Csősz Dávid: „A határ persze nem a csillagos ég, de nem szeretem a korlátokat”

A nagypapa elültette benne a méhek és a méz iránti rajongást, a gazdasági informatika tanulmányok pedig arra a pályára állították, amivel kevesen büszkélkedhetnek: harmincnéhány évesen megvan az élete küldetése, munkája és kiapadhatatlannak tűnő üzlete. Csősz Dávid azon is csak mosolyog már, hogy a kereskedelmi tévében pózoló Cápákat nem igazán érdekelte. Szabó M. István interjúja.

– Bevallom, arra eddig nem gondoltam, hogy mézet online rendeljek. Így azt a bemelegítő kérdést, hogy meglátásod szerint a termeszetízei.hu mennyire tipikus webáruház, inkább úgy kellene feltennem, hogy csodabogárnak tartod-e magad, hogy a neten mézet árulsz?

– Nem, természetesen nem vagyok csodabogár, és hidd el, azt is gyorsan meg lehet szokni, ha a mézet interneten veszed.  A Szegeden Szepesi Méhészet néven is ismert Természet Ízei is csak annyiban atipikus, hogy ilyen sokféle mézet nemigen látnak az emberek. Több mint 200 féle megoldásom van már „a mézre”, és ez alapvetően abból a tapasztalatból származik, hogy aki rászokik a nem fizikai boltban vásártolt mézre, annak először kinyílik a szeme, mert a méz az nem egészen az, amit egy ABC-ben kap, másrészt a méz „mindenhez is jó”.

– Vitaméz, természetes méz, okosméz, méz a kutyának, a babának, mézek 200-nál több variációban. Hol húzod meg a határt?

– Milyen határt? Ebben a fejlesztésben, kísérletezésben, innovációban egy kicsit mindig benne van az a felismert missziós cél, hogy a magyar mézet becsempésszük a hétköznapokba. Tud lenni persze különlegesség is, de a méz lehet étrend-kiegészítő, gyógyító hatású szer és persze édesség is.

Nem nehéz felismerni, hogy a magyar méhészek gyakran nem tudják eladni a megtermelt mézüket, mert nagyon lent van a felvásárlási ár. Ezért próbáltam megnyitni egy másik csatornát, ami a finomságról, a vendéglátásról, a kisgyerekes anyukákról és a finoman, de nagy mennyiségben adagolt hozzáadott értékről szól.

A bátorító jelek hamar igazolták, hogy ezzel érdemes próbálkozni, csak eléggé melós misszió ez. Brandet építeni, termékköröket, olyan termékcsoportokat kreálni és bevezetni, amelyeknek a vevők először a létezéséről sem tudnak, még a Google-lel sem egyszerű. Webáruházként az is hamar kiderült, hogy hogyan érdemes és hogyan nem betolni a potenciális vásárló arca elé – mondjuk a Facebookon -, hogy „Figyelj már! Van itt egy ilyen, meg nézed?!” Furcsa, de szinte csak erre reagál a mai ember, és csak erre indul el a folyamat.

Mi ezt nem csináljuk túl jól, meg nagyon profin se, de azért próbálkozunk.

Elfogyasztottam már nyolc marketingest, és az évek során elégettünk már sokszor tízmillió forintot csak az online marketingre, de a rendszer még mindig nem elég jó. Talán most már annyival beljebb vagyok, hogy tudok jobbat választani.

– Idő, pénz, energia… mi hiányzik a mai képletből a leginkább?

– Fel kellene építeni a marketing rendszert: jó kis tartalmakat, jó kis tölcséreket, jó kis edukációt, jó kis közösséget. Minden megvan benne lehetőségként, de csak szép lassan fejlődünk. Ahogyan megfontoltan, lassan növekszik a cégcsoport, lesz több munkatársam is.

A cégen belüli fejlődés azonban ma valójában nem a webshophoz tartozik. Hozzá kellet igazítanunk egy CRM-et, egy ERP-t, egy webáruházat, a webáruházban az automatizációkat, az online és az offline marketinget és mindenféle eszközt. Ehhez olyan munkatárs, olyan partnercég, olyan marketingcég kell, aki esetleg ügyes és kreatív is. Nem folytatnám, mindenki érti úgyis, hogy miről van szó…

– A webáruházad speciális, tarka-barkára formázott és ízesített, specializált, kondicionált mézeket árul. De: mi a forrása? És egyáltalán: méhészkedsz is a cégben?

– Gyerekkorom óta szeretem ezt, már a nagypapámmal is méhészkedem. Tanulgattam tőle, aztán besegítettem, hazajártam emiatt az egyetemről is. Gazdasági lp informatikát tanultam, és az iskola vége felé a modernebb méhészkedésbe is belekóstoltam. Aminek aztán az lett a következménye, hogy egy pályázattal, fiatal gazdaként megpróbáltam az egészet a megélhetésemmé formálni.

Ez 14 évvel ezelőtt volt, így engem talán valamivel hamarabb elértek azok a nehézségek, amelyekkel mostanra szinte minden méhész küzd. Azzal, hogy a környezeti változásoknak is köszönhetően nehéz a méheket életben tartani. Megtanultam azt is, hogy nehéz eredményesen mézelni, még nehezebb mennyiségileg és minőségileg is kiszámíthatóvá, kiegyensúlyozottá, biztonságosabbá tenni a méhészkedést.

Volt már olyan tél-tavasz, amikor a méheim 90 százaléka, több mint 200 család elpusztult. Akkor fel kellett volna tennie a kérdést, hogy mégis hogyan volna ez újra tervezhető. Aztán berepült öt méhcsalád öt üres kaptáramba, és megvolt a válasz, én meg maradtam ezen az úton.

Így megismerkedtem egy idősebb méhésszel, Szepesi Ferenccel, elkezdtünk együtt dolgozni, segítettem őt a modernebb dolgokban, mint az informatika vagy a vándorhelyek kiválasztása, ő pedig megvette a mézemet, és a kicsike boltjában árulta. Ebben a boltban, ahová aztán besegítettem, volt néhány mézkülönlegesség. Aztán az öreg kifejezetten az utódjának tekintve kezdett „kinevelni’, hogy tovább vihessem az üzletet, a fejlődési pálya is egyre világosabban kirajzolódott. Ott én tényleg azt láttam, hogy ki tudom fejezni a kreativitásomat, és 95 százalékban elég jó dolgok születtek a természetnek, meg a méznek köszönhetően. Szinte bármit belerakunk a mézbe, az jó lesz – nem csak ízben, hanem hatásában is!

– Azt mesélik rólad, hogy a webáruházat egy nyomatatóval kezdted. Hogy is volt ez?

– Majdnem. Az új nyomtató ahhoz kellett, hogy ki tudtuk fejezni magunkat: a címkéket fotópapírra felcsíkozva, kinyomtatva, utána egyesével learanyozva, azt tízesével körbe vágva, azokat egyesével fölragasztva – így, innen indult az üzlet. Ami után a nyomtatóval már plakátot, kis üzeneteket gyártottunk, kis reklámokat, kis szlogeneket. A kis kommunikációs aktivitás aztán átköltözött a webre is.

Az online kereskedés onnan indult, hogy ha már a viszonteladóknak össze kellett állítanunk egy katalógust, akkor ezt a munkát inkább beforgattuk egy webshopba. Így a katalógus helyett végül egy webáruházat csináltunk. Elkezdtük feltölteni, ha már megvolt a webshop, és akkor miért ne legyen rajta értékesítés is? Így kezdődött, a többi szerintem sokaknak ismerős: Unas motor, beállított Google, majd Facebook-kampányok, adatelemzések….

– Mi jellemzi a tipikus vevődet? Kiknek készülnek a mézeid?

– Ez inkább ösztönös, mint tudatos tevékenység, mert igazából csak sejtjük, hogy a családi éléskamra felelősei, a hölgyek, anyukák a leggyakoribb vásárlóink. Főleg azóta, hogy a vitamézes termékekkel megjelentünk. Az anyukák készek a természetes és működő dolgokat akár még akkor is megvenni a gyerekeiknek, ha ezt maguknak nem biztos, hogy megtennék. De a gyerekért én is szívesen agyalok most, is, hogy a méz számukra ne csak egészséges, hanem finom, könnyed és szerethető is legyen.

– A vállalkozásnak mekkora forgalma származik az online kereskedelemből?

– A Természet Ízei mögött azért valójában több vállalkozás is van.

Az egyik egy családi gazdaság, egy őstermelő csapat, akik a mézet kistermelő üzemi méretben előállítják és feldolgozzák. Egy másik cég, a Szepesi Méhészet Kft. mondjuk úgy, hogy a hagyományos bolti kereskedelmet viszi: Szegeden üzemeltetünk két kis boltot is. A Természetizei.hu Kft. pedig a webet kezeli, de ebbe a forgalomba nálunk beleszámítanak a b2b-s viszonteladók is. Ők is ugyanazt az online termékkatalógust látják; a feltöltött árukészlet realtime-ban érhető el, a rendszer automatikusan kezeli a készletet, így jól használható b2b és b2c forgalom kiszolgálására is.

Ha mindenképpen arányokat kellene mondanom, akkor 30 százalékot meghaladó a netes bevételi arány.

– Sokat költöttél, illetve sokat költesz-e a webáruházra?

– Mi gyártók vagyunk, mondhatnám, hogy meg kell tudnunk engedhetjük magunknak, hogy erre költsünk. De inkább az a helyzet, hogy muszáj erre költeni. Ha mérlegre raknám a reklámra és más projektekre rálocsolt pénzt, lehet, hogy összességében még a nullát se hozná ki üzletileg. De közben azért a skálázódást, a forgalomnövekedést, a brand épülését, a törzsvásárlók részarányának növekedését az ilyen költések nélkül hiába is várnám.

Aztán ott van az is, hogy a működő, bevételt termelő webáruház adott egy olyanfajta kereskedelmi biztonságot is, amire hivatkozással tavaly például kiléptünk a bolton kívül az offline térbe is, mert vándorárusként is dolgozunk. Így már nem annyira a méhekkel, inkább a mézzel vándorolva dolgozunk. Megyünk közönségtalálkozókra, rendezvényekre, várásokba, ahol a direkt visszajelzéseknek is hála, a későbbi termékfejlesztéseink is jobban célba találhatnak.

Ezt a körforgást nem tudom beárazni, de azt tudom és tapasztalom, hogy ebben a folyamatban a meglévő online-eszközöket és felületeket is (hírlevelet, Facebookot, TikTokot stb.) muszáj egyre jobban használnunk. Mindenhonnan mindent tanulunk. Morzsákat csípünk fel – legutóbb az Ecommerce Expóról, ahol az előadásokból is, a vásárlók és kóstolók azonnali visszajelzéseiből is lesznek építőkockáink.

– A visszatérő vevő a legjobb vevő – amit egy közepes méretű vidéki város fizikai boltjával, ha jól csinálod, sokkal könnyebb elérni, mint online. Utóbbiak megnyerésére milyen eszközöket, praktikákat használsz?

– Próbáltunk egy bankszámlaféleséget, ahol a vásárlások után elég magas arányú, akár 20 százalékos visszatérítést is kaphattak a visszatérő vásárlók. Aztán megpróbáltam az előfizetés felé terelgetni a vevőkel azzal, hogy gyertek, ha nekem nem kell a reklámra költenem, akkor azt nektek adom oda. Vannak ennek a modellnek is hívei és használói, de nem állítom, hogy fölrobbant volna a forgalommérő a webáruházban, vagy hogy ettől exponenciálisan növekedett volna bármi.

Maradt a heti hírlevél, próbálunk néhány automatizmust, pontgyűjtő, szerencsekerék, vásárlás utógondozás. Fix akció van a vitamézesre, ami tetszik az embereknek. És ez nekünk is jó, mert nagyobb volumen, és ők is kedvezőbben jutnak hozzá. Vannak családok, akik összefogva, egyként vesznek, mert úgy nekik olcsóbb…. mondtam már az ügyes anyukákat, hát, itt is itt van a hatásuk.

– Az online kereskedelmed sikerének Achilles-sarka lehet, ha a termékednek nem egészben érkezik meg a megrendelőjéhez. A magyar kiscsomagszállítás viharos tengerén sikerült-e ezt a kihívást elfogadható szintre csillapítani?

– Száznál több megrendelésenként egy problémánk van, általában törés. Ehhez a környezetvédelmi elveinkből le kellett adnunk kicsit, mert a karton- és hullámpír mellett „bubis fóliát” is használunk, ami nem valami környezetbarát, de legalább újrahasznosítható. És így kevesebb törik. Ha lesz biztonságos és megfizethető megoldás, akkor arra mi biztosan vevők leszünk.

– Nem minősíteni szeretnélek, csupán megjegyzem így, a beszélgetés végén, hogy láthatóan szeretsz improvizálni. Ez a tudatos választásod vagy inkább ösztönös?

– Tudom, hogy a profik terveznek, és azt is, hogy akkor, ha azt be lehet tartani, az sokat segít a fejlődésben. De én meg pont azért nem akarok mindent túltervezni, hanem helyette óvatosan kipróbálni ezt is, azt is. Végül, utólag ezért is örülök annak, hogy a Cápák közt cápái végül nem fektettek be ebbe a kis cégbe, mert így folytatódhat az útkeresés.

Még ott tartunk, hogyha hátradőlnék, akkor még elsüllyednék. De, ha kaparok, ha küzdünk, akkor előre megyünk. Nekünk még gyorsan kell tudni reagálni; ha kell: irányt váltani. Ha bejön egy lehetőség, időben ki kell szagolni. De mi ma már ezt azért tehetjük meg, mert a rendszerünkben képesek vagyunk két nap alatt létrehozni egy új terméket. Felcímkézve, adatlaplegyártva, termékfeltöltve. Így akár egy rendezvényre kell kivonulni, akár egy cégnek kell egyedi logós, egyedi szlogenes vagy egyedi megoldásos termék, minket felkészülten találnak. Egy befektetővel ez már nem volna ilyen egyszerű.

Mindig az a célom, hogy a rendszer optimalizáltabban működjön. Ha a gyártás magasabb kihasználtsággal működik, akkor a profit is megérkezik, fejlődik a szervezet, születnek munkakörök és új felelősségek, mi pedig sínre kerülünk. A határ persze nem a csillagos ég, de nem szeretem a korlátokat.