáadott érték elvén alapul. De ehhez az is kell, hogy úgy is tudjon az ember árazni, mint a Ferrari. Te tudsz úgy árazni?

– A visszafogott termelés és az alacsonyabb volumen nálam is működik. A túlárazó kapzsiság sosem vonzott, ugyanakkor a Ferrari stratégiájához valóban hasonlít a szemléletem a magasabb hozzáadott érték tekintetében. A különbség az, hogy míg ott a profitmaximalizálás a cél, nálam az a prioritás, hogy a termékeim megfizethető áron jussanak el azokhoz a vásárlókhoz, akiknek szívügye a biodiverzitás megőrzése. A piacon tőlem sokkal magasabbra árazó szereplők is vannak, de engem a profitnál jobban érdekel, hogy ennek a termékkörnek a művészi részleteibe jussak el, a specializáltabb kínálatig, ritkább fajok beszerzéséig és értékesítéséig.

– Az üzlet nemzetközi, de csak angol nyelvű a webáruház. Miért?

– A terjeszkedésben eleve nem úgy gondolkodtam, mint általában szokás, vagy ahogy a marketing ügynökségek ajánlják. Országspecifikus domain neveket használok: olaszt, franciát, németet – és a japánt, ami nagyon jó piac. De ezeken az oldalakon nem webshopokat indítottam, hanem olyan „aloldalakat”, melyeknek pusztán az a funkciója, hogy erősítik a főoldalt. Így valójában, ezekkel az angol nyelvű weboldalamra terelem a forgalmat. A spanyol aloldal még hátra van, az idén ezt szeretném még megcsinálni. Utána már nem akarok többet, csak a meglévőket tökéletesíteni.

Úgy gondolom, a Conifers Garden a jövőben is stabilan működik majd; a tartalmat és a kínálatot folyamatosan építem és bővítem, hogy megőrizzem ezt az egyedülálló színvonalat.  Az üzlet és a webáruház azonban a munkámnak csak az egyik része. A másik, számomra fontosabb része az, hogy én elsősorban a tűlevelűeket szeretem, és a felnevelésükkel szeretek foglalkozni. Ezt szeretném még magasabb szintre emelni. Elérni azt, hogy olyan különlegességeket lehessen nálam vásárolni, amelyek már túlmutatnak a brandépítésen, és az ismeretterjesztő tartalmaimmal egy olyan szintet és színvonalat érjek el, amely valóban egyedülálló a világon.