Már-már általános vélekedésnek tekinthető, hogy a TEMU-t szinte hóhérnak, a magyar webáruházak ádáz ellenségének tartják. Hiszen – így a mérleg: – ez a kínai online piactéróriás – leginkább az elképesztően olcsó árairól ismert. És ez akkor is sok vásárlónak belefér, ha gyakran eléggé gyenge minőségű termékeket árusít. Ezért is éreztem úgy, hogy érdemes olyan vállalkozóval beszélgetni erről, aki nem kívülről-messziről mond véleményt és nézi az összefüggéseket. Ezért ültünk le beszélgetni Ipsits Anitával, a Szafi tulajdonos ügyvezetőjével – mivel az ő webáruháza ott van már a TEMU-n. Arra az ellentmondásosnak tűnő kérdésre kerestem a választ, hogy egy nemzetközileg ismert márka mit keres a TEMU-n; illetve: mivel magyarázza, milyen indokkal száll be a „temus” kereskedelembe”.
A motivációin túl arra is nagyon kíváncsi voltam, hogy a TEMU-ellenes légkörben az ellentmondást hogyan oldották fel. Úgy látja, hogy az online kereskedelemben az egyik leginkább elfogadott alapvetés az, hogy a webshopoknak akkor van igazán esélyük a sikerre, ha a működésük során minden lehetséges értékesítési platformot kihasználnak.
Márpedig a Temu alapvetően egy marketplace. Így Anita szerint az nagyon is megfontolandó, hogy vajon megengedheti-e magának egy vállalkozó, hogy egy komoly értékesítési csatornán csak úgy átlépjen? „Lehet finnyásnak lenni, lehet mantrázni, hogy gagyi a TEMU, de egy jó kereskedőnek azt is látnia kell ebben a helyzetben, hogy a TEMU csak itthon 2-3 milliós regisztrált közösségét ér el – ennyien használják ma a platformot.”
Különben is: az árusított termék minősége a gyártón múlik! Azt a kereskedő szabadon dönti el, hogy milyen terméket, milyen áron kínál. Amit pedig maga a gyártó és a forgalmazó irányít, annak a minősége csak a platform miatt semmit nem fog változni. Anita magyarázata alapján: ők ezért tartják mindvégig saját kézben a beszerzést, a gyártási folyamatokat, a marketinget, a logisztikát és a kommunikációt.
A kikukázott családi örökség
Amíg egy vállalkozás ilyen professzionális szintre érkezik, rengeteg változáson megy át, és főként a kezdeti időkben jó néhány csatát kell megvívnia. Anitát Az Év Webshopja verseny zsűritagjaként ismertem meg, és a vállalkozása indulásáról szinte semmit sem tudtam, de szinte biztos volt, hogy már a kezdet sem volt hétköznapi. Így kanyarodtunk vissza oda, hogy egyáltalán hogyan lett vállalkozó. Alapvetően semmi nem ösztönözte őt arra, hogy vállalkozó legyen, mert a családjában mindenki alkalmazottként dolgozott. Ennek megfelelően nem értették, miért adja fel a biztosat a bizonytalanért, és nem lelkesedtek annak még a gondolatáért sem, hogy ő vállalkozásba kezdjen.
Különösen úgy, hogy a család szemében neki egy „nagyon tuti állása volt” az OTP-nél, ahol ráadásul végigmászott a ranglétrán addig, hogy hitelezési vezetői pozícióban „biztosítva volt a kiszámítható jövője”. A váltást ráadásul azzal fűszerezte meg, hogy épp babavállalás előtt indította el a vállalkozását férjével, Ipsits Gáborral. Kicsit árnyalja azért a helyzetet, hogy első körben még „megmaradt a kaptafánál”, és a saját cégben a pénzügyekkel foglalkozott. De a hitelközvetítés után így is igen éles volt a profilváltás.
Laptoppal a szülőszobára
Ahogy meséli, volt egy speedfitness stúdiójuk, ahol még a szülés előtti napon is edzést tartott. Sokak szerint szinte megszállott volt. Még a szülőszobára is vitte magával a laptopját, hogy edzésterveket gyártson. Ezek után nem csoda, ha néhányan úgy gondolhatták: „nem százas a csaj”. Természetesen tisztában volt azzal, hogy nem ez az attitűd a megszokott, az általános.
Ő viszont nem volt és nem is akart általános lenni. Mindig is sok szempontból is kilógott a sorból. Ezek közül az egyik az, hogy mennyire elhivatott, mennyire komolyan vesz bármit, amivel elkezd foglalkozni. Persze itt még mindig nem tartottak a vállalkozás mai profiljánál, a reform élelmiszereknél. Éppen ezért adta magát a kérdés, hogy miként jutott el erre a területre, és volt-e benne bármilyen személyes érintettsége, motivációja. Vajon az étrendjében is tükröződik a cége termékpalettája?
Elmesélte, hogy a várandósság sok mindent megváltoztatott benne, így például a táplálkozását is, amire korábban nem fektetett különösebb hangsúlyt. A babavárás során viszont szinte rettegett a terhességi cukorbetegségtől, így egy csapásra minden megváltozott, és nagyon tudatosan rakta össze az étrendjét. És itt már eljutott a mentes termékek köréig, amely egyrészt érdekelte, másrészt jó üzleti lehetőségnek is látta ezt a piacot. Egy izgalmas utazásnak, a szó szoros értelmében vett kihívásnak tartotta, amelyben ráadásul a kreativitását is tudja majd kamatoztatni.
Többek között azért, mert a mentes termékek általában nem mondhatók finomnak, ízletesnek. Az ebben az időszakban általa megismert különböző diétás termékek csak megerősíteni tudták őt ebben. Akkor fogalmazódott meg benne a mottója, amely mind a mai napig központi eleme a gyártásuknak: „A mentes se legyen ízmentes!”
Egyszerűen nem bír a vérével – egy újabb váltás
Az adalékmentes (”mindenmentes”) termékekkel a Szafi egy niche piacra lő. Ez ma már nem mondható kis szegmensnek, de a cég termékportfóliója már nem kizárólag ez a kategória. A kínálati paletta bővítésével kapcsolatos kérdésre Anita tanulságos választ fogalmazott meg.
Kiderült, hogy ugyan célcsoportot nem váltottak, de az egészséges termékek körével alaposan kibővítették azt. Lehet, hogy elsőre ez nem tűnik olyan nagy váltásnak, mégis az. Az értékesített termékek mennyiségének növeléséhez pedig új összetevők és új gyártási folyamatok is szükségesek voltak.
Mindezt úgy menedzselni, hogy a korábbi termékek minőségét 100 százalékban megőrizzék, az újakat pedig már kezdéskor ugyanolyan magas színvonalon kezdjék el gyártani, ahogy azt a vásárlóközönségük már megszokta, eleve nem egyszerű feladat. Az viszont fejtörést okozott, hogy lényegében egy új piacot kellett meghódítaniuk az egészséges élelmiszerek gyártásával és értékesítésével. Teljesen más dolog egy adott összetevőre érzékeny fogyasztókra lőni, mint a fogyni vágyok, sportolók, egészségtudatosak csoportjára – világított rá a cégvezető.
Azzal is meg kellett küzdeni – és erre előzetesen nem is készültek -, hogy ezen az új piacon rengeteg ellenőrizhetetlen hátterű és működésű cég dolgozik. Kevergetik otthon a lisztet vagy más terméket, nulla élelmiszerbiztonsággal, és így rombolják a piacot. Ezzel pedig sok elégedetlen és csalódott vásárlót generálnak. Így sokszorosan megdolgoztak a piacon azért, hogy a vásárlói tudatba az valóban átmenjen, hogy „ha Szafit eszel, az összetevőkben biztos leszel”.
Magad uram, ha szolgád nincsen…,
Amennyire a reform élelmiszerek piacát ismertem, úgy tudtam, hogy a Szafi abban is kilóg a sorból, hogy a termékei kizárólag saját receptúrájuk alapján készülnek. A gyártás saját üzemben vagy auditált partnerüzemekben történik, mindenképpen ellenőrzött, a Szafi által meghatározott alapanyagokból és technológiai elvárások szerint. Ez sok mindent feltételez, többek között tőkeerőt, know-how-t, technológiai fejlettséget és hatalmas szaktudást. Ezért nagyon érdekelt, hogy a szegmensben megszokott és általánosan elfogadott bérgyártásról miért álltak át annak ellenére, hogy ez nyilvánvalóan rengeteg pluszfeladatot, munkát és befektetést igényelt.
A magyarázat logikus: a bérgyártás esetében a kereskedő kénytelen a bérgyártó ígéretére hagyatkozni. Ha viszont a bérgyártó ettől eltér, arról a gyártató már csak a reklamációkból fog tudomást szerezni. Akkor pedig már régen késő. A baj már így is nagy, amit csak fokoz az a következményes kár, amit ez okoz. Mert a márka reputációját és hitelességét igen könnyen aláássa egy-egy ilyen hiba. Ha pedig mindez nem egyedi eset, üzleti szempontból bizony kritikussá válhat a helyzet.
És akkor még nem beszéltünk a további károkról, amelyek még a bérgyártási időszakban derültek ki, és amelyek következtében nekik sokszor kellett minőségi vagy összetételi problémák, (pl. gluténszennyezettség) miatt visszafordítani több tonna alapanyagot. Ez természetesen megakasztotta a folyamatokat, és az ütemezést is kiszámíthatatlanabbá tette. Ők pedig nem akarták elfogadni ezt a fajta kitettséget, ezért döntöttek a saját gyártás elindítása mellett.
Ma már saját karanténraktáraik vannak. Minden beérkező alapanyagot szigorú vizsgálatnak vetnek alá saját, akkreditált laborban. A termék csak akkor mehet gyártásra, ha a labor szerint minden rendben van az alapanyagokkal. És ezzel ma már mindent kontroll alatt tartanak.
A Szafié Magyarország legnagyobb olyan gluténmentes, szójamentes, vegán üzeme, amely még IFS (International Featured Standards) minősítéssel is rendelkezik. Csak a folyamatos bevizsgálás évi 30-40 millió forint többletköltséget jelent számukra. Ők viszont úgy nyugodtak, ha ezzel a folyamatos ellenőrzéssel biztosítják a Szafi magas minőségét, hiszen ez az, amiben egyediek, ami az ő védjegyük.
Olyan, mint a Royal Flush: a piaci igény ismerete mindent visz
Ismerve azt, hogy mekkorára nőtt a Szafi termékpalettája, felmerült bennem, hogy vajon hogyan zajlik náluk a termékfejlesztés, hiszen anélkül nem tudtak volna idáig jutni. Egy gigantikus termékfejlesztői csapatot sejtettem a háttérben, azonban meglepő módon ez teljesen másképp működik az ő esetükben. Anita ugyanis rengeteg kutatást olvas, számos képzést is elvégzett, és ma már a piac- és termék-specifikus tudása jóval nagyobb és főként összetettebb, mint az elméleti szakemberek többségének.
De az igazi kulcs a fordított gondolkodásmód. Szerinte a termékeik ettől annyira népszerűek. Náluk ugyanis nem úgy működik, hogy először kitalálnak egy terméket, amit aztán megpróbálnak eladni a piacon, hanem folyamatosan szondázzák a piaci trendeket és a fogyasztói igényeket. Anita mintegy 40 Facebook csoportnak is tagja, így folyamatos inputokat kap arról, hogy mire vágynak a fogyasztók. Ez mindennél fontosabb, mert mindig a piaci igény határozza meg egy termék sikerét. A beérkező információkat ő még megfejeli a saját kreativitásával, egyéni ötleteivel, így jutnak el egy új termék születésének kapujába. És itt jön a csapatmunka, mert persze van a csapatukban termékfejlesztő, élelmiszermérnök és dietetikus is, akiknek mind egyet kell értenie abban, hogy a termék „működőképes” lesz.
Ezek után pedig már „csak” ki kell kísérletezni az új termék gyártási mechanizmusát. Ezzel persze még csak a gyártás kérdésére tettek pontot, hiszen hátravan még a piaci bevezetés. Az új termékekkel kapcsolatos kommunikáció, marketing és PR tevékenység aztán ismét Anitára marad. Ő tölti fel a cikkeket, kommunikál, készül fel a tv- és rádióinterjúkra. Ma már nem érzi ezeket tehernek, sőt elmondása szerint ezekből is rengeteget tanul.
Az Amazonon innen, a TEMU-n túl, immár hét országban
Ha figyelembe vesszük azt az üzleti életben vett általános tételt, hogy egy vállalkozás vagy nő, vagy zsugorodik, és mellé tesszük Anita személyiségét, nem kérdés, hogy ő a folyamatos növekedésre szavaz. A Szafi viszont lassan ott tart, hogy itthon már nem tud megfelelő ütemben nőni. Emiatt érdeklődtem a nemzetközi piacra lépéssel kapcsolatos további terveikről. Igen, további külföldi terjeszkedésről kérdeztem, mert az Amazonon már elég régóta kereskednek.
Hát, amit hallottam tőle, az minden, csak nem kispályás. 2026-ban hat új országban (Romániában, Csehországban, Lengyelországban, Ausztriában, Németországban és Szlovákiában) indítják el az áruházukat. Mindegyiket persze az adott ország anyanyelvén, hogy nyelvi problémák ne korlátozzák a brand új piacon való elindulását, a márkaépítést és persze az értékesítést. Ez önmagában sem kis feladat, de ha belegondolunk abba, hogy ez a kapacitás növelésével, a beszerzési és logisztikai feladatok további fejlesztésével jár, akkor az ember el sem tudja képzelni, hogy mindez hova fér bele egy – na jó, akkor két – ember életébe. Mert a feladatokon és a felelősségi körökben Gáborral osztoznak kezdettől fogva. Kiderült, hogy Gáborhoz tartozik a pénzügy, a HR, a beszerzés és a kereskedelem, Anitához pedig a kommunikáció, az online és offline marketing, a termékfejlesztés és az informatika. Gábor telefonál, Anita ír.
Egész nap benne van egy halom projektben, néha 5-6 rendszerben is dolgozik párhuzamosan, és ha lehet, még a telefonhívásokat sem fogadja, mert az kizökkenti, amivel időt és fókuszt veszít. Írásban viszont gyorsan és hatékonyan reagál. Szerencsére Gábor viszont imád telefonon beszélni, és míg Anita inkább megírja a választ, Gábor felhívja az illetőt.
Úgy gondolják, hogy minden azért működik ilyen jól, mert ahogy sok mindenben, ebben is kiegészítik egymást. Ezért is vallják azt, hogy a közkedvelt tételt, miszerint minden sikeres férfi mögött áll egy nő, kicsit át kellene fogalmazni, mert a sikeres férfi mellett áll az a nő. És ugyanígy, a sikeres nő mellett is áll egy férfi.
A sztrádán, mindennel és mindenkivel szemben?
Senki sem javasolná azt egy vállalkozónak, hogy felrúgva minden szabályt, menjen mindennel és mindenkivel szemben. De lehet, hogy bizonyos paradigmákat érdemes újraírni. Hogy végül is mit csinált másképp a Szafi, mint a versenytársak vagy a vállalkozások többsége? Elsősorban azt, hogy minden kínálkozó lehetőséget észrevettek, azokat átgondolták, és ha úgy vélték, hogy működhet, akkor ki is próbálták azt a gyakorlatban.
De: az egész vállalkozást szigorú szabályok szerint épített rendszer alapján működtetik. Így pl. minden területen ragaszkodtak ahhoz, hogy az irányítás, a kontroll ne csúszhasson ki a kezükből. Ha ehhez az kellett, hogy szakítsanak a bérgyártás hagyományával, akkor saját üzemet húztak fel.
„A minőség azt jelenti, hogy akkor is jól csinálod, amikor senki sem látja”
– mondta Anita a beszélgetésünk egy pontján. És hogy miért is olyan fontos ez? Mert így teljes mértékben el tudták kerülni az árversenyt. Még akkor is, ha a TEMU-n értékesítenek.
