Pellek Krisztián: „Szerintem én még sokáig itt leszek”

A Facebookon működő privát hobbi és tematikus csoportok közt természetesen megtalálható a webáruház üzemeltetés témára indított is. A több mint 15 ezer tagot számláló online kereskedelmi fórumnak azonban a másik oldalát mutatnánk be. A csoportba érkező kérdésekre, problémákra, helyzetekre választ, tanácsot, kapaszkodót, megoldási lehetőségeket nyújtani igyekvő szakértői csapatból Pellek Krisztiánt kérdezte Szabó M. István.

– A Webshop Üzemeltetés nevű privát Facebook-csoportnak több mint 15 ezer tagja van, az Eladó Webshopok Piactere elnevezésűnek több mint 10 ezer.  Utóbbinál az egyik admin vagy, előbbinél a 48 válaszoló-segítő szakértő egyike. Hogy kerültél ebbe a helyzetbe?

– A kettőt majdnem egy időben indítottuk. Gyulai Zoltán volt eredetileg a Webshop üzemeltetés csoport alapítója. Sajnos ő már nincs köztünk 2022 óta. Az utolsó üzenetet 2022.02.22 kaptam tőle. Én az egyik, ő pedig a másik csoport adminisztrátori feladatait látta el. A webshop üzemeltetés csoportot utána vette át az Ecommerce Hungary, Ormós Zoli vezetésével. Többek között emiatt a tagok között nagyon nagy átfedés van.

Az Eladó Webshopok csoportban egyébként szigorúbb moderálási szokások vannak, a Webshop Üzemeltetésnél pedig az sokat nyom latba a hitelességet illetően, hogy az adminok egyike Ormós Zoltán, az ismert webjogász. Gyakorlatilag mind a két csoport arra keresi a választ, hogy mi a piac problémája. Az aktív, kérdező, problémára ezen a fórumon is megoldást kereső, jellemzően kis és közepes méretű webáruház üzemeltetők és tulajdonosok a mindennapi problémáikat itt, közösen próbálják megoldani, a falakat maguk előtt lebontani. Ők jelentik mindkét csoportban a túlnyomó többséget. De itt is, ott is vannak olyan, jellemzően anonimizált tagok is, akik mögött milliárdos éves forgalommal működő webáruházak dolgoznak – és ők is azt figyelik, hogy mi zajlik a piacon, hogyan reagálnak a piac különböző szereplői például arra, hogy bejött a Temu, vagy hogy a magyar piacra lépő lengyel és cseh cégek elszívják a forgalmat.

– Akinek konkrét problémája van, aki ki akarja magából adni a frusztrációját, aki elakadt, és segítséget vár, annak a jelenlétét értem. De mi a sosem hozzászólók, a csak figyelők számára ebből a haszon?

– Sok esetben kiderül, hogy az a piac problémája az adott helyzetben, hogy valami, egy-egy darabka hiányzik a válaszhoz a kirakóból. Ezt a nagyok sem tudják pótolni, de a csoporton keresztül, egy olyan közvetlen csatornán, amin keresztül elérhetik az embereket, kiforrja magát a lehetéséges megoldás.

– Nem mondom, hogy máris, mindent értek, de hátha más oldalról megközelítve ez jobban sikerül… Hogy kerültél te ebbe a történetbe?

– Egyetemistaként, a Microsoftnál, informatikusként kezdtem. Akkor létezett még egy Student Partner program, ami nagyon jó ugródeszkát jelentett. Sokat köszönhetek ennek a programnak és a Microsoftnak szakmai szempontból. Ezt a tevékenységet kb. 2005-ben kezdtem, innen kerültem át főállásba a Microsoft Nagyvállalati Szolgáltatások Üzletágához (Microsoft Services), de a multis vonalat néhány év főállású után be is fejeztem 2013-ban. 2010-ben, amikor Redmondban jártam, nyilvánvalóvá vált, hogy a felhő fogja meghatározni a következő 10 évet, de a volt főnökeim ezt a nézetemet nem osztották. Amikor meguntam ezt a fajta szűklátókörűséget, valamint egy volt kollégám, aki nagyon lelkes volt ajánlott egy startup projektet, akkor felmondtam és csináltam egy céget.

Az első projekt, amibe ezen a korábbi kollégán keresztül becsöppentünk, az a Company X-Ray nevű startupból indult, és Záboji Péter volt a befektetője. Ez a projekt pedig arról szólt, hogy hogyan lehet átvilágítani egy vállalatot úgy, hogy az emberi kapcsolatokat térképezzük fel. Az volt a koncepció, hogy találjunk megoldást arra, hogyan lehet elvágni a szálakat a struktúra sérülése nélkül. Azt azért hozzátenném mindenkinek, akinek a meglévő stabil munkahelye mellett bedobnak egy ilyen ötletet, hogy „új startup cég” meg komoly befektető, az gondolja meg jól mit tesz.

Egyrészt valószínűleg nem lesz alkalmazott, hanem elvárják a beszámlázást, a végén a sikernél pedig már nem fog senki emlékezni arra, hogy kik voltak azok az emberek, akik akkor a prototípust letették az asztalra. Konkrét neveket inkább nem is említenék, mert az könnyen forgatná ki alapjaiból a most ismert valóságot. Ma már úgy gondolom, hogy maga a projekt egy csúnya dolog volt, de ettől még ez volt az első projektünk. Még akkor is, ha a nevünk sehol nem szerepel. Pontosabban szerepel: az első kimenő számlánkon.

– Ebből lett aztán a Pellek Industries?

– A saját szórakoztatásomra lett ez a cégem neve. Ez egy egyszerű üzenet arra vonatkozóan, hogy mi is az irány. „A kft. én vagyok”. Mondhatnám ezt az örökzöld mondatot is.

Pár év multizás után kifejezetten lelkesen álltam hozzá, hogy kell egy olyan munkahely, ahol szívesen dolgozok. Az üzlet az úgyis más, mert az üzlet minden esetben pénzt hoz, a munkahelyen meg dolgozol. És a céggel úgy voltam, hogy próbáljunk ki mindent, legyen egy-két alkalmazott, legyenek szerződéses partnerek, de ha egy projekt nem tetszik, akkor azt mi engedjük el. Nagyon gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem én vagyok a legjobb vállalkozó. Már abban az értelemben nem, hogy tudok másoknak pénzt csinálni, viszont a saját projektjeim teljesen szétszórtak. Ez részben azzal is magyarázható, hogy Magyarországon nincs hiteles stratégia és oktatás arra vonatkozóan, hogyan legyél vállalkozó. Vannak bálnák és unikornisok, ott viszont az a jellemző, hogy valami olyat találtak meg, amit más nem… vagy pedig annyira korán kezdték, hogy még nem volt konkurencia. Most, ha indulna egy új Live Jasmine akkor már senki nem kapná fel rá a fejét.

Az jól megy, hogyha adott az, hogy mit kell megjavítani vagy megoldani, de ha a magam feje után megyek, akkor mindig találok valami új játékot, amiért lehajolhatok. Egyszerűen túlságosan élvezem az új technológiák kipróbálását. A gyarapodás, növekedés, gazdagodás skálán előre menetelés helyett más érdekel. Amíg az a havi pénz a munkámból megvan, amiből én komfortosan meg tudok élni, addig én inkább ezt választom ahelyett, hogy kihulljon a hajam. Egyébként jelentős részben kopasz vagyok, de még pár szál hajam azért van. És egyébként is: bármibe bele tudok szeretni.

– Mondasz egy példát arra, hogy most például mibe?

– Most például abba, hogy mit lehet kihozni abból az ötletből, hogy egy weboldal mérete ne legyen nagyobb 256 kilobájtnál. Mindenki a neten küszködik azzal, hogy miként tudna a piaci ellenfelei elé kerülni, és erre születnek egészen hasznos új technológiák. A mostani demó oldalunk mindössze 16 kilobájt. A Vite például szerintem ilyen technológia; arra jó, hogy aggregálja a beledobált dolgokat (HTML, Java Script stb.) és generál belőlük nagyon pici, gyorsan futtatható verziót. Nálunk most az az ötlet, hogy ennek segítségével front endeket készítünk. Ezek nagyon egyszerű megoldások: kb. egyoldalas HTML-oldalakat eredményeznek, és azzal SEO-ban lefőzzük a konkurenciát. Ez is egy olyan apróság, amit össze lehet mazsolázni a csoportokból érkező inputokból és abból a tapasztalatból, hogy én imádom az e-kereskedelmet (annak a marketing és informatikai részét is, miközben utóbbit jellemzően itthon senki nem tanulja, csak idővel megtapasztalja).

– Jellemző-e, hogy kikkel dolgoztok? Kkv-k vagy nagy cégek inkább a megrendelőid?

– Is-is. Aktuálisan egy, a biotech szektorban nagy cégnek dolgozunk be egy érdekes fejlesztéssel. De megrendelőtől függetlenül, mi flat rate-tel és fix havi óraszámmal dolgozunk, ha elfogynak a kreditek, akkor várni kell. Nem akarunk nőni, mert az ár-munka-érték arányokat tisztességesen beállítottuk, ugyanakkor a nagyobb vagy több munkához nem találni elegendő minőségi munkatársat. Nálunk pedig a minőség az első. Ennek ellenére nyilván előfordul, hogy nem sikerül mindent 100 százalékra megcsinálni, viszont az ideális megoldás szinte mindig az optimális megoldás, és nem a legjobb megoldás!

– Visszatérve a Facebook csoportokra és az ott végzett munkádra: mennyire aktívak, és hogyan tipizálhatók a tagjaitok?

– Mindkét csoportban relatíve aktívak, de az eladós fórumon aktívabbak, mint az üzemeltetősben.

Alapvetően kétféle ember van e csoportokban: az, aki az „igazi” üzletre vágyik, és az, akinek ez az évi 100 millió forint feletti forgalmat produkáló méret és üzlet megvan. A két Facebook csoportban lévő, több mint 20 ezer csoporttagból utóbbiba talán ötszázan, ha beférnek. Ők jellemzően csendben vannak, figyelnek, tanulnak. Mert van mit: éppen van egy olyan eset, hogy beperelte egy korábbi vásárló az egyik webshopot azért, mert állítása szerint 3 éve, amikor vásárolt, nem pipálta be elfogadólag az ÁSZF-szakaszt, és ezért szerinte a vásárlása semmisnek tekintendő. A vásárló, aki elviekben a nélkül a pipa nélkül a vásárlást elindítani sem tudhatta volna, hárommillió forintot kér az őt ért megrázkódtatásért, és első fokon a bíró neki adott igazat.

Még nem tudni, hogy mi lesz az ügy vége, de a csoportnak itt mutatkozik meg igazán a hatása: Ormós Zoliék dolgoznak rajta, kiderül, hogy a vonatkozó joggal mi a probléma és az eredmény így vagy úgy, de mindenképpen a csoporttagok hasznára fog válni: kiderül feketén-fehéren, hogy az ilyen extrém helyzeteket is miként kell, lehet kivédeni.

– A pro bono hozzáadott szakértői érték az igazi kincs vagy az, hogy a tagok egymás problémái közt felismerve a saját, már megoldott, hasonló helyzeteiket, egymásnak – amolyan önsegélyező körként – adnak tanácsokat?

– Is-is. Az biztos, hogy a csoport élénk működését elősegíti, ha a szakértő jó tanácsot ad, mert akkor azért továbbra is érdemes bent maradni a csoportban.

– Jellemző-e, hogy a csoporttagok milyen típusú problémákkal jelentkeznek?

– Szállítás, fizetési módok, utánvét, át nem vett csomagok….. Kezdjük a végéről, a szállítással: nagyon sok webáruháznak van vele problémája. Bent van a csoportban a Kvikk és a Csomagpiac is, amivel ők gyakorlatilag aggregálni is tudják a forgalmukat innen, mert ha fel akarsz adni egy nem konfekció méretű vagy formájú csomagot, akkor például az MPL egyedi árajánlatot fog adni, amit te drágának fogsz találni. De ha a csoportban lévők tanácsára regisztrálsz például a Kvikkre, akkor más árakkal fogsz találkozni. Ha valaki a Facebook-csoportba bedob egy szállítós kérdést, szinte biztosan kapni fog ilyen ajánlatot.

– Ha akarom, és ha ez mind a két oldalnak előnyös vagy optimális, akkor ez afféle önsegélyező csoport?

– Fogalmazhatunk így is.

– Mi a helyzet a számlázással? A Billingo és a Számlázz.hu is bent vannak a csoportban?

– Igen, de ők sosem szólalnak meg. Inkább figyelnek, és ha olyan probléma bukkan fel a csatornában, amire fejleszteniük kell vagy javítaniuk a szolgáltatáson, akkor azt kezelik.

– A Webshop Üzemeltetés oldalon, ahogy láttam, ennél sokkal gyakoribb téma a kosárelhagyásé.

– Szerintem meg is érkeztünk ahhoz a dologhoz, hogy a webáruházakat működtetők jelentős részének nincs teljes képe arról, hogy a saját oldalán mik azok a számok, amikkel ő dolgozik. Általános, hogy nem nézik meg, és így nem értelmezik azt, hogyha például a főoldalra beérkezők 50 százalék fölötti arányban azonnal távoznak. Így viszont teljesen fals elképzeléseik születnek arról, hogy a folyamat végén, a kosárelhagyási mutatón mit és hogyan lehetne javítani.

Az is tipikus és általános, hogy ha egyszer, valamikor ez a kérdés „kezelve lett”, akkor azzal az e-kereskedők nem foglalkoznak addig, míg megint gond nincs belőle. Pedig éppen ezt az adatsort és algoritmust mindig figyelni és piszkálni kellene…

– Szerinted ez miért alakult ki és miért rögzült így?

– Meggyőződésem, hogy az emberek egyszerűen rugalmatlanok, és ha problémába ütköznek, ha más területeken kellene a megoldásokat keresni, ehelyett inkább a kibúvókra összpontosítanak. Az a tapasztalatom, hogy mi, Magyarországon sokkal nehezebben kondicionáljuk át magunkat egy-egy másik területre, mint akár a lengyelek, a csehek vagy a japánok. És ez azért probléma, mert ez most már azon is érződik, hogy a platformok elöregednek, és a Facebookról nem tudunk átlépni az Instagramra és a TikTokra, amivel viszont folyamatos lemaradásba kerül a kereskedő.

Mindenkinek van olyan rokona, ismerőse, aki 70 év fölötti, facebookozik és mindenféle csip-csup dolgot megrendel azon keresztül. Az a rossz hír, hogy a Facebookon a termékhirdetések tetemes része már kimondottan az öregekre hirdet, mert ők e platform törzsközönsége.

– A csoportokban az adminok és a szakértők tanácsát, segítségét megfogadják-e a panaszkodók? És mennyire jellemző, hogy e posztokat villámhárítóként, a gőz leeresztésére használják?

– Valakinek átmegy a szakértői üzenet, van, akinek nem. Az utánvét témaköre tipikusan ilyen. Tudjuk róla, hogy kelet-közép-európai sajátosság, és azt is, hogy rengeteg kereskedő nem akarja megérteni, hogy ezt el kellene engedni, mert ez az egész mindig úgy végződik, hogy lesz, amit visszaküldenek vagy át sem veszik a hobbivásárlók, és akkor azzal neki dolga lesz, üzlete meg nem. Van persze az utánvétellenőr, de az is már a problémát kezeli, nem a keletkezését teszi lehetetlenné. Azt hiszik, hogy ha az utánvét lehetőségét elveszik a vevőtől, akkor kereskedőként sok üzlettől esnek el. De ettől az egésztől végül csak fájni fog a fejük. Ezt mindig van, aki a fórumokon el is magyarázza nekik, akár többször is – van, aki megérti, van, aki nem.

– Hogyan kezelitek a trollokat és az energiavámpírokat?

– Én nem vagyon a BAN-olás híve. Ezt biztosan meglepődve olvassa majd pár csoport tag. Egyszerűen csak a bannolás a legegyszerűbb megoldás néha, de mégis ritkán használom. Ha használom, akkor viszont statárisan. A csoporttagok írjanak, amit jónak látnak, ha kell, eresszék ki a gőzt is. Van, akinek a figyelem kell, és tudja, hogy ha csak átlagosat posztol, azt az algoritmus nem fogja pörgetni, és azért ír valami nárcisztikust, mert arra mindegy, hogy +/- reakció jön-e, „a lényeg, hogy pörögjön”, a dolog ekvivalens.

Egyébként én eleve úgy viszonyulok ehhez, hogy azokat az embereket, akiknek van egy ilyen kattanásuk, úgysem tudod moderálni azzal, ha szépen vagy durván kéred, hogy ne csinálja. Egy dolog működik: ignorálni kell őket. Aki nem hiszi, nyugodtan próbálja ki, működik!  Nem mintha sokan lennének ilyenek, de kár volna tagadni, hogy vannak mindkét csoportban. Talán azért jönnek, mert máshol nem kapnak elég figyelmet.

Az más téma, ha valaki oda nem illő hirdetést posztol, vagy rágalmaz vagy személyeskedve fröcsög, de ez, ha lenne statisztikánk erről, akkor se látszódna, olyan elenyésző probléma. Ha mégis előfordul, Ormós Zoliék adminként elintézik.

– Az üzemeltetők csoport szakértői csapatát ki mozgatja? Van beosztás vagy bármilyen hierarchia?        

– Jelenleg három adminisztrátor van és úgy 48 szakértő. Utóbbiból, hogy hányan aktívak valóban, azt nem tudom, de mindenki a saját területére figyel és reagál, segít, magyaráz – ha tud. Mondjuk úgy, hogy ezt mindenki csak úgy csinálja. A jogi dolgok engem például nem is érdekelnek, így ahhoz sosem szólok hozzá, a technikai viszont A-tól Z-ig érdekel, így ahhoz meg rendre hozzászólok. Ahhoz, hogy mit lehet jól csinálni vagy rosszul, hogy lehet vagy kell ezt-azt megjavítani, mit rontanak el jellemzően ezügyben a webáruházak. De valójában én is folyamatosan tanulok ezekből a szituációkból.

Mivel mindent és bármit is kérdezni lehet, én igazából ezt élvezem, nekem ez egyfajta kikapcsolódás. Semmi olyat nem csinálok, amit nem szeretek – tehát: szerintem én még sokáig itt leszek.