A hazai e-kereskedőket segítő szervezet egyik vezető tisztségviselőjét kérdeztük a jelenlegi helyzetről és az e-kereskedelem további kilátásairól.
– A nemzetközi és a hazai felmérések is az e-kereskedelem növekedésének lassulását vetítik előre az elkövetkező időszakban. A GKID és az Árukereső kutatása szerint az itthoni e-kereskedők is gyenge növekedésre, némelyek egyenesen visszaesésre számítanak. Az Ecommerce Hungaryhoz milyen jelzések érkeztek erre vonatkozóan a kereskedőktől?
A jelzések megegyeznek azzal, amit lehet látni a nagy képből. Nyilván vannak cégek, akik jobb eredményeket érnek el az átlagnál, és vannak, akik rosszabbakat, de alapvetően minden tagunk megerősíti, hogy azok a számok, amelyek a makrofolyamatokból látszanak, nagyjából reálisak. Az előrevetített, maximum egyszámjegyű növekedés vagy a lehetséges recesszió – ha a vásárlások mennyiségét nézzük – már majdhogynem tény. Az egész éves volument nézve valamennyi növekedés még benne van a piacban, de tegyük hozzá, hogy 15-20%-os infláció mellett egy 8-10%-os növekedés reálértékben valójában erőteljes csökkenést jelent.
– Eközben a beszerzési árak, a szállítási és egyéb költségek pedig folyamatosan növekednek.
Igen, és emiatt vannak olyan, egy-egy szektorra fókuszáló számos, ezeknek a tényezőknek jobban kitett cégek, amelyek már most sokkal inkább érzik, hogy recesszióba fordulhat a következő időszak számukra. Egy nagyobb, generalista, “klasszikus kereskedő” valószínűleg még növekedést fog látni az egész évet nézve, hiszen bevétele kevésbé függ egy szektortól, illetve lehetnek olyan szegmensek is, ahol értékben még tartható lesz a bővülés. Az első félév még szinte mindenki számára növekedéssel járt, de a harmadikat nézve nagyjából senki sem optimista.
– A drágulás következményeként mennyire várható esetleg egy újbóli átrendeződés, vagyis hogy a covid utáni, offline vásárlásba való visszatérést ismét az online szektor erősödése követi?
Ebben több, egymással ellentétes folyamat látszik. Az egyik az, hogy a kutatások szerint a második negyedévben csökkent az e-kereskedelem részaránya az egész retail szektoron belül, amire nem is emlékszem, mikor volt utoljára példa. Ezt mi is úgy értékeltük, hogy inkább csak egy átmeneti visszapattanás, ami a pandémiát követte, és a tavalyihoz hasonló szinten, 10-10 és és fél százalékos részarány körül fogja az e-kereskedelem zárni az évet az egész kiskereskedelmen belül. A rövidtávú visszarendeződés mellett ugyanakkor jelentkeznek az általad említett tényezők, amelyek már az online felé nyomják a vásárlókat. A harmadik szempontot pedig, amit említenék, a személyes tapasztalataimból hoznám be. Beszélgettem fogyasztókkal egy projekt kapcsán, ahol szóba kerültek a vásárlási szokások, és sokan azt mondták, hogy a szállítási költségek növekedése miatt inkább visszatérnek a kőboltos vásárláshoz, mert ha épp útba esik a bolt, nem jelent plusz költséget számukra az átvétel. Ez is egy olyan tényező lehet, ami rövid távon nem segíti az e-kereskedelem fejlődését. Nagy kérdés, hogy az infláció hogy alakul, ez hogy fog hatni a vásárlói kosarakra, milyen termékek irányába mennek el a vásárlók, és a szállítási költségek hogyan alakulnak majd.
– Hogyan látjátok az ágazat jövőjét? Mi tudná a hazai e-kereskedőket újra nagyobb növekedési pályára állítani: inkább a belföldi lehetőségeket lehetne jobban kihasználni, vagy nagyobb potenciál rejlik a külföldi célpiacokban?
Hosszabb távon nézve ez a 10 százalék körüli részarány más európai országokhoz képest nem számít jónak. Nekem az a jóslatom, hogy ennek 15%-ig itthon is el kell jutnia – persze nem egy év alatt, de tíz évnél rövidebb időtávon, vagyis a magyar piacban kell, hogy legyen növekedés. Ehhez a meglévő és az újonnan belépő szereplők is hozzájárulhatnak szolgáltatásfejlesztéssel, termékválaszték-fejlesztéssel, stb.
A külföldi piacra lépés nagy fájdalma sokaknak, és itthon is azt látjuk, hogy a legtöbb nagy szereplő külföldi – nemcsak Nyugat-Europából, hanem a régióból is. Pedig a külföldi terjeszkedés hosszabb távon segítheti a méretgazdasságot: ha az országon kívülről is érkezik árbevétel, akkor a cégek robosztusabbak, tőkeerősebbek legyenek, többet tudjanak fejleszteni, vagyis a külföldi növekedés is nagyon fontos lenne. Véleményem szerint a külhoni terjeszkedés nem azt jelenti, hogy egyszerűen csak elkezdek exportálni, hanem stratégia szükséges hozzá, és át kell gondolni azt, hogy mi az a termékportfóliómban, ami valamilyen módon az ottani célcsoportnak unikális. Ezen a területen nagyon sokat kell fejlődni a magyar kereskedőknek.
A másik probléma a menedzsment hozzáállása. Ha nincs meg az az attitűd, hogy akarjanak növekedni, új kihívásokkal szembenézni, akkor ez nem fog menni. Nem tudok senkit rákényszeríteni, hogy menjen külföldre, ha ő maga nem akarja. Ezenkívül nyilván a terjeszkedés nem megy pénz és a helyi piaci körülmények ismerete nélkül.
– Több régiós országgal ellentétben itthon nem igazán vannak olyan állami támogatási programok, amelyek segítenének a terjeszkedésben. Mi lehet mégis az útja a finanszírozás megteremtésének?
Mi azt fogalmaztuk meg nemrég, hogy a startup ökoszisztémán belül lehetnének olyan inkubátor programok, amelyek az e-kereskedő startupokat segítik, rögtön régióban gondolkodva, és az ezekben felnövő kereskedőket lehetne aztán tőkebefektetéssel piacra segíteni. Ez még jelen pillanatban csak egy ötlet, de érdemes elgondolkodni rajta.
– Hogyan tudtok segíteni a jelenlegi helyzetben az e-kereskedőknek, akár az érdekképviselet szintjén, akár egyéb módokon?
Érdekképviseleti szinten a legfontosabb aktivitásunk, hogy megpróbálunk minél több korai információt nyújtani az egyesületi tagoknak. Még a nagyvállalatoknál is igaz, hogy a legtöbbeknek nincs arra energiája, hogy folyamatosan figyelje a szabályzókörnyezetet, és hogy milyen változások várhatók, akár EU-s akár magyar szinten. Erre nekünk van egy hosszú távú stratégiánk és együttműködéseink: egyrészt havi összefoglalókat küldünk, másrészt ha valamilyen információ a látókörünkbe kerül, akkor azt megosztjuk a tagokkal. Főként a DSA-DMA kapcsán workshopokat is tartottunk és leiratokat is készítettünk arról, hogyan érdemes készülni és mire kell figyelni a kereskedőknek. Ez a rész kevésbé függ a válságtól, inkább egy olyan szolgáltatás, ami korábban nem létezett, viszont nagyon fontos, és nagy igény van rá.
Forrás: ecommerce.hu
A másik legfontosabb a tanácsadás és tudásmegosztás. Az idén elsőként a Kisvállalati Tagozat által megrendezett Magyar E-kereskedelem Napja rendezvényen az e-kereskedők egy különteremben konzultálhattak különböző, számos kapcsolódó területen dolgozó szakértőkkel. Azt tervezik, tervezzük, hogy ennek lesz t folytatása valamilyen fórumon, akár online tanácsadás formájában. Amivel egy ilyen egyesület segíteni tud, az alapvetően a tudás illetve az az ökoszisztéma, ami körülötte kiépül. Nekünk a három tagozat mellet a magegyesületben rengeteg B2B szolgáltatónk van: piackutatók, onlinemarketing-cégek, logisztikai és online fizetési szolgáltatók stb., akik a tudásukkal segíthetnek, főként a kisebb szereplőknek.
A harmadik pedig az adatok értelmezésében és az összehasonlításban nyújtott segítség. Mi leauditáltuk a GKID és a Reacty Digital kutatásait, és a sajtóközleményeken túl az adatok értelmezése megint csak segítheti a cégeket, hogy lássák, mi történik fogyasztói oldalról a piacon. Az említett információkat és elemzéseket a konferenciákon kívül a tagsághoz zárt levelezési csatornán juttatjuk el, illetve ha személyesen megkeres minket bármelyik tagunk, annak segítünk elemezni, értelmezni az információkat.
– Mit tanácsoltok azoknak, akik a megnövekedett szállítási költségek, a gyenge forintárfolyam vagy a megnövekedett energiaárak miatt átgondolni kénytelenek a működésüket?
Nagyon sok cég van, amelyek próbálnak mindent maguk csinálni, és ez nem feltétlenül gazdaságos, illetve nem tudnak feltétlenül arra fókuszálni, amiben igazán jók. Általánosságban azt tudom mondani, hogy gondolják végig, mik azok a feladatok, amiket mindenképp házon belül kell tartaniuk, mik azok, amiket kiszervezhetnek, és azok, amiket egyáltalán nem kellene csinálniuk. Ha végigmennek a feladataikon, és felosztják azokat ebbe a három kategóriába, akkor hatékonyan, nem fűnyírószerűen fognak tudni költségeket csökkenteni.
Nekem az a mantrám, hogy mindenki gondolja át a stratégiáját, mert a “nászútnak” vége. Volt egy 15-20%-os növekedés 7-8 éven keresztül, ami felment 30-40%-ra a pandémia idején, és az infláció pedig csak 2-3% volt, vagyis magas reálnövekedést lehetett elérni. Ilyen helyzetben nem kellett annyira jónak lenned, hogy pénzt csinálj. Most el fog válni, hogy ki az, aki valóban jól csinálja, és ki az, aki nem. Aki továbbra is mindent akar csinálni, minden szektor igényét kielégíteni, és a folyamatokat is mind házon belül tartani, az nem lesz sikeres. Sokan meg tudtak eddig élni a piacon közepes teljesítménnyel is, de most már jó teljesítmény kell, ehhez pedig kemény döntéseket kell hozni.
