Kína erőszak nélkül, egyszerűen bekebelezi az országokat

A harvardi történész professzor, Graham Allison majd’ egy évtizede írt nagy port kavaró cikket a The Atlantic hasábjaira az Egyesült Államok és Kína vetélkedéséről. Úgy találta, hogy a két ország kapcsolata kísértetiesen emlékeztet a történetírás atyja, Thuküdidész által jegyzett Athén és Spárta közötti konfliktus leírására. Az véres háborúba torkollott. 2017-ben Allison kiadta a Thuküdidész-csapdájának nevezett jelenségről szóló könyvet, melynek középpontjába az amerikai-kínai vetélkedést helyezte. Ez a kötet jelent most meg magyarul. 

Már a könyv előszava elárulja a célt: „Mi a könyv fő mondanivalója? Röviden: Thuküdidész csapdája. Amikor egy felemelkedő hatalom azzal fenyeget, hogy kiszorít egy domináns hatalmat, meg kellene kongatni a vészharangot. Kína és az Egyesült Államok jelenleg a háború felé vezető ütközőpályáján halad – hacsak mindkét fél nem tesz nehéz és fájdalmas lépéseket a háború elkerülése érdekében.” (9. oldal) A háború ugyanakkor nem elkerülhetetlen, ha Peking és Washington a strukturális feszültség feloldásán dolgozik. Ez pedig meg is magyarázza a könyv megszületésének okait:

„Tartozunk annyival a jövő generációinak, hogy szembenézzünk a történelem egyik legbrutálisabb tendenciájával, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy csökkentsük a kockázatot.” (12. oldal)

„Ez a könyv nem Kínáról szól. Hanem arról, hogy a felemelkedő Kína milyen súlyos hatást gyakorol az Egyesült Államokra és a globális rendre.” (10. oldal) A könyv fejezetei „leírják Thuküdidész csapdájának eredetét, feltárják annak dinamikáját, és elmagyarázzák, milyen következményekkel jár az USA és Kína között jelenleg fennálló konfliktusra nézve. Az első rész tömören összefoglalja Kína felemelkedését. […] A második rész az amerikai-kínai kapcsolatok legújabb fejleményeit a történelem tágabb kontextusaiban helyezi el […]

A harmadik rész azt a kérdést teszi fel, hogy vajon az Amerika és Kína kapcsolataiban tapasztalható jelenlegi tendenciák miatt hasonló méretű vihar készülődik-e”, mint az első világháborút okozó német-angol rivalizálás (20. oldal) „A negyedik rész elmagyarázza, miért nem elkerülhetetlen a háború.” (21. oldal, kiemelés az eredetiben) Mindez nem csak a nagypolitika és annak életünkre gyakorolt hatásai miatt lehet érdekes – állítja Allison. Ilyen típusú konfliktusokat az üzleti életben is látni, amikor a feltörekvő új cégek megkérdőjelezik a státus quot egy adott helyzetben (18. oldal)

Kína felemelkedése

„A világ egyensúlyának Kína által okozott elmozdulása olyan mértékű, hogy a világnak új egyensúlyt kell találnia. Nem lehet úgy tenni, mintha csak egy újabb nagy játékosról lenne szó. Ez a világtörténelem legnagyobb játékosa.” (27-28. oldal, kiemelés az eredetiben) A kínai gazdaság 1980 óta hétévente megduplázódik. Az e-kereskedők biztosan nem lepődnek meg rajta, hogy már hét éve, a könyv megjelenésekor elmondható volt:

„Kína a mobiltelefonok és az e-kereskedelem legnagyobb piaca is a világon, és itt van a legtöbb internetfelhasználó.” (31. oldal)

Kína gazdasági térnyerése megemészthetetlen az átlag amerikainak. Náluk ugyanis 1870 óta része a nemzeti identitásnak, hogy Amerika a legnagyobb gazdaság a világon. Ezért okozott sokkot az, amikor 2014-ben az IMF vásárlóerő paritáson nagyobbra mérte a kínai gazdaságot, mint az amerikait.

• Utánzásból, kémkedésből építve

Mindeközben Kínában teljesen természetesen veszik, hogy a dolgok észvesztő sebességben fejlődnek. Hogy egy generáció alatt lettek nyomorgó agrár országból 21. századi csúcstechnológiát használó információs gazdasággá. A kínai modell az ezredfordulóig meghatározó utánzástól és tömeggyártástól indulva az ipari kémkedésen át mára eljutott oda, hogy a legtöbb szabadalmat már kínaiak nyújtják be a világon és élenjárnak több területen is.

Ez a gazdasági erősödés pedig idővel politikai befolyássá válik a nemzetközi színtéren. Kína védelmi kiadásai a 2. helyen állnak az USA mögött és kétszeresét adják az orosznak (2016-os adat). Ugyanakkor az erőegyensúly ma már nem egyszerűen a katonai erőn alapszik, hanem a gazdasági hatalmon, mint a „kereskedelmi és beruházási politika, a szankciók, a kibertámadások és a külföldi segélyek.” (42. oldal) Kína elsősorban nem katonai vagy politikai téren terjeszkedik a világban, hanem leginkább a gazdasági erejét kihasználva, ami jól kitapintható Magyarországon is.

Tanulságok a történelemből

A könyv második részében Allison végigveszi azokat a történelmi konfliktusokat, amelyekre igaz volt, hogy egy domináns és egy felemelkedő hatalom konfliktusba került egymással. Az első fejezet Athén és Spárta vetélkedésével foglalkozik. Ebből a számunkra is érdekes részek azok az általánosítások, amik hasonló helyzetre is alkalmazhatók: „mindkét politikai rendszerben a legindulatosabb hangok egyre hangosodtak, büszkeségérzetük egyre erősödött, az ellenfél által jelentett fenyegetésekkel kapcsolatos állításaik egyre élesebbek, és a béke megőrzésére törekvő vezetőkkel szembeni kihívásaik egyre komolyabbak lettek. Thuküdidész három fő mozgatórugót határoz meg, amelyek ezt a háborúhoz vezető dinamikát táplálják: az érdekeket, a félelmet és a becsületet.” (63. oldal)

A görög példán túl – a függelékben részletesen is tárgyalt – történelmi eseteket vesz végig Allison a harmadik fejezetben – ezek ötszáz év, főleg európai hatalmi vetélkedéseit mutatják be. Ezeknél több mintázat is hasonló, jellemzi őket a kölcsönös bizonytalanság és az erős stressz. A felemelkedő nemzeteknél a megalázottságtól való félelem, a jogosnak tűnő hely megszerzése és elismerésvágy. Míg a dominánsak esetében a meglévő dolgok elvesztésének félelme és az ésszerűtlen kockázatvállalás azért, ami az övék. A dinamikában fontos szerepet játszik a szociálpszichológia, a rivalizálást mindketten a másik fél irigységének tekintik.

A könyv hosszasan taglalja a két világháborút és az ahhoz vezető eseményeket. Allison szerint a német helyzetre erősen rímel Kína felemelkedése, a britekére pedig az amerikai: „Németországhoz hasonlóan Kína is úgy érzi, hogy olyan nemzetek taszították ki az őt megillető helyről, amelyek akkor voltak erősek, amikor ő gyenge volt. Németországhoz hasonlóan Kínának is megvan az akarata és rendelkezik az eszközökkel a status quo megváltoztatására. Eközben az Egyesült Államok, akárcsak Nagy-Britannia, féltékenyen őrzi elsőbbségét a világ színpadán, és eltökélten ellenáll a globális politikai rend felülvizsgálatára irányuló kínai kísérleteknek.” (113. oldal)

Viharfelhők gyülekeznek

Hogyan viselkedett Amerika az 1800-as évek végétől az 1900-as évek elejéig, miközben felemelkedett? Ez a rész azzal szembesíti az átlag (amerikai) olvasót, hogy amikor azt kéri, Kína viselkedjen úgy, mint ők, akkor nem tudják, valójában mit kérnek. Amerika felemelkedésének csak az első néhány évében hadat üzent Spanyolországnak, megfenyegette Németországot és Nagy-Britanniát. Plusz: támogatta a kolumbiai felkelést, hogy új országot hozzon létre (Panamát). És végül jókora darabot szakított ki Kanadából, amikor önkényesen meghatározta a kanadai – alaszkai határt.

Roosevelt alapjaiban formálta át az Egyesült Államokat, hogy mit jelent amerikainak lenni és lefektette az amerikai „rendőrállam” és a “civilizációs küldetés” dogmáját.

De ebben a részben olvashatunk arról is, mi a Hszi vezette Kína célja: a régi dicsőség visszaszerzése, újra naggyá tenni Kínát. Éppen ezért a XXI. század az „Ázsia fölényéért folytatott küzdelem lesz” (138. oldal). Egymilliárd kínai vágya gazdagnak, erősnek és elismertnek lenni. Mindez azt jelenti, hogy Kína visszaszerzi a Nyugat betolakodása előtti dominanciáját Ázsiában. Visszaállítja az ellenőrzést a régi kínai területek felett (beleértve Hongkongot és Tajvant is), miközben megköveteli és megkapja a tiszteletet a többi nagyhatalomtól.

• A „Kína” szó jelentése: középső királyság;  mindaz, ami az ég és a föld között van.

A kínaiak szerint a Nyugat felemelkedése csak egy történelmi anomália volt. A rend ugyanis Kína uralma a környezete – és végső soron a világ felett. Kína elvárja, hogy felsőbbrendűnek tartsák, kapcsolataiban nem egyenrangú viszonyokat alakít ki, hanem hiearchikusakat, de ezt arra használja fel, hogy jó szomszédi viszonyokat hozzon létre. Az erőszak és a fizikai kényszerítés a konfucionizmus szerint megvetendő és csak az utolsó eszköz lehet, amit alkalmaznak.

Allison külön fejezetet szentel a háborúnak: „négy olyan történelmi esetet tekint át, amikor Kína korlátozott kiterjedésű háborút kezdeményezett, összefoglal négy olyan fogalmat, amelyeket a haditervezők tanulmányoznak a konfliktusforrások megértése érdekében, és felvázol öt valószínűsíthető utat a napjaink két legnagyobb hatalma közötti háborúhoz.” (189. oldal) Ezeket hely hiányában nem mutatnám be, akit érdekel, érdemes elolvasnia a könyvet.

Miért nem elkerülhetetlen a háború?

A kilencedik fejezetben azt vizsgálja Allison, hogy hogyan lehetne mégis megőrizni a békét a két hatalom között. Ehhez történelmi példákat mutat be, ahol különböző elvek mentén el lehetett kerülni a háborút. Az első példa a XV-XVI. században Spanyolország felemelkedése Portugália rovására. A második az újraegyesült Németország megerősödése 1990 után. A harmadik az USA és Nagy-Britannia közötti és a negyedik a szovjet-amerikai vetélkedés a XX. századra tehető. Ez összesen 12 lehetséges utat jelöl ki; a nemzetközi intézményektől kezdve az államférfiak megfelelően megválasztott és időzített stratégiáin át a közös kulturális vonásokig.

• Merre tovább?

A könyv utolsó, tizedik fejezetében Allison felteszi a kérdést: „Merre tovább?” „Ez a fejezet egy sor elvet és stratégiai lehetőséget kínál azoknak, akik ki akarnak törni Thuküdidész csapdájából, és el akarják kerülni a harmadik világháborút.” (256. oldal). Ezek szerint Amerikának nem egy új Kína stratégiára van szüksége, hanem, hogy megálljon és elgondolkodjon. Nincs „megoldás” egy 5000 éves, 1,4 milliárd embert számláló civilizáció újbóli felemelkedésére. Amire szükség van, az egy hosszabb gondolkodási folyamat, olyan, mint, ami aztán 40 évre meghatározta az amerikai-szovjet kapcsolatot – annak a stratégiának a kialakítása 4 évbe tellett. A könyv kimondott célja, hogy segítsen abban a vitában, ami ehhez a közös gondolkodáshoz kell.

A hidegháború óta az amerikai Kína politika („részt venni, de nem bolygatni”) ellentmondásos, „mindent megenged, de semmit sem tilt.” (260. oldal). A politikai és a gazdasági kapcsolatokat építi, üdvözli Kínát a nemzetközi térben, de katonai téren szövetségeket köt és készül egy katonai konfliktusra, miközben azt sem merik kimondani, hogy Kína lenne az ellenség, aki ellen fegyverkeznek.

Ez a Kína-stratégia arra épít, hogy idővel a gazdasági kapcsolatok miatt Kína felelős érdekelt féllé válik. Mert ahogy gazdagodnak a polgárai, úgy egyre nagyobb beleszólást kérnek majd a róluk való döntésbe, így idővel egy demokratikus fordulat jön majd Kínában. Ebben a stratégiában két komoly hiba található: 1. Kína összeomlana, ha demokrácia lenne, ezért nem lesz demokratikus ország 2. Kína a nemzetközi térben nem a Nyugat tiszteletbeli tagja szeretne lenni, hanem saját jogon, Kínaként kíván részt venni.

A kérdés, hogy van-e más stratégiai alternatíva. A könyv négy ilyet javasol megvizsgálni. A könyv végén található egy pár oldalas rész, amit „összefoglalásnak” nevezett el Allison. Ez valójában inkább egy stratégiai program és Allison lesújtó kritikája az amerikai és a kínai politikai és társadalmi rendszerek hibás működéséről.

Záró gondolatok

A világ hatalmi egyensúlya a szemünk előtt tolódik el lassan Kína felé. Magyarországról nézve nem csupán az az érdekes, hogy ennek a konfliktusnak erőszakos vagy barátságos feloldása várható. Hanem az is, hogy ebben az új hatalmi egyensúlyban hova kapcsolódik igazán az ország. Az utóbbi években kézzelfogható Kína-barátsága a magyar vezetésnek azt mutatja, hogy megpróbálnak egyensúlyozni a két hatalom, Kína és az USA között, de közben mintha már Kínára fogadnának, pedig Magyarország egyelőre integráns része mind katonai (NATO), mind gazdasági és politikai értelemben a nyugati blokknak (Európai Unió).

• Néhány kritikai észrevétel a könyvvel és a magyar kiadással kapcsolatban:

A könyvből szinte teljesen hiányzik a szociálpszichológiai és a politikai pszichológiai irányvonal. A leírtak alapján Thuküdidész csapdája egy néplélektani, szociálpszichológiai, csoportos döntési helyzetből fakadó probléma, ami nem csak történészi elemzést igényelne. A magyar kiadás kapcsán is megfogalmazható pár kritikai észrevétel: túlságosan apró betűvel szedték a szöveget, ezért az nehezen olvasható. Másrészt, miközben több helyen is idéz a szerző másoktól, vagy a záró idézőjel marad el, vagy a nyitó, így nem tudni hol kezdődnek és végződnek ezek a gondolatok. Viszonylag sok gépelési hiba is maradt a könyvben. Stiláris hibák is találhatók a szövegben, időnként az volt az érzésem, hogy a fordítók nem teljesen bírják a magyar nyelvet, illetve a lektor nem tudott minden részt elolvasni leadás előtt.

Mindent összevetve azonban ez egy nagyon fontos könyv. Érdemes elolvasni mindenkinek, aki kicsit jobban szeretné érteni, hogy Kína Magyarországon is érezhető felemelkedése hogyan hathat a világra. Bár az eredeti mű 2017-ben jelent meg először, a kötet néhány pár gazdasági adatot és előrejelzést leszámítva ma is teljesen aktuális. Annak ellenére is, hogy az Egyesült Államok és Kína között az elmúlt hét évben egy kiélezett gazdasági háború bontakozott ki. (A könyv megjelenése óta eltelt időszak amerikai-kínai kapcsolatáról 2024 júniusban készült beszélgetés Allisonnal – a YouTube-on.)

A könyv adatai

Cím: Háborúra ítélve – Megmenekülhet-e Amerika és Kína Thuküdidész csapdájából?
Szerző: Graham Allison, Kiadó: Magyar Vezetőképző Alapítvány, 2023 Fordította: F. Joannovics Mária, Goitein Veronika, Papp Szilvia és Zsoldos Benjámin

A könyv ismertetését a Libri támogatta. A könyv itt biztosan megvásárolható.