Az e-kereskedelem bővülése nemcsak új lehetőségeket, hanem új szabályozási kockázatokat is hordoz magában. Az import, vagyis a nemzetközi piacokról rendelt termékek – legyen szó alapanyagokról vagy késztermékekről – egyre szigorúbb vámszabályozás, komplex adózási előírások és egyre szaporodó környezetvédelmi kötelezettségek alá esnek. Dr. Falcsik István szerint a magyar importőrök számára a következő évek kulcsszava a felkészültség.
„Aki importál, az vállal egy komplex szerepet: nemcsak terméket hoz be, hanem egy jó adag adózási, környezetvédelmi és adminisztratív felelősséget is” – fogalmaz Dr. Falcsik István vám- és jövedéki szakértő. Több mint 20 éves szakmai, közigazgatási és üzleti tapasztalattal a háta mögött az RSM Hungary Zrt. vám-, jövedéki és hulladékgazdálkodási tanácsadási üzletágának vezetője úgy látja, hogy bár az e-kereskedői közbeszédben gyakran csak a vámok vagy az ÁFA kerülnek elő, valójában ennél már jóval többről van szó.
A környezetvédelmi termékdíjtól az EPR-ig (kiterjesztett gyártói felelősség) egyre több olyan kötelezettség társul az importhoz, ami korábban legfeljebb a nagy gyártókat érintette.
Az egyik legérzékenyebb pont az import ÁFA kérdése. Noha ez az összeg az ÁFA-bevallásban általában levonható, a fizetési kötelezettség attól még a vámkezelés során felmerülhet – különösen, ha a vállalkozás nem olyan vámtechnológiát alkalmaz, amely lehetővé teszi a levonható import ÁFA fizetése nélküli vámkezelést. Aki nem előre tervez, annak az import ÁFA akár jelentős likviditási terhet is jelenthet, hiszen meg kell fizetni, mielőtt levonható lenne. Ezen a ponton már nemcsak az adminisztráció, hanem a cash flow is kulcsfontosságú tényezővé válik.
EPR: a csomagolás nem vész el, csak fizetni kell érte
Ehhez jön a környezetvédelmi felelősség, aminek a leghangsúlyosabb eleme az EPR és a CBAM (karbon vám). A díjfizetés nem csak pénzügyi kérdés, de adminisztratív is: regisztráció, jelentéstétel, auditálhatóság – ezek elmulasztása szankcióval járhat.
Az EPR-t különösen bonyolítja, hogy az e-kereskedelmi logika – ahol a termék gyakran egy külföldi partner raktárából érkezik – nem mindig illeszkedik a hazai szabályozási sémákhoz. Aki importőrként lép be a láncba, annak teljesítenie kell a kötelezettségeket, függetlenül attól, hogy nem ő gyártotta a terméket. Az EPR szempontjából a külföldről behozott termékek esetében az importőrt tekintik gyártónak.
A tanácsadás szerepe ebben a környezetben felértékelődik. „Nem arról van szó, hogy valaki ne lenne rátermett vagy ne tudna utánaolvasni. A probléma az, hogy a szabályok sokrétűek, gyorsan változnak, és egymással is összefüggenek” – mondja Falcsik István. „Az, hogy egy termék esetében teljesítünk-e minden kötelezettséget, nemcsak attól függ, hogy áru-e vagy csomagolás, hanem például attól is, hogy honnan érkezett, milyen célra hozzák be, és mit tesznek vele utána.”
Export – Import
Az export: kevesebb adminisztráció, de nem kevesebb tudás! Az exportálás az importhoz képest viszonylag egyszerűbb ügyintézéssel jár. Nincs vámfizetés, és nincsenek ÁFA fizetési kérdések. A kihívás itt inkább a célország megfelelőségi előírásainak teljesítése, illetve a piacra jutás megszervezése.
Az import: nemcsak áru, hanem kötelezettség is jön vele. Az import viszont egyre összetettebb – és nemcsak jogi értelemben. A magyar e-kereskedők többsége teljes értékű importőrként jelenik meg, amikor harmadik országból szerez be árut. Ilyenkor nemcsak a vám és az import ÁFA, hanem az EPR, a termékdíj, a karbonjelentés (CBAM), vagy akár az erdőirtással kapcsolatos nyilatkozat is terhelheti a céget.
A tanácsadó szerint sokszor nem is a kötelezettségek száma a legnagyobb probléma, hanem azok változékonysága.
Egy-egy importügylettel kapcsolatban akár 4-5 féle bejelentési, nyilvántartási vagy díjfizetési kötelezettség is felmerülhet. Ezeket különböző hatóságok felé, eltérő határidőkkel kell teljesíteni – és mindez egyetlen termék behozatalánál is fennállhat.
Vámraktárak, IOSS és bérmunka – mit tud a rendszer?
A nemzetközi e-kereskedelmi óriások – például a kínai marketplace-ek – gyakran használnak ún. IOSS rendszert, ami egyszerűsíti az ÁFA és vámkezelést. Ez a rendszer azonban nem jelent könnyebbséget minden esetben, csak a kisértékű áruk vonatkozásában és ezáltal, nem csökkenti a saját kötelezettségeiket. Aki maga rendel, vagy EU-n kívülről szerez be árut, annak továbbra is a hazai jogszabályok szerint kell eljárnia.
Egyes szereplők vámraktári logikában próbálnak előrelépni: ilyenkor az áru vámkezeletlenül van egy raktárban, és csak akkor történik meg a vámolás, ha az árut ténylegesen értékesítik belföldön. Ez hatékonyságnövelő megoldás lehet, de komoly szabályozási és könyvelési fegyelem kell hozzá.
A bérmunka jellegű behozatal – amikor például félkész árut hoznak be feldolgozásra – külön vámkezelést igényel. Itt más szabályok, más mentességek és más típusú bejelentések vannak érvényben, amiket gyakran csak szakértő segítségével lehet jól összeállítani.
Jobb előre gondolkodni, mint utólag fizetni
A legfontosabb tanulság: a jelenlegi szabályozási környezetben már nem lehet rutinból vagy ösztönből importálni. Minden új termék, új piac vagy új logisztikai lánc egyedi kockázatokat rejt, amelyek csak megfelelő tervezéssel, tanácsadói támogatással, vagy legalább alapos előzetes tájékozódással kezelhetők.
„A tanácsadó nem arra kell, hogy papírokat töltögessen – hanem hogy az elején jól rakjuk össze a folyamatot. Így elkerülhetők az utólagos pótlások, a büntetések, és főként: a pénzügyi meglepetések”
– állítja Falcsik István, aki szerint az a magyar e-kereskedő, aki most belevág az importálásba, jól teszi, ha nemcsak a beszállítói árat és a szállítási időt vizsgálja meg, hanem teljesen végiggondolja: milyen adó- és jogi következményekkel jár a döntése.
A világkereskedelem az elmúlt években végérvényesen átalakult. A globális ellátási láncokhoz ma már nem elég egy jó beszállító és egy gyors futár – jogi, pénzügyi és környezetvédelmi megfelelés is kell hozzá. A vámeljárások és adózási szabályok egyre összetettebbek, a bizonytalanság pedig a geopolitikai kockázatokkal tovább nő. Az e-kereskedelem jövője nemcsak a vásárlói élményen, hanem a tudatos és felkészült működésen is múlik.
Nem csak papírmunka: milliós bírság is lehet a vége
Aki elmulasztja a jogszabályok pontos betartását, az komoly szankciókra számíthat. Vámügyekben a leggyakoribb szankció a vámigazgatási bírság: ha vámhiány keletkezik, annak akár az 50%-át is be kell fizetni, ami jelentős összeg lehet. Emellett sávos bírság is kiszabható – természetes és jogi személyek esetén egyaránt –, ami több százezer forinttól akár milliós nagyságrendig terjedhet.
Az EPR-rel kapcsolatban – hasonló a helyzet. Ha hiány keletkezik, hulladékigazgatási bírságot szabhatnak ki, ami szintén 50%-os mértéket érhet el, és az összeg itt is több százezres vagy akár milliós lehet. Az importálás tehát nemcsak üzleti, hanem jogi és pénzügyi felelősség is – amit nem érdemes félvállról venni.
