A rendszerváltást követően, Miskolc környékéről indult el az országos ismertség felé „a bükki füvesember”. A családi vállalkozással azóta nagyságrendeket és dimenziókat lépett az örökös – aki több szempontból is teljesen idegenként érkezett a gyógynövényes világba. Lopes-Szabó Zsuzsát a Györgytea és az online kereskedelem kihívásairól is kérdezte Szabó M. István.
– Mi volt az első reakciója, amikor szembe jött egy videó, amin ön nem a saját mondatait mondja, és valaki más termékeit kínálja az interneten?
– Dühös voltam. Elképesztett, hogy ezt megteheti valaki, mint aztán kiderült: gyakorlatilag büntetlenül is. Az AI-val lemásolt és átalakított videóim ügyében egy ideig próbáltam utána menni mindenféle fórumokon. Jártam internetes rendőrségen, tettünk klasszikus feljelentést is és a nevemmel eladott termékekből is próbavásároltunk a nyomok után kutatva, ezeket vittük bizonyítékként, de érdemben a rendőrök nem tudtak tenni semmit.
A Nébih-nél azt mondták, hogy ők kiküldik a kommandót, ha van hová. De nem volt hova. A Facebook is elég béna volt, mert amikor jeleztük, hogy hát mi ott fizetünk a reklámokért, de baj van, nézzenek már utána, a Facebookot ez nem érdeklte. A végén addig jutottunk el, hogy bizonyítsam be, hogy én vagyok én, különben letiltanak…
Végül egy etikus hackert bíztunk meg, járjon utána, aminek lehet. Így derült ki, hogy a csalók jól szervezett rendszert működtetnek, ezek a kis videók eltűnnek, felbukkannak egy másik helyen, változnak az internetes címek, a számlák, a kiszállító meg persze semmiről nem tud semmit. Egy nemzetközi bűnszövetkezet nyomait találta meg, akik több országban is ugyanezt csinálják. lelopják az olyan embereknek az arcát, videóit, akikre figyelnek a közösségi oldalon. Romániában, Albániában vagy Bulgáriában gyártatnak fillérért olyan termékeket, amiket aztán mások nevével árulnak a neten.
– Tényleg azon buktak meg a csalók, hogy telefonálgatnak?
– Nem tudtuk elkapni őket. Az én utánzóim telefonálgatnak, lehet tőlük telefonon is rendelni, házhoz is szállítják. De mi ilyet nem csinálunk. Persze: az AI-jal készült videók továbbra is készülnek, és nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy most már könnyebb ellenük harcolni.
– Mindez fényévekre van attól a világtól, ahonnan az édesapja, „a bükki füvesember” elindult, és attól is, hogy ezt ön bő 20 éve céggé szervezte.
– A vállalkozás az én gyerekem, én fejlesztettem. Ami az édesapám nélkül nyilván nem lehetett volna, mert ő indította el, amíg élt, ő maradt az arca, aki járta az országot és előadásokat is tartott. A vállalkozást illetően azonban már nagyon hamar szembesültem olyan dolgokkal, amiknek se a gyógynövényhez, se az édesapámhoz, se az egészséghez, se az emberek segítéséhez nem volt sok köze.
Az AI-val elkövetett csalások csak az n-edik csúnya dolog. Úgy tekintek rájuk, mint egy tyúkszemre, egy kinövésre. Bosszantó és káros dolog.
– Örökölte a márkát és a termékcsoportot, üzletet csinált belőle. De az is érdekelne, hogy ezt eleve így tervezte-e, például kisgyerek korában megkapta a Kis Növényhatározót, gyerekként állandóan az édesapjával járta az erdőt és a hegyeket – avagy ennél kevésbé romantikus a megfejtés?
– Csak jócskán felnőttként, 50 éves korom körül kerültem be a bűvkörbe. Ez valami családi vonás lehet nálunk, mert apám a nyugdíjba vonulása után kezdte el gyűjtögetni azokat a növényeket, amelyeket ismert a gyerekkorától. A dédnagymamám füvesasszony volt, falusi gyógyító, aki – miután beköltözött Miskolcra az én nagyanyámékhoz – fülön fogta az akkor már 9-10 éves apámat, és vitte magával a mezőre, a hegyekbe.
Ez köszönt vissza apám életében, amikor 60 évesen, élete virágában nyugdíjasként csinálni akart valamit, hogy legyen egy kis nyugdíj kiegészítése, és hogy ne menjen az anyám agyára otthon. Keresett egy célt, és visszatalált ehhez a dologhoz. Aztán amikor egy barátja cukorbetegségre kért tőle „valamit” a hagyományos dolgokon túl is keresgélni kezdett. Ebből végül egy gyógynövényekből álló teakeverék lett, ami hatott annyira, hogy a barátjának nem kellett annyit inzulinoznia magát és meg-megehetett némi süteményt is.
Ezen a makacs apám nagyon felbuzdul és elkezdett vele házalni. Járta a minisztériumokat, a Gyógyszerészeti Intézetet, de az ügye csak nem akart jó vágányra kerülni. Apám úgy érezte, hogy kicsit bajban van, és mondta, hogy ő nekem adná ezt a vállalkozást. Ekkor költöztem Portugáliából Svájcba, ami földrajzilag közelebb van ugyan, de hát erről hallani se akartam. Köszönöm szépen, engem nem érdekel a kereskedés, a vállalkozása. Én ehhez nem is értek, bölcsész diplomáim vannak, verseket szeretek elemezni, meg regényeket olvasni, és oké, hogy a gyógynövényeket, meg a természetet is nagyon szeretem, de nincs üzleti képzettségem, nem költözök haza, hogy magyaroroszági vállalkozást vezessek és ha ragaszkodik hozzá, hogy én vegyem át az üzletet, az el fog halni a kezeim között.
– És most itt ülünk, mert minden ellenkezése ellenére mégis az történt, amit az édesapja kért.
– Említettem már: makacs, konok, céltudatos ember volt. Én pedig amolyan szófogadó gyerek voltam mindig. Nem olyan nagyon jó, és voltam lázadó tinédzser is, de azért alapvetően engedelmességre és szeretetre neveltek a szüleim. Láttam, hogy apám bajban van. Hát akkor kihez forduljon, ha nem a gyerekéhez? Így végül belementem, hogy segítek rajta, amennyire tudok. Nem biztos, hogy tudok, de amit tudok, azt megteszem – ez volt a megállapodásunk.
– Azt olvastam valahol a családjával kapcsolatban, hogy lengyel és felvidéki felmenőktől brüsszeli unokákig igazi, nagybetűs európaiként éli az életét. De: nem egy klasszikus üzletasszony múlttal és tapasztalattal érkezett a Györgyteába, hanem egy tanár, nyelveket tanuló bölcsészként. Ki nem tartotta csodabogárnak?
– Azt hiszem, kvázi mindenki. Én a férjem után mentem külföldre, angol-magyar szakosként angolt tanítottam Prágában, de megtanultam a cseh nyelvet, aztán Portugáliában ugyanígy történt a portugállal. Nagyon szerettem tanulni, sportoltam, várost néztem, múzeumokba jártam, barátaim voltak. Amíg a két gyerekünk otthon lakott, klasszikus értelemben sehol sem dolgoztam, így az apám üzletével kapcsolatban végül is nem volt mit „otthagynom” vagy föláldoznom.
– Régi sztori, de éppen azért nem triviális, hogyan sikerült a távolságot leküzdeni.
– Húsz éve ingázom. Húsz éve jövök havonta 4-5 napra Magyarországra. Csak repülővel, mert az autó unalmas. De a Györgytea úgy épült és úgy működik, hogy nem kell az én mindennapi, fizikai jelenlétem.
A másik távolság, az, hogy én korábban nem forogtam üzleti környezetben, még külföldön sem, az viszont azt tette lehetővé, hogy semmit ne fogadjak el csak azért, mert korábban így volt szokás. Mivel meg akartam érteni, a saját logikámra is le kellett fordítani a dolgokat. A férjem egy multi cégnél dolgozott vezetői beosztásban, és azt menet közben is láttam, hogy az ő gondolkodása nem illeszthető be az én kicsi vállalkozásomba.
Zéró kapcsolattal, zéró tőkével indultunk; apám egy kisnyugdíjas, egy szerény igényű ember volt, aki nem kereste sosem a luxust. A férjem jóvoltából én jól éltem, így nekem sem volt szükségem pénzre. Ez megteremtette azt a helyzetet, hogy a cég nem volt kényszerítve sem a mindenáron pénzkeresetre sem pedig én arra, hogy az utolsó fillért is ki kell vegyem a cégből. Ha keletkezett benne egy kis fölösleg, akkor azt visszaforgattuk. Ha nagyon őszinte vagyok, akkor nekem ez az egész, az elején inkább játéknak tűnt. Következmények nélküli, könnyed próbálgatásnak. Amibe azt hiszem, hogy leginkább az értékrend az, amit külföldről bele tudtam oltani. Portugáliából például azt, hogy élni és megélni kell az életet; Svájcból pedig az, hogy a rendszerben ez a csavar így kell legyen, mellé pedig az a másik kell, hogy kerüljön. Svájci órát nem lehet rosszul összerakni.
Persze, megkapom sokszor manapság is, hogy „Zsuzsa! Ez nem Svájc!”. De erre rég megvan a saját válaszom is, hogy „Miért ne lehetne az?”
– Hol lépett be ebbe a bizniszbe az online és mikor vált (ha vált) meghatározóvá?
– 2013-ban nyitottuk meg a webáruházunkat, amikor azért még nem volt mindenkinek. Nem hiszem, hogy az én ötletem volt, de nálunk ez sosem fontos. Van egy jó team, és az ötletelések idején mindenki bedobálja az ötleteket, amivel kapcsolatban aztán egy idő után, már nem emlékszünk, hogy kiét is valósítottuk meg. Mert nem ez a legfontosabb. Talán az akkori cégvezetőnk ötlete volt, de valójában azt nem tudtuk, hogy mire fogjuk használni. Költöttünk rá, volt marketingértéke, láthatóbbá tett minket a nagyobb nyilvánosság felé, de a Györgytea nem azon a lábon állt.
– Mikor érezte úgy, hogy ez bejött?
– Az elején egyikünk sem tudta, hogy mi is lesz ebből. Sok gondunk volt vele, mert a vállalatirányítási rendszerünkre kellett megfeleltetni a webáruházat, és ahányszor fejleszteni akartunk az online rendszeren, annyiszor volt probléma a másik oldalon is. De hát ma is állandóan fejleszteni kell, és én nem vagyok egy informatikai szakember….
– Éppen kérdezni akartam, hogy mivel magyarázza, hogy nemrég áttértek a Shopify rendszerére, ami egy nemzetközi brand, és talán jobban kiszolgálja a cég igényeit. Érezhető-e már a Shopify használatának bármiféle előnye?
– A fejlesztő cég javasolta, hogy térjünk át a Shopify-ra. Az volt a fő érvük, hogy ez egy követhető irányba haladó nemzetközi platform, amit egyszerű használni, állandóan fejlesztik, és mindig vannak újdonságok is.
Az előző kérdésre visszatérve: sokan állítják, hogy a koronavírus-járvány igazolta vissza a webáruházuk létjogosultságát. Nálam ez hamarabb „leesett”. Ott valahol, hogy átláttam: ez a legolcsóbb eladási forma, amihez nem kell bolt, nem kell bolti alkalmazott, aki után járulékokat is fizetni kell. Ezért nem is csodálkozom azon, hogy a Györgytea bevételének az online ma már mintegy 40 százalékát adja.
-Hány emberért felel?
– Ötvenért.
– Akkor ez már nem játék.
– Nem, ez már nem játék. Nem is érzem már annak. De vagyunk olyan jók, hogy megengedhetjük magunknak, hogy továbbra is tisztességesen csináljuk: fizetjük a számlákat és csak olyasmit árulunk, amiben hiszünk, ami jó. Én nem is szeretném ezt másképp.
– Amikor egy egyszemélyes misszióból ekkora cég nő, félő, hogy e termelési méretbe már nem fér már bele a korábbi működési struktúra és az a fajta személyesség, ami korábban a lételeme volt. hogyan kezelik ezt a helyzetet?
– A recepteket nem mi találtuk ki, ezt a tudást népgyógyászatnak hívják. Így az, hogy mi mire jó, azt örököltük a tudással. Én természetgyógyász vagyok, fitoterapeuta, aki gyógynövényekkel foglalkozom. Hogyan tudjuk biztosítani azt a minőséget, amit az édesapám tudott? Azt nem tudjuk, mert az az aprólékossága és a személyessége miatt képtelenség. Azt tudjuk tenni, hogy „a bükki füvesember” szellemiségéhez hűek maradunk.
Csak minősített beszállítókkal dolgozunk, akiktől ma már teherautónyi mennyiségekben jutunk alapanyagokhoz. Azt tudjuk vállalni, hogy az alapanyagokból a tradíciókhoz hűen, az elérhető legjobb minőségben készítjük el a készítményeinket. A tradícióknak nálunk máig része például, hogy amikor a lányok elkészülnek az adott keverékkel, akkor az egy hatalmas, több asztal méretű inox tálcára kerül, és mielőtt betöltik a gyógynövényt a tasakokba, mielőtt az átmegy a metál detektoron, mindent kézzel, alaposan végig vizsgálnak.
– A digitális korban hogyan és miért érvényesül a népi gyógyításban használt gyógynövény?
– A távolság egyáltalán nem nagy, és erre az Aspirin jó példa. A gyógyszeripar az Aspirin fő hatóanyagát, az acetilszalicilsavat kémiai úton, ipari eljárással állítják elő, és „tablettásítják” – ez a gyulladáscsökkentő, lázcsillapító, fájdalomcsillapító és véralvadásgátló hatással bíró gyógyszer azonban bánthatja a gyomrunkat. A réti legyezőfű viszont, amiben rengeteg ugyanilyen szalicilsav – vagyis ugyanaz a hatóanyag – van, nem bántja. Tabletta vs. réti legyezőfű tea.
– Az online piacra másként kell-e kell reagálnia minden kereskedőnek, mert mások lehetnek a kihívások, a feltett kérdések, amire válaszolni kell tudni. A Györgytea esetében ez mit jelent?
– Testre szabott anyagokat nem tudunk senkinek előállítani. De persze, ha nem reagálnánk a kihívásokra, akkor lehúzhatnánk a rolót.
„Ami nem nő, az fogy” – tartja a kínai mondás. Einstein szerint meg: „Az élet olyan, mint a bicikli, ha nem tekerjük eldől”. Ha nem haladunk a korral, akkor nem maradunk talpon. Ez nem más anyagokat jelent a kínálatban, hanem elsősorban azt, hogy a kínált anyagokat másként is kínáljuk. A gyógyteák hagyományos termékeink, aztán jött a felhasználóbarátabb forma, a filteres, nemrég pedig elkezdtük a gyógynövényporos kapszulák kereskedését is, miközben vannak tinktúráink is….
Keresni kell a vásárlók kegyét, mert bár a gyógynövénytől soha nem fogunk elszakadni, azt, hogy miben van a gyógynövény, hogy azt milyen formában veszi magához a vevő, az az ő döntése. Meg kell neki könnyítenem a hozzáférést – legyen az tinktúra, kapszula vagy forróvízzel, rituáléban leforrázott és áztatott gyógynövénydarabkák formájában.
– Hallom is már, hogy: ’Ó, de ez már nem a’ Gyuri bácsi!”
– Valóban, ez már nem ő, ez már én vagyok. Ez már a 21. századnak első negyedén túli időszak, amikor az egészségéért tenni akaró ember preferálhatja a kapszulát. Az is sokkal jobb, mintha semmit nem szedne.
– Az édesapjához hasonlóan a saját gyerekeire rá kell-e majd erőltetnie a családi céget, vagy volt-van erre önként is?
– Én abból indultam ki, hogy nem akarom hasonló helyzetbe hozni a lányaimat. Az egyik jogász, a másik tévérendezőnek tanult, tehát ettől eredendően szellemileg és fizikálisan is messze vannak. De aztán fel kellett tennem ezt a kérdést a gyerekeimnek. És a fiatalabbik, aki azért már 43 éves, azt mondta, hogy szerinte ezt a családi vállalkozást nem lehet veszni hagyni, hanem vinni kell tovább. Ő már a cégben dolgozik pár éve, és nagyon ügyesen. A nővére, aki az Európai Bizottságban dolgozik, pedig jelezte, hogy sok évet kivehet fizetés nélküli szabadságként, tehát ha kell, ő is itt lesz. Most még csak a tanácsaival segít, de tudom, hogy ha szükség lenne rá, ő is habozás nélkül közénk állna.
