A nagy befolyással bíró német eco internetgazdasági szövetség intenzív tárgyalásokat tervez a júliusban mandátumát megkezdő új német elnökséggel. A közelmúltban webináriumon ismertették legfőbb céljaikat, amelyeket 6 pontban foglaltak össze.
2020 júliusában megkezdődik Németország soros EU-elnökségi időszaka. Ezt kihasználva a szövetség céljául tűzte ki az európai szintű döntéshozatal digitális üzleti témákban való erősebb befolyásolását. A jelenleg érvényben lévő elektronikus kereskedelemről szóló irányelvet hamarosan a Digital Services Act (DSA), vagyis a digitális szolgáltatásokról szóló új törvénycsomag fogja felváltani, amelynek részleteibe az eco is nagyobb beleszólást szeretne. Oliver Süme, a szervezet igazgatótanácsának elnöke szerint „Európának fel kell zárkóznia a digitalizációt illetően. Ahhoz, hogy az európai értéklánc hosszútávon krízisbiztos legyen, azonnali reformokra van szükség – kimondottan a digitális képzés, digitális infrastruktúra, IT biztonság és adatvédelem terén.“
A követeléseket a szervezet 6 pontban fogalmazta meg:
1. Digitális finanszírozási programok létrehozása a kutatás, az innováció és a verseny erősítése érdekében.
2. Az IT és az adatbiztonság megbízható szintjének létrehozása és összehangolása egész Európában.
3. A digitális infrastruktúrák és a digitális szuverenitás aktív és egységes európai megközelítése.
4. A virtuális belső határok eltörlése és az adatszabadság garantálása az EU-ban.
5. Európai szintű digitális oktatási és tanulási koncepciók létrehozása és szabályozása.
6. Működőképes egyenlő feltételek megteremtése az induló vállalkozások és a KKV-k számára.
Az eco (Verband der Deutschen Internetwirtschaft e.V) Európa egyik legrégebbi és legnagyobb internetgazdasági és érdekképviseleti szervezete. 1993-ban az első német internetszolgáltatóként indult, és folyamatosan részt vesz az ágazat fejlesztésében, valamint a szereplők érdekeinek képviseletében mind a német, mind pedig az európai politikai fórumokon. Mára több mint 1100 céget tudhatnak partnereik között, nagyjából 60 rendezvényt szerveznek évente, és számos más szervezet társalapítói.
A webinárium résztvevői voltak:
- Armin Jungbluth, osztályvezető – Keretjogalkotás a Digitális Szolgáltatások és a Médiaipar területén, Német Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium;
- Jan Oetjen, ügyvezető, 1&1 Mail & Media Applications SE;
- Werner Stengg, M. Vestager Kabinet, Európai Bizottság;
- Oliver Süme, az igazgatótanács elnöke, eco – Internetgazdaság Szövetsége
- Tiemo Wölken, EP-képviselő, Európai Parlament.
Miért van szükség a változásokra?
A beszélgetés első részében főként a 20 évvel ezelőtt elfogadott elektronikus kereskedelemről szóló irányelv (E-commerce Directive, rövidítve ECD) aktualitását, és az ezzel kapcsolatos kérdéseket feszegették, külön hangsúlyt fektetve a digitális a közvetítők felelősségére és az illegális online tartalmakra.
Az alapfelvetés az volt, hogy az irányelv, amely elfogadását követően hosszútávon eredményesnek bizonyult, még mindig aktuális-e, vagy érdemes volna megvizsgálni egyes részleteit, mivel az eltelt két évtized során sok minden megváltozott az internetes tartalomfogyasztásban. A klasszikus újságok és a televízió helyett – főként a fiatalabb generáció számára – a közösségi média és a videómegosztó portálok váltak elsődleges hírforrássá, ahol a dezinformációkat, az illegális tartalmakat és a gyűlöletbeszédet sokkal nehezebb kontrollálni.
A résztvevők a saját tapasztalataik alapján egy-egy rövid példával illusztrálták az elmúlt évtizedek során bekövetkezett változásokat. Többé-kevésbé mindenki egyetértett abban, hogy a direktívát valamilyen formában meg kell őrizni, de a bekövetkezett változásokra mindenképp reagálni kell a jogalkotásban.
Első megszólalóként Armin Jungbluth hívta fel a figyelmet a jogi környezet problémáira, vagyis hogy az egyes ágazatok szolgáltatóit országonként és szektoronként is különféle módokon és különböző törvények keretein belül szabályozzák. A kérdés tehát az, hogy az új szabályozás mely részét lehet közös jogkörben végezni, és mi marad országonkénti hatáskörben, főként ami az illegális tartalmak korlátozásának feladatát illeti, amelynek nemzetközi harmonizációját a szakértő az egyik legfontosabb feladatként nevezte meg.
A kérdésre reagálva Tiemo Wölken, az Európai Parlament jelenleg is gyakorló képviselője egyetértett, és azt hangsúlyozta, hogy nehéz anélkül egységes jogi szabályozást megalkotni, hogy megfelelően tudnánk definiálni a szereplőket. Ez az iparág gyors változása miatt eleve problémás, ezért az eddigi gyakorlat az volt, hogy az általános szabályozás mellett kivételeket fogalmaztak meg az egyes szereplőkre vonatkozóan, amit továbbra is az egyetlen “jövőálló” lehetőségnek tart.
Oliver Süme szerint a irányelv azon része mindenképp érvényes és megtartandó, amely azokra a szereplőkre vonatkozik, akik nem tartalmat állítanak elő – vagyis az internetszolgáltatókra, illetve a hoszting- és felhőszolgáltatásokat nyújtó cégekre. A tartalmat szolgáltató “platformok” ellenben nehezen meghatározhatóak, és ez jelenti a legnagyobb nehézséget az új jogszabályok meghatározásánál. Werner Stegg, az Európa Tanács szakpolitikusa, és Jan Oetjen, a 1&1 Mail & Media Applications vezetője is a nagy platformok, illetve konkrétan megnevezve a Google, a Facebook, az Amazon és az Apple felelősségét hangsúlyozták, és erősebb szabályozást sürgettek.
A “kapuőrök”
Ezen a ponton egyre inkább a tengerentúli nagy szereplők piaci előnye került a beszélgetés fókuszába. Ezekre összefoglalóan a médiaelméletben használatos “gatekeeper” (kapuőr) platform elnevezést használták a beszélgetés során, amelyek nem csak a tartalmakat adják, de az infrastruktúrát is. Így totálisan meghatározzák az adatokhoz és akár a piacokhoz való hozzáférés lehetőségét, vagyis hogy ki milyen tartalomhoz juthat vagy nem juthat hozzá. A fő problémát abban látják, hogy ezek a szereplők máris akkorára nőttek, hogy lassan nincs olyan európai cég, aki felvehetné velük a versenyt. Abban viszont nem minden résztvevő értett egyet, hogy ezt a DSA-ban kellene szabályozni, vagy máshol.
Természetesen a felelősség kapcsán szóba kerültek a e-kereskedelem világszintű szereplői, vagyis a nagy piacterek is. Ezek kapcsán a termékek megfelelőségének kérdése merült fel, illetve a hatalmas mennyiségű olcsó áru problémája, amivel az európai szereplők szintén nem tudnak versenyezni, kiemelve az Amazont, mint legnagyobb szereplőt.
Az új német elnökség mandátuma hamarosan megkezdődik, az ígéretek szerint a DSA-t illetve az új digitális stratégiát prioritásként kezelik majd, és még idén ismertetni fogják a részleteket. Amint ez megtörténik, beszámolunk a további fejleményekről.
