Üzleti vállalkozás mellett közösséget is épített Zsámboki Judit, azaz Fóliás Juci, aki szerint a webáruháza valójában nem is fóliát, sokkal inkább sikerélményt árul. Úgy akart sikeres vállalkozást építeni, hogy közben másoknak is segítsen – és ezzel a stratégiával (négygyermekes családanyaként) mára 140 ezer megrendelést tud maga mögött. – Erről is szól Balázs Zsuzsanna friss interjúja.
– Előre eltervezett stratégia vagy a véletlenek szerencsés együttállásának eredménye, hogy a Fóliás Juci brand mára több száz milliós online forgalmat termel?
– Szinte semmilyen tudatos tervezés nem volt benne, eredetileg még a webshop neve sem ez volt. Négy gyermekem van, több mint tíz évig babáztam otthon, a családot sokáig a férjem tartotta el. Időről időre mindketten éreztük, hogy ezen változtatni kell, mert ez neki óriási stresszt jelentett. Elénk került Robert Kiyosaki Gazdag papa, szegény papa című kötete, amit mindketten elolvastunk.
Ha nem tettük volna, könnyedén elfejlődhettünk volna egymás mellől. Így azonban belevágtunk a közös változtatásba. Először lerobbant állapotban lévő ingatlanokat akartunk vásárolni, hogy felújítás után nyereséggel eladjuk őket. Ez azonban nagyon tőkeigényes lett volna, kezdő vállalkozásnak pedig szinte senki nem ad jelentősebb hitelt. Elmentünk egy rendezvényre, ahol leendő vállalkozóknak segítettek reális célokat állítani maguk elé, és ott azt fogalmaztuk meg, hogy úgy szeretnénk sikeres vállalkozók lenni, hogy közben másoknak is segítünk. Pár nappal később egy volt osztálytársnőm felhívott, hogy beajánlott valakinek, aki kreatív munkatársat keres Magyarországon.
A németországi Hornschuch-tól érkezett, és miután estig beszélgettünk, hirtelen ötlettől vezérelve felajánlottam, hogy aludjon nálunk. Elfogadta, így otthon folytattuk, de nem is nagyon értettem, hogy miről van szó. Aztán reggel, amikor kijött a konyhába, a saját konyhabútoromon mutatta meg, amiről előző nap beszéltünk: elővette a nála lévő fóliák egyikét, és felragasztotta egy olyan szakaszra, ahol korábban levált a farostlemez. Mi már jó néhány éve nem találtunk jó megoldást a meghibásodásra, de mivel más baja nem volt a szekrénynek, nem akartuk lecserélni. Akkor értettem meg, amiről egész este beszélgettünk.
– Ha a lakásfelújításos vállalkozás beindításához nem lehetett hitelben reménykedni, a fóliás vállalkozást miből sikerült finanszírozni?
– Az első rendelésünk egyetlen raklapnyi áru volt, raktárnak a saját garázsunkat rendeztük be, öt salgópolccal indultunk el. Egy webshop indításához nem kell feltétlenül bérleti díjat vagy alkalmazottakat fizetni, lényegesen kisebb beruházást igényel. A webshopot én magam üzemeltettem, miközben a gyerekeim magántanulóként, otthon tanultak, ők csak vizsgázni jártak be az iskolába. Persze nagyságrendileg ez lényegesen kisebb volument jelentett, mint a mai forgalmunk, 2017 környékén heti húsz megrendelésünk volt.
– A Fóliás Juci közösségi médiás megjelenéseiben, a targetált hirdetésekben nagyon hangsúlyosak a nők. Tudatosan célozzák a női vásárlókat?
– Mi nők állandóan variálunk, átrendezzük a lakást, tologatjuk a bútorokat. A fóliázással erre semmi szükség, mégis megújíthatjuk a környezetünket. Mielőtt a német vendégünk azon az emlékezetes reggelen lefóliázta a szépséghibás konyhabútort, a férjem éveken át azt mondogatta, hogy neki jó úgy, ahogy van. A vásárlóink közül sokan írják, hogy hosszabb ideig tartott meggyőzni a férjüket, mint körbefóliázni a lakást.
A férfiak többnyire szakembert akarnak egy munkához, a nők pedig örülnek, hogy ők is megbirkóznak vele. Szoktam is mondani, hogy mi nem fóliát adunk el, hanem sikerélményt. Én pontosan ugyanezért imádom csinálni a webáruházat.
Nekem is függőséget okoz az érzés, hogy sikerre tudtam vinni ezt a vállalkozást, mert én sem gondoltam, hogy menni fog.
– Ehhez képest elég nagy magabiztosságot sugall, hogy a saját nevéből alkotott brandet.
– Eredetileg nem Fóliás Jucinak hívták a webshopot, Otthon, édes otthon volt a neve. Aztán rájöttem, hogy nehezen megjegyezhető, és túl körülményes név. Nehezen értük el a potenciális vásárlóinkat. Aztán egy megrendelőnktől véletlenül megtudtam, hogy úgy mentett el a telefonjába, hogy »Fóliás Juci«. Ez annyira frappánsnak tűnt, hogy azonnal megváltoztattuk a nevünket. Pedig eredetileg még a fólia szó használata sem volt magától értetődő. Bár lehetett ilyesmit kapni Magyarországon is, akkoriban öntapadó tapétaként árulták.
Nekem ez nem feküdt, az én szememben a tapéta papír alapú és ragasztóval rögzítik, ezért mondtam a németországi forgalmazónak, hogy inkább fóliaként áruljuk a terméket, mert így a legtöbben azt sem tudják, mit árulunk. Erről személyes tapasztalatom is volt: a kezdeti időszakban egyik évben kimentünk a Construma Építőipari Szakkiállításra, és rájöttünk, hogy a látogatóknak alig öt százaléka hallott a fóliázásról, és jellemzően ők is azt reagálták a pultnál, ahol bemutatót tartottunk, hogy »nagyanyám használt ilyet a bútoraira«. Ezeket a régi berögződéseket mind le kellett rombolnunk a sikerhez.
– A kezdeti bukkanókat nem növelte, hogy női vállalkozóként próbált megállni a lábán egy olyan piacon, ahol alig vannak nők?
– Nem rémlik, hogy ez akadály lett volna, akár csak egy percig is. Így, hogy webáruházam van, nem nagyon kellett vezetőkkel, köztük nyilván többségében férfiakkal tárgyalnom. A webáruházban vásárlókat meg nem hiszem, hogy érdekli, hogy férfitól vagy nőtől veszik-e a terméket. Ráadásul nem is vagyok egyedül: bár a nyilvánosságban nem szerepel, a webáruházat a férjemmel együtt üzemeltetjük. Én egy kreatív, csacsogós csaj vagyok, innoválni, szárnyalni szeretek, a vállalkozás operatív vezetése nem az én világom. Amolyan »sárga« személyiség vagyok. A férjem viszont »kék« szemléletű: rendszerben látja a világot. A Fóliás Juci mögé is olyan vállalatirányítási rendszert alkotott, hogy ha egyik pillanatról a másikra kapnánk egy százszoros megrendelést, azzal is gond nélkül megbirkóznánk.
– Mit tud egy olyan rendszer, amitől ennyire felkészült lehet egy webáruház?
– A férjem eredetileg amerikai szoftverekkel dolgozott, de elege lett abból, hogy mindenhez külön-külön előfizetést kellett vásárolni, és nem voltak összekapcsolva a rendelések, a raktárak, a pénzügyek, ezért nem működött automatikusan a rendszer. Az első webshop motorunk az Unas volt, és már egy második raklapnyi árut is csak úgy lehetett vele kezelni, hogy egyesével adagoltunk be minden tételt a korábbi rendelésből maradt áru mellé. Rendkívül körülményes volt.
Sok vállalkozó fel sem méri előre, hogy egy olyan munkahelyet teremt magának, ahol tényleg semmi szabad ideje nem marad, éjszaka, hétvégén, mindig dolgozik, hogy sikeres legyen.
Éveken keresztül minden megrendelést én csomagoltam a saját kezemmel, simogattam a fóliákat, annyira hálás voltam, hogy négy gyerek után új célt is tudtam találni. A férjem egy idő után bedobta, hogy legalább a csomagolást adjuk át egy cégnek. Ezt a külső szolgáltatást, az úgynevezett fulfilmentet sem tudta kezelni az Unas. Így aztán egy fejlesztőcsapattal létrehozták a cloud ERP-t, ami egy újgenerációs vállalatirányítási rendszer, kifejezetten kereskedők számára. Én most azért tudok órákon keresztül itt ülni, és beszélgetni, mert ez a rendszer automatikusan fogadja és kezeli a beérkező igényeket, ellenőrzi a raktárkészletet és a fizetést, a hibázás lehetősége nélkül véglegesíti a megrendeléseket. Egyetlen ember képes irányítani az egész rendszert.
– Ez nem jelentett kísértést, hogy bővüljön a Fóliás Juci termékkínálata?
– Sok webáruház miszacsizik, vagyis mindenfélét árul és csinál. Nagy a kísértés, minket is kis híján elkapott, mert azt gondoltuk, hogy ezzel lehetne növelni a forgalmunkat. Végül mi maradtunk abban a sávban, hogy házilag, szakember nélkül, egyedül is kivitelezhető megoldásokat kínáljunk, amihez ideális esetben még ragasztó sem kell. Bővíteni azért mi is bővítettünk: ma már nem csak bútorokra, hanem falakra, padlóra is kínálunk megoldásokat.
A szalagparkettához hasonló, összepattintható vinyl burkolatunkat egy szegedi kávéházban használták fel először. Bevallom, nagyon izgultam, mert bár tudtam, hogy otthoni környezetben jól teljesítenek a termékeink, egy vendéglátóhelyen sokkal nagyobb igénybevételnek volt kitéve. Több hónap eltelt azóta, és ma már bizton állítható, hogy remekül vizsgázott.
– Korábbi nyilvános szereplései után sokan kritizálták azzal, hogy a Fóliás Juci sikerének nem maga a termék a titka, hanem a magyarok szegénysége. Az utóbbi évek nagy inflációja, az elszegényedés gyorsabb üteme növelte a webáruház forgalmát?
– Szerintem nincs ennyire közvetlen összefüggés, még ha igaz is, hogy a fóliázással azok is megszépíthetik otthonaikat, akik nem tudják újrabútorozni az egész lakást. De szerintem fontosabb, hogy olyan fogyasztói társadalmat élünk, ahol minden arról szól, hogy ha valamit meguntál, már régi, azt cseréld le. Akár a házastársadat is.
Én hiszek abban, hogy a Fóliás Juci értéket teremt, azt pedig biztosan tudom, hogy a saját gyerekeimnek jó példával járok elől. Nem generálok szemetet, nem dobom ki a még használható bútordarabokat, de közben kompromisszumot sem kell kötni, mert új arculatot tudok adni a környezetemnek.
Ha egyszer valaki elkezd fóliázni, az valósággal függővé válik, én bárhová belépek, mindenhol azt nézem, mit tudnék megújítani. Nem szeretem az »olcsó« szót használni, szerintem sokkal közelebb áll a valósághoz, ha azt mondom, hogy költséghatékony, és környezetkímélő megoldást kínálok egy tőlem függetlenül is létező igényre. Egyszer a tágabb ismeretségi körömből beszélgettem egy hölggyel, aki épületbelsők dekorációjával foglalkozott. Nagyon lenézően beszélt a fóliázásról. Adtam neki hat különböző tekercs fóliát, hogy vigye haza, próbálja ki, és beszélgessünk újra. Ma már az egész lakásában mindenhol fóliák vannak.
– A személyes kis győzelmek mellett mekkora szerepe van a közösségépítésnek a Fóliás Juci sikereiben?
– Sokan nem hiszik el, de a mai napig izgulok minden felvétel előtt. Sokszor szoktam azon gondolkodni, hogy én egy olyan introvertált személyiség lehetek, aki eljátssza, hogy extravertált. Éveken keresztül én mutattam be a kamera előtt minden új termékmintát.
Sokan azt hiszik, hogy ez a szereplési vágyam miatt van, de valójában – amint azt a vásárlóink is visszaigazolják – jobban lehet látni a portéka színét, arányait, méretét, ha valaki maga elé tartja. Össze lehet vetni a ruhával, ami rajta van, és lehet látni, hogy nagyjából milyen széles lehet. Bár nekem is közgazdász végzettségem van, sosem szerettem pénzügyekről, költségekről, járulékokról beszélni. A férjem viszont soha egyetlen interjúra sem jött még el velem. Ő jobban szeret a háttérben maradni.
– Melyik közösségi platform vált be a leginkább?
Erre azért nem lehet jó választ adni, mert nem egyszerre kezdtem használni a közösségi platformokat. Mire az Instagram megjelent, addigra már annyi energiát fektettem a Facebook közösségünk felépítésébe, hogy óránként nagyjából kétszáz értesítést kaptam. Az Instagramra nem tudtam hatékonyan átállni, és amikor megjelent a TikTok, azzal nyugtatgattam magam, hogy a mi célcsoportunk úgyis a Facebookon van, nincs értelme energiát pazarolni az új platformra. Aztán egy nap megállítottak egy kávézó előtt.
Két idősebb nő, és egy fiatal, 19 éves srác álldogált ott. Kiderült, hogy nem a nőknek volt ismerős az arcom, hanem a fiatalembernek, aki elmesélte, hogy a szüleitől kapott kis legénylakást az én videóim alapján, a mi fóliáink segítségével szépítette meg. Ebből vált világossá, hogy ezt az új platformot nem hagyhatom figyelmen kívül. Korábban egy fiatal srác kezelte a TikTok oldalunkat, aki elsősorban a már meglévő videókból készített TikTok-videókat. De ez a kávéház előtt lezajlott incidens ráébresztett, hogy ez a platform is komolyabb figyelmet igényel, így a kezembe vettem az irányítást.
Ma még a Facebookon találkoznak velünk a legtöbben, de a TikTok nagyon értékes utánpótlását jelenti az online közösségünknek és a vásárlóinknak egyaránt.
– Hogyan lesz a követőből vásárló?
– Az inspirációs csoportunkban több tízezer alkotásról lehet fotókat, videókat látni. Nem én papolok arról, hogy sikerülni fog, hanem korábbi vásárlók százai mondják el, hogy akár 72 évesen is könnyedén meg tudták szépíteni a lakásukat. Visszajönnek, és megmutatják másoknak is, hogy csinálták, és a vásárlók egymásnak sokkal jobban hisznek. Fontos, hogy a csoportban nagyon nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a csoporttagok tisztelettel közelítsenek egymás munkájához. Ez nem jelenti azt, hogy nem beszélhetnek őszintén, de azt nem hagyom, hogy bárki mocskolódjon másokkal. Emiatt a hangulat is nagyon jó nálunk.
– Készül arra, hogy tíz-húsz év távlatában ez a stratégia akár ki is fulladhat?
– Jelenleg a fejlődésünk előtt az a legnagyobb gát, hogy nincs offline jelenlétünk. Ezen szeretnénk változtatni. Sokat gondolkodtunk azon, hogyan lehetne bekerülni a boltok, akár a nagy barkácsáruházak, építőipari láncok polcaira is. A Cápák között-be egy olyan projekttel kerültem be, ami a panellakásokban élőknek nyújtott volna kompakt megoldást.
A panelek fóliázás szempontjából viszonylag könnyen egységesíthető lakástípust képviselnek, egy-egy lakótelepen teljesen egy kaptafára készült lakások vannak: ugyanott van a fürdőszoba, azonos méretűek a terek, ugyanolyan beépített szekrények vannak, egységesek az ajtók, és így tovább. Ezeknek a tereknek a fóliás felújítására előre össze lehet állítani a csomagokat, például öt-hat különböző stílusban. A tervezés egy jelentős része a műsor keretében már elkészült, 140 csomagot terveztem meg, egy hét alatt 21 konyhát fóliáztam át panelházakban.
Irgalmatlan munka volt, mindegyiknél saját kezűleg szedtem le a bútorok elhasználódott burkolatát, fóliáztam, videóztam, mindegyikből time-lapse felvételeket készítettem. Mára teljesen elkészült a projekt, már meg is lehet vásárolni a dobozos megoldásainkat, de most újult erővel szeretnék erre koncentrálni, mert a komolyabb marketingre egyelőre nem jutott energiám. Megéri a fáradtságot, mert csak Magyarországon 788 ezer, Európában pedig 56 millió panellakás van. Ebben a szegmensben tehát bőven van még mit meghódítani.
