Miért nincsenek magyar e-kereskedő championok?

Pintér Róbert vitaindító cikkében sok érdekes és jogos észrevételt szedett össze azzal kapcsolatban, hogy miért nem mennek magyar kereskedők külföldi piacokra, vagy ha netán mennek, miért nem sikeresek. A legtöbb érvvel és ponttal egyetértek – ezzel a cikkel pár témát bővítenék ki, és néhánnyal vitatkoznék. Azzal kezdeném, hogy egyáltalán miért cél, miért vágyott állapot, hogy nemzetközi szereplők, magyar sikersztorik legyenek az e-kereskedelemben. Az alábbi cikk szubjektív véleményt és tapasztalatot tükröz, nincs alátámasztva kutatással, egzakt és reprezentatív adatokkal.

Miért kell magyar champion?

Felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen miért kell magyar “champion” az e-kereskedelemben, vagy bármilyen szektorban? Mitől lesz ez jó az országnak és az itt élő embereknek?

Természetesen minden ország törekszik arra, hogy a helyi cégek sikeresen helyt álljanak a versenyben – ennek a nemzeti büszkeségen túl is van előnye. Na de a presztízsen túl milyen hasznot hoz ez az országnak, régiónak, városnak? Alább összegyűjtöttem párat.

1. “Soft power”: a sikeres e-kereskedők, amelyek sok országban árusítják termékeiket, képviselik ezáltal az “anyaországot”, még akkor is, ha netán helyi szereplőként próbálnak fellépni. Ezáltal az ország és a gazdasági szereplők külföldi befolyásolási képessége is növekedhet. Erre jó példa a lengyel cégek dominanciája sok szektorban, már a magyar piacon is.
2. Magyar munkaerő a központban, management tapasztalatszerzés: még a “legmultibb” multinacionális cégeknek is van központja otthon, ahol a legtöbb döntés megszületik, akár globális szinten. Ha ez a központ Magyarországon van, akkor a helyi managerek, szakemberek kapnak lehetőséget arra, hogy megtanuljanak globálisan vagy regionálisan gondolkodni. A helyi managerek kiléphetnek a magyar piac kötelmeiből, és tapasztalatot szerezhetnek egy másik országban, vagy akár egy régió vezetésében. Erre persze a magyar piacon aktív multinacionális cégeknél is van lehetőség, de korlátozottabban. Ezáltal egy ütőképes, rutinos manager réteg képződik ki, ami a további terjeszkedést tudja segíteni.
3. Magyar szolgáltatók is “mennek vele”: a nemzetközi terjeszkedésben az adott e-kereskedőt kiszolgáló szolgáltatók is kapnak nemzetközi lehetőséget, legyen akár technológiai vagy marketingszolgáltató, vagy akár könyvelőcég. Ezáltal az egész “ökoszisztéma” lehetőséget kap megmérettetni magát, tapasztalatot szerezve a nemzetközi versenyben.
4. Szakemberutánpótlás, gyakornoki lehetőségek: gyakori probléma (nem csak az e-kereskedelemben) a megfelelő szakemberek hiánya. Azáltal, ha van sok, nemzetközi szinten sikeres e-kereskedő, megnyílik egy vonzóbb pálya sok munkavállalónak, amely miatt akár megéri kiképezni magát az e-kereskedelem valamelyik szakterületére. Sőt, maga az e-kereskedő is indíthat gyakornoki programot, vagy beszállhat egy szakképzési programba szakmai partnerként. Erre már most is van lehetőség és példa, de ha több, nemzetközi szintű cég lenne itthon, ez megsokszorozódna, és sokak számára válna vonzó és reális karrierúttá e-kereskedőként dolgozni.
5. Magyar beszállítók helyzetbe hozatala: akárcsak a szolgáltatók esetében, a magyar árubeszállítók is lehetőséget kaphatnak arra, hogy a “champion” nemzetközi terjeszkedésében segítsenek, ezáltal közvetve ők is új piacokat tudnának szerezni. Ez a méretgazdaságosságot is tudja segíteni, a jelentősen nagyobb piac által.
6. Szűk piac bővítése, nagyobb “merítés”: az egyik legfontosabb érv a championok mellett az, hogy ezáltal a cég egyszerűen nagyobb piacra tud dolgozni, sokkal több vevőhöz juthat el, ezáltal tud növekedni, terjeszkedni.
7. “Úttörők” és követőik: Ha pár cég tényleg sikeresen veszi a külföldi piacralépés akadályait, azzal követendő példa válhat belőle. Itt Roger Bannister és a 4 perces mérföld “tanmeséje” jut eszembe: 1-2 bizonyító erejű siker után sokkal többen mernének nekivágni. (Roger Bannister volt az első, aki lefutotta 4 percen belül a mérföldet, amely eredményt sokan elképzelhetetlennek gondoltak. Utána pár hónapon belül többen megtették, mert Bannister bizonyította, hogy lehetséges.). A sikeres exportpiaci szereplés után exitáló vállalkozók új vállalkozások indításában, vagy valódi kockázati tőkésekként lehetnének segítségére a gazdaságnak és az ökoszisztémának.
8. Méretgazdaságosság: adott költségbázison nagyobb bevétel és árrés. Adja magát, ezáltal a hazai cég hatékonyabb tud lenni, kisebb fajlagos költséggel tud kereskedni.
9. “Partraszállás” nehézségei általi tanulás: a harcászatban is a partraszállás az egyik legnehezebb és legkomplexebb hadművelet. Ha ezt egy cég egy külföldi piaccal megugorja, akkor abból akkora tanulási, tapasztalati előnyre és adatvagyonra tehet szert, amellyel a hazai piacon is sikeresebben tudja venni az akadályokat.

Gátló tényezők

A gazdaságpolitika szintjén a fenti szempontok a gazdaság bővülését és ezáltal az adóbevételek növelését és bázisának szélesítését is hozhatja. Ezek mellett még számos okot lehet találni arra, hogy miért lenne jó, ha több magyar champion lenne, de nézzük meg azokat az okokat, amelyek ezt akadályozzák! Pintér Róbert már felsorolt és bemutatott több tényezőt, ezekhez fűznék pár kommentet, valamint további tényezőket is felhoznék.

1. A Monarchia hatása jogos felvetés, a mai napig érezhető az akkori munkamegosztás (bár maga Ausztria már kitört ebből az örökségből, iparilag is fejlettebb, mint a környező országok nagy része.) Ugyanakkor Szlovákia, amely a Monarchia alatt a Magyar Királyság részeként létezett, előrébb tart az e-kereskedelemben hazai és nemzetközi színtéren is, és ez csak részben magyarázható a számukra félig “hazai” pályának számító cseh piac hatásával.
2. Kivándorlás: a lengyeleket és románokat is sújtotta a kivándorlás – talán jobban is, mint a magyarokat. Ugyanakkor náluk megvalósult az, hogy sokan tudással, tapasztalattal, kapcsolati és anyagi tőkével felvértezve tértek haza, és sikeresen segítették a hazai piaci szereplőket, cégeket. Kevés magyar “hazatérőről” tudok, még kevesebben segítettek sikerre magyar cégeket, e-kereskedőket. A “miértről” csak spekulálni tudnék, de a jelenség valós.
3. A tudáshiány és a nyelvtudás hiánya, az ambíció hiánya valós és jelentős problémák, sőt, a magyar piacra belépő külföldi cégek elszívják nagyobb bérrel és nagyobb lehetőségek felvillantásával a kevés jól képzett és motivált munkaerőt.
4. A cikkben említett “Máté effektussal” nem értek egyet. A legtöbb piacon 2-3 domináns szereplő sokkal nagyobb piaci részesedéssel bír – lásd Allegro, eMAG, Amazon –, mégis felnőtt mellette több nagy és sikeres e-kereskedő és piactér, szolgáltató. Itthon relatíve kis részesedéssel bír a top 3-5 szereplő.
5. A lakosság általános digitális “érettsége” még hagy kívánnivalót maga után. Sokat javult a helyzet az elmúlt pár évben, akár az e-kereskedelemre való nyitottság, akár a digitális fizetés tekintetében, de sokan még mindig ódzkodnak online rendelni, és bizalmatlanok a kereskedőkkel szemben (sajnos gyakran “megszolgált” bizalmatlanság ez). Az is sajnos jelen van, hogy “menőbb” külföldről rendelni, mint egy hasonlóan jó magyar webshopról. Ez például a lengyel piacon fordítva van: ott a hazai szereplőket preferálják a fogyasztók a külföldiekkel szemben.

További tényezők, felsorolásszerűen

• Valódi, versenypiaci (azaz nem állami) kockázati tőke szinte teljes hiánya, országosan és a szektorban is. Ez akadályozza a az ígéretes kezdeményezések felskálázódását. Pár kivétel ez alól: Szallas.hu, Webshippy, Foxpost és Prefixbox, bár ezek a cégek a szolgáltatói szektorban tevékenykednek, nem klasszikus e-kereskedők
• A cseh, román, lengyel e-kereskedőkkel együtt bejöttek a szolgáltatók is (pl. Shoptet, Mergado, Easy-sales, Glami, stb.), ezáltal ők is piaci lehetőségekhez jutottak, tanulták a külföldi terjeszkedést, és lépéselőnybe kerültek. Így ők a saját szolgáltatási szektorukban a magyar piacon is erősek tudnak lenni
• Mentalitás: a vállalkozó a köztudatban még mindig “ügyeskedő”, vagyis nem menő nemzetközi vállalkozónak lenni, és kevés is a jó példa. Nincsen (vagy nagyon kevés) a vizionárius e-kereskedő, aki valóban nemzetközi céget akar építeni, és megvan hozzá a tudása, tapasztalata, szervezettsége, csapata.
• Készpénzalapú gazdaság: az utánvét aránya – bár ez javuló trendet mutat – de még messze a Nyugat-Európában megszokott mérték felett van, az elektronikus fizetési megoldások terén is lemaradás tapasztalható. A Klarnához és Sezzle-höz hasonló részletfizetés is ritka, és ha van, körülményes.
• Konferenciák, helyi tudástranszfer: a helyi e-kereskedelmi és üzleti konferenciák nagyon lokális fókuszúak, szemben sok környező országéval, ahol nagy nemzetközi húzónevekkel hoznak be külföldi közönséget is (pl. Brandminds). Ezzel az e-kereskedelem mellett a konferenciaturizmust is növelik, a helyi szektor kap tudást, inspirációt és networköt.
• Sok a kókler: akár a webshopokkal szemben, akár a szolgáltatói oldalon is sok alkalmatlan, nem megfelelő tudással rendelkező tanácsadó és “szakértő” van. Elég csak beleolvasni a fogyasztói Facebook-csoportok kommentjeibe, nagyon sok a negatív tapasztalat a kereskedőkkel, szakértőkkel szemben.
• Kevés valóban egyedi helyi termék, és ami van (pl. borok, paprika), az sincs jól marketingelve.

Hogy mit lehetne tenni? Erre remélem, mások további cikkekeben adnak majd ötleteket.

A vendégcikk a szerző saját véleményét jeleníti meg, amely nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. A Kosárérték a jövőben is szívesen biztosít teret az ehhez hasonló, konstruktív vitákhoz.