Ki korán kel, aranyat lel – tartja a mondás. De mi jár a későn kelőnek? A Közel-keleti e-kereskedelmi piac jó ideig a sokáig lustálkodó ember benyomását keltette, aztán idén kiugrott az ágyból. Legalábbis sokan felkapták a fejüket, amikor az Amazon bejelentette a dubaji Souq online piactér felvásárlását. A dolog valaminek a kezdetét jelentette, hiszen azóta más webáruházak is szárnyat bontottak ebben a világban, például a szaúdi Oralamoda.com.
Az e-kereskedelem a Közel-Keleten
Habár a Közel-Keleten az egyik legmagasabb az egy főre jutó GDP, e-kereskedelmi szempontból kimondottan elmaradott régiónak számít, ahol a nemzeti össztermékek kevesebb mint 1 százalékát teszi ki az online áruforgalmazás. A Gartner adatai szerint a cégek 15 százaléka rendelkezik webes jelenléttel, a vásárlások 90 százaléka pedig a régión kívülről érkező rendelés. A kutatócég úgy tartja, igen komoly növekedési potenciál rejlik a Közel-keleti e-kereskedelmi piacban, ehhez viszont nemcsak termékkínálat-bővülés, hanem logisztikai és fizetésimegoldás-fejlesztések is szükségesek, amikből az állami beruházásoknak is támogató részt kell vállalniuk.
A Közel-keleti piac egyébként nagyon nem egyszerű történet. Már maga a piacméret felmérése is problémás, hiszen bizonyos szempontból a régióhoz tartoznak az Észak-afrikai országok (Algéria, Egyiptom, Marokkó és Tunézia), de sok tekintetben csak az öbölországokat soroljuk ide (Szaúd-Arábia, Kuvait, Egyesült Arab Emírségek, Katar, Bahrein és Omán). Mindenesetre a piac értékét 2015-ben 5,3 milliárd dollárra becsülte az A.T. Kearney, amelyből az Emírségek 44 százalékban részesült, de Szaúd folyamatosan zárkózik föl. A Forbes Middle East adatai szerint a piac értéke 2020-ra eléri a 20 milliárd dollárt.
Már működő webáruházak és internetes piacterek
Az Amazon a Souq felvásárlásával már születésének pillanatában komoly kihívást intézett a kialakulóban lévő piaci szintér irányába. Tervei között szerepel a további területi terjeszkedés (a Souq csak az öbölországokba szállított), a Prime szolgáltatás beindítása, valamint a kiszállítási határidőket jelentősen csökkentő logisztikai központok létesítése a térségben.
A Wadi.com az Emírségek és Szaúd területén működő piactér, amely 150 ezer terméket kínál 2000 nemzetközi márkából, palettájában megtalálhatók az elektronikai és szépségápolási termékek, ékszerek, ruházat, otthoni és konyhai cikkek.
A Namshi.com Szaúd-Arábia, Katar, Omán, Bahrein és Kuvait területén kínál ruházati termékeket, kiegészítőket és cipőket férfiak és nők számára egyaránt. Ez a két weboldal arab és angol nyelven is elérhető és a nők által az arab országokban nyilvánosan nem viselhető ruhadarabokat is kínál.
A Noon.com egy dubaji üzletember és a szaúdi állami befektetési alap vegyestulajdonú vállalkozása, amely idén január óta bétaverzióban működik, nyáron kapta meg végleges arculatát, de bonyolult cégügyei miatt jelenleg sem teljesértékű a működése.
A Themodist.com alapvetően luxus ruházati termékeket kínál nők részére, Londonban és az Emirátusokban működik, forgalmának körülbelül fele származik a Közel-Keletről.
Előnyök és hátrányok
A Közel-Kelet e-kereskedelmi befektetések szempontjából kedvezőnek mondható, mert az okostelefon-penetráció a régióban meghaladja a 65 százalékot, a lakosság több mint kétharmada használja az internetet, ez az arány az Emírségekben és Katarban 90 százalék fölötti. A régióban nagyon sok tehetős ember él, aki szívesen költi a pénzét luxuscikkekre és szívesen vásárol nemzetközi piacokon is. Az öbölországokban a hagyományos kereskedőknek csak nyolcadrésze van jelen az e-kereskedelemben, ezért jelentős piaci rés nyílik a kizárólag weben értékesítő boltok számára. Szintén előny, hogy a biztonságos fizetési módok elterjedtek a térségben, azok implementációja már korábban megtörtént.
Egy képzavarral élve azért a Közel-Kelet nem a webshopok Kánaánja. Szaúd-Arábiában az internethasználók 35, az Emirátusokban 55 százaléka ismeri egyáltalán az online vásárlás lehetőségeit, miközben az emberek jelentős része kifejezetten bizalmatlan, félnek a hamisítástól és visszaélésektől. A logisztikai infrastruktúra hiányos. A korszerű fizetési megoldások léteznek ugyan, de a hitelkártyák elterjedtsége például kifejezetten alacsony, az emberek készpénzhasználata európai értelemben aránytalanul magas. Az internetes rendelések 65-70 százalékát utánvéttel fizetik ki a vásárlók, amelyet tovább nehezít, hogy az általában otthon tartózkodó nők nem nyithatnak ajtót a férfi futároknak, így a kézbesítés gyakorta meghiúsul. Ráadásul sok területen nem ismertek a postai irányítószámok, ami megnehezíti a kézbesítéseket, így a futárcégek lassan és drágán dolgoznak. A vámügyintézés rendkívül nehézkes, a tengeren túlról érkező rendelések ezért gyakran több hétig is utaznak a céljukig.
