„Nem volt más választásunk, mint menni előre”

Sztípity Róberttel, a ShopBulider alapítójával, és Csányi Zoltánnal, a Dressa vezetőjével beszélgettünk saját történetükről, délvidéki mentalitásról, és arról, hogy ha most kellene, belekezdenének-e újra az egészbe.

Titeket a több évtizedes barátságon és a szakmai utatokon kívül is sok minden köt össze egymással. Mindketten a Vajdaságban születtetek, és végül Szegeden kötöttetek ki.

Csányi Zoltán: Így van. Én Szabadkától délre, egy kis faluban nőttem fel. A középiskolát is Szabadkán végeztem, majd ott kezdtem el dolgozni a helyi áramszolgáltatónál. Azonban jött a délszláv háború, és a feleségemmel úgy döntöttünk, inkább kimaradunk belőle. Egy idő után már nagyon égett a talaj a talpam alatt: választanom kellett, hogy megyek a frontra, vagy végérvényesen eltűnök. Így 1994 februárjában Szegedre költöztünk, viszont már 2 évvel azelőtt megalapítottuk a saját cégünket, amelyet tavasztól indítottunk be. Először mindenféle dologgal kereskedtünk, de aztán gyorsan a ruházati termékeknél kötöttünk ki, amivel azóta is foglalkozunk.

Bármennyire is jártunk át korábban Magyarországra, ez számunkra eleinte mégiscsak idegen terep volt. Ezzel akkor szembesültünk, amikor elkezdtünk életvitelszerűen itt élni. Rájössz, hogy más a jogrendszer, nincs kapcsolati tőkéd, mindent önerőből kell csinálnod. Akkoriban sokan települtek át Szeged környékére a háború miatt, és én is megkaptam néha, hogy “jöttetek, elvettétek a munkánkat, a lehetőségeinket”, vagyis nehezített volt a pálya.

Az ittenieknek szerbek voltatok, az ottaniaknak magyarok…

Csányi Zoltán: Igen, ez sajnos nagyon is érzékelhető volt. Akkoriban a letelepedéshez és az állampolgársághoz is sokkal nehezebb volt hozzájutni: nekünk is csak úgy sikerült, hogy bepereltük a magyar államot, mert először elutasították a letelepedési kérelmünket, aztán másodszor már engedélyezték.

Sztípity Róbert: Nekem nincsenek ilyen stresszes élményeim az áttelepüléssel kapcsolatban. A szabadkai tanulmányaim után Zágrábba mentem villamosmérnöki karra, habár eredetileg programozó matematikus szerettem volna lenni. Ott töltöttem 3 évet, és a háború miatt én is úgy döntöttem 1993-ban, hogy átköltözöm Magyarországra. Először programozóként dolgoztam 1 évet Budapesten, majd a nagybátyám szegedi California Fitness üzletébe szálltunk be a feleségemmel együtt. Akkoriban még alig volt lehetőség internethez jutni: csak Budapesten volt elérhető szolgáltató, akihez vidékről távolsági hívással lehetett csatlakozni. Amikor az első szegedi internetszolgáltató megjelent, én voltam a hármas számú ügyfél, a 2 alapító után.

Még egy közös szál az életetekben a műszaki végzettség, de mindketten egész más termékkörrel kezdtetek el foglalkozni. Miért?

Csányi Zoltán: A családunkban régen is megvolt a kereskedői szál, és a ruházat sem volt annyira távoli: édesanyám női szabó volt, én pedig gyerekként sokat segítettem neki. A gomb bekötéséhez használt régi prése egyébként a mai napig üzemel a Dressában: patentokat préselünk vele. A feleségem került be Szegeden egy ruházati boltba, aminek az üzemeltetését aztán átvettük, mert a tulajdonos már nem akarta továbbvinni. Ekkor elkezdtünk hazai beszállítókat keresni, és Olaszországban is találtunk olyan kapcsolatot, ahonnan tudtunk harisnyákat behozni. Egészen 2003-ig offline kis- és nagykereskedelemmel foglalkoztunk, és ezután nyitottuk meg az első webshopunkat harisnyadiszkont.hu néven. Ma már elég viccesnek tűnik, de az ehhez készülő tartalmakat egy fotós barátunk készítette, aki aztán kiírta CD-kre, és ezekről másolgattuk fel gépre – így kerültek fel az első termékfotók a webshopba.

Sztípity Róbert: Nekem is van egy ilyen CD-s történetem: a 90-es évek végétől a 2000-es évek közepéig kiadtunk egy katalógust CD-n, majd DVD-n, ez volt a csaliterméke az első listaépítési kampányainknak. A teljes weboldalt lehetett rajta böngészni, összegyűjtöttünk fotókat és mindenféle hasznos információt a világ minden tájáról, később pedig a saját fotóink is felkerültek ezekre. A 2000-es évek elejére több mint 50.000-es DM adatbázis jött ebből össze, amire sokan irigykedve néztek. Félévente 15 ezer lemezt kellett ehhez megírni, amit a nappalinkban lévő géppel csináltunk: ha valamelyik gyerek vagy a feleségem látta, hogy kinyíltak a fiókok, már cserélték is benne a lemezeket. Ezekkel volt tele az egész ház…

1997-ben jegyeztem be az első domainemet, ugyanabban az évben, amikor a google.com-ot is beregisztrálták. Ekkoriban rendeltem egy könyvet Amerikából, egy Amazon nevű weboldalról, ami 3-4 hónap után érkezett meg. Közben egy itthoni katalógusáruháznak is dolgoztam programozóként a fitneszbolt mellett, és eszembe jutott, hogy meg lehetne próbálkozni itthon is valami hasonlóval. Megcsináltuk az első weboldalunkat, de persze eleinte nem jöttek a megrendelések, ezért kitaláltuk, hogy ehhez nem ártana valamilyen tartalmat is gyártani. Így született meg a Bodybuilder webmagazin, és erre épült rá a ShopBuilder webáruház.

A nehézségeken túl miben tudott előny jelenteni nektek, hogy egy másik országból, kicsit más mentalitással kezdtetek bele itthon az üzletbe?

Csányi Zoltán: Mindkettőnknek nagyon sok szerb barátja van, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, akár ismerősi vagy munkatársi szinten is. Sokat utaztunk, ismerjük azt az országot, a kultúráját. Attól függetlenül, hogy a kisebbségi mivoltomból nekem többször volt hátrányom, ebből a fajta multikulturális létből és a gondolkodásból, amit ott láttam és magamba szívtam, Magyarországon sokat tudtam profitálni. Hogy egy egyszerű példát mondjak, az embargós időszakot követően nagy előny volt, hogy az onnan érkező bevásárló turistákat az anyanyelvükön tudtuk kiszolgálni, és szívesen jöttek hozzánk. Ezzel a mentalitással, amit onnan hoztunk, másképpen tudunk gondolkodni. Ugyan mindkét ország hasonló államberendezkedésben működött korábban, de az emberek hozzáállása mégis egész más, és ebből érkezve több szemszögből tudom megvizsgálni a problémákat.

Sztípity Róbert: Egyetértek Zolival abban, hogy kulturálisan van különbség, de nagyon nagy hasonlóság is. Sokan a balkán északi országának tekintik Magyarországot, és ha már a délvidéket említetted, talán valóban tetten érhető egyfajta “svindlisség”, de én erre sosem voltam különösebben büszke. Mindig is ki akartam ebből szakadni, és inkább nyugatra lépni és terjeszkedni. Mi a ShopBuilderrel nagyon korán belekezdtünk a nemzetközi értékesítésbe, és az derült ki számomra, hogy a gondolkodásbeli különbségek kicsit nyugatabbra jelentkeznek.

Amikor ti itthon elkezdtétek az üzletet, lényegében minden más volt: nem voltunk EU tagok, épp indulóban volt az e-kereskedelem. Hogy látjátok: ma könnyebb vagy nehezebb egy kezdő e-kereskedőnek, és ha most lennétek hasonló helyzetben, belekezdenétek-e újra?

Sztípity Róbert: Én biztos, hogy belekezdenék, nem bántam meg egyetlen pillanatát sem annak, amikor vállalkozó voltam – igaz, most azt sem bánom, hogy épp nem vagyok. Utólag persze könnyű okosnak lenni, hogy talán jobb lett volna egy országgal arrébb menni és ott belekezdeni, de ha valakiben megvan a vállalkozói véna és nem adja fel, akkor mindegy, melyik országban van. Akkor nekünk nagy szerencsénk volt, mert ott voltunk nagyon az elején. A beszállítóink ezt még nem vették észre, így képtelenek voltak felvásárolni minket, mert hirtelen túl nagy falat lettünk abban a szegmensben, amire ők oda sem figyeltek. Hogy egy ilyet még egyszer meg tudnék találni, abban nem vagyok biztos.

Csányi Zoltán: Szerintem is ez utóbbi a kulcs:

megtalálod-e azt a pontot, ahol tudsz vállalkozni, és van-e szerencséd, hogy ki is tudd építeni az üzleted.

Szinte biztos, hogy én is vállalkozni kezdenék, ha most érkeznék, vagy innen kellene máshova menni. Amikor megkérdezték az egyik korai interjúban, hogy mégis hogy sikerült ilyen sikereket elérni, azt válaszoltam, hogy, mivel kaptunk hideget-meleget, nem volt más választásunk, mint menni előre. Ha az ember belevág valamibe, beleteszi azt a sok-sok munkaórát, és megy előre, akkor az jó eséllyel egy sikeres vállalkozás lehet.

Sztípity Róbert: Szerintem ma könnyebb belépni az e-kereskedelmi piacra, mint a mi időnkben volt, mert a belépési küszöb sokkal alacsonyabb. Nem kell saját webshopmotort írnod, hanem vannak dobozos és bérelhető megoldások, amikkel minimális költséggel el tudsz indulni. De például a termékfotók és leírások feltöltésébe, az árlista folyamatos karbantartásába és még számos feladatba bele kell tenni a munkát, ezt nem lehet megúszni. Azt olvastam egyszer valahol, hogy nem feltétlenül kell a legvadabb ötletet kipróbálni, amit még soha senki nem csinált, mert arról nem tudjuk, hogy a piacon van-e helye. Elég csak egy, már valaki által kipróbált ötletet 5%-al jobban csinálni, mint ő. A Biotech ezt csinálta, és a végén utolérte és megvette a Scitec-et, pedig korábban jóval kisebb cég volt nála. A kitartás a legfontosabb.

Hosszasan elbeszélgettünk még olyanokról, hogy mennyire vonzó terep lehet a Balkán a hazai szereplőknek, mitől lehet erősebb bizonyos országok vállalkozóinak hajlandósága a külpiacokra lépéshez, és hogy milyen nehézségekkel szembesül egy hazai e-kereskedő a visegrádi országok mezőnyében. A cikket hamarosan folytatjuk.