Rendelj alá mindent az elmélyült munkának!

Te melyik típusba tartozol? Akinek a napi- és hetirendjét a bejövő e-mailek és meetingek ritmusa határozza meg miközben észrevétlenül sodródik a munkahelyén? Vagy, aki nem fogadja el, hogy csak így lehetne dolgozni és évek óta keresi a „szivárgásmentes” módszert a hatékony munkavégzésre, apránként tökéletesítve a tevékenység- és időmenedzsmentjét, valamint a nemet mondás művészetét? Bármelyik típusba is tartozol, ha úgy érzed: hatékonyságban volna még hova fejlődni, akkor neked jó szívvel ajánlom Cal Newport könyvét az elmélyült munkáról, mert fog tudni újat mondani.

Amikor 100 méterre egy erdőtől házat vettem 2006-ban még nem sejtettem, hogy milyen fontos döntést hoztam a koncentrált munkavégzésem érdekében. Tudományos kutatások alapján azonban 50 perc séta az erdőben teljesen helyreállítja az ember koncentráló képességét. Erre egy egyszerű városi séta nem képes – derült ki Newport könyvéből. Nem ez a kötet legfontosabb tanácsa, de sok hasonlóan meglepő és kutatásokkal alátámasztott praktikáról is ír.

Olyan megszállottról van ugyanis szó, aki a végletekig átgondolta, hogyan lehet elmélyült tudásmunkával elérni a céljait. Évek alatt közel készre csiszolt módszere annyira hatékonynak bizonyult, hogy képes volt erről közel 300 oldalt írni, miközben egyetemi docensként ezzel párhuzamosan egy év alatt 9 lektorált tudományos szakcikket is publikált (összehasonlításul: már évi 1-2 is szép teljesítménynek számít) és mindezt állítólag még a családi élete sem sínylette meg. Hozzátartozik a teljes képhez, hogy átlagos munkanapokon fél hat után, hétvégén pedig egyáltalán nem dolgozik. Mégis, mi a titka ennek a kivételes produktivitásnak? Newport szerint az elmélyült munka az, amiről ez a könyve szól. Ráadásul mindezt akár mi magunk is utána tudnánk csinálni – feltéve, hogy hajlandóak vagyunk meghozni az ehhez szükséges áldozatokat.

Ki az a Cal Newport?

Szerzőnk a Georgetown Egyetem számítástechnika docense. Többszörös bestseller író, akit a technológia és a munka világának metszete érdekel és megszállottan keresi hogyan lehet hatékonyan dolgozni egy egyre inkább szétszórt világban. Az MIT-n szerezte doktori fokozatát és a megosztott informatikai rendszerek területén publikál, több mint 65 tudományos cikk szerzője. Akadémiai karrierje mellett elég korán elkezdte érdekelni a hatékony munkavégzés témája, 2016 és 2021 között három könyvet is publikált a témában, a „technológia és a kultúra trilógiát”, a szóban forgó munkája ennek az első kötete.

A másik kettő az „E-mailek nélküli világ – Hatékony együttműködés, fókuszált figyelem, zavaró tényezők nélkül”, illetve a „Digital Minimalism: Choosing a Focused Life in a Noisy World”, ami még nem jelent meg magyarul. 40 nyelvre lefordított könyveit több mint két millió példányban adták el világszerte. Saját írói oldalán további könyveket is találunk tőle más témákban is. Szóval jó tollú, termékeny, a témában járatos szerzővel van dolgunk, akinek saját sikere is bizonyítja, hogy amit ír, az működik.

Miről szól (főként) a könyv?

A könyv alapján két fajta munka létezik, az elmélyült munka (mondjuk rá egyszerűen, hogy ez a jó) és a felszínes munka (ami ugyan nem rossz, mert muszáj elvégezni, de lehetőség szerint minimalizálni kell a mennyiségét). Az elmélyült munka: amikor a zavartalan összpontosítás állapotában végzünk olyan szakmai tevékenységet, amely a kognitív képességeink határát feszegeti. Az ilyen jellegű munkavégzés új értéket teremt, javítja a szakmai képességeinket, és nehezen megismételhető.” (4. oldal) Ezzel szemben a felszínes munka: „amikor szellemileg nem megterhelő, logisztikai jellegű feladatot végzünk – gyakran úgy, hogy közben valami más eltereli a figyelmünket. Az ilyen jellegű munkavégzés általában nem teremt sok új értéket, és könnyen megismételhető.” (8. oldal)

Minden feladat esetén megbecsülhető, hogy az elvégzése mennyire elmélyült vagy felszínes munkát igényel, valójában ezeket egy skála köti össze. Ha olyan munkát végzünk, aminek a betanítása 1-2 hónapot venne igénybe egy értelmes, de most érkezett új kolléga számára, azt nyugodtan tekinthetjük felszínes munkának – míg, ha ez több évet venne igénybe, akkor pedig elmélyültnek.

Newport feltételezése, hogy az elmélyült munka értelmet ad az életünknek, hogy flow élményhez vezet és nem mellesleg segít elérni a céljainkat.

Meghatározó a felszínes munka

Ugyanakkor mivel a kognitív képességeink határát feszegeti, ezért az elmélyült munkához erős koncentrációs készségre van szükségünk, amit a mai szétszórt (distracted) világban, meglehetősen nehéz megszerezni és megtartani. A legtöbb ember munkáját (napirendjét) meghatározza a felszínes munka: az e-mailek özöne, a sokszor terméketlen és értelmetlen megbeszélések, illetve az internet és a közösségi média használata.

A közösségi média különösen Newport bögyében van, mivel szerinte a szórakoztató céllal készített internetes tartalmakkal egyetemben ezek a szolgáltatások minél több figyelmet követelnek meg tőlünk, ugyanis azt értékesítik a hirdetőknek, mindeközben azt a hamis képet sugallják, hogyha nem használjuk őket, akkor lemaradunk valamiről (fear of missing out – FOMO). De ezzel értékes időt is vesznek el tőlünk, ráadásul hihetetlen mértékben rombolják a koncentrációs képességünket. Ezért, ha tehetjük, ne használjuk ezeket, mert nem járulnak hozzá a céljaink eléréséhez, ahhoz inkább elmélyült munkavégzésre van szükség. Agyunk ugyanakkor keresi a felszínes munkát, mert azt könnyebb elvégezni, míg az elmélyült munka megterhelő.

A világban és a céljainkban viszont csak az elmélyült munka vihet minket előre, mert azzal tudunk igazi értéket teremteni és kitűnni az e-mailekkel és meetingekkel sodródó tömegből. Jó hír azonban, hogy az elmélyült munka képessége és rendszere tanulható, tréningezhetjük magunkat, így javulhat a koncentrációs képességünk, ehhez pedig számos jó tanácsot (szabályt) fogalmaz meg a könyv – gyakorlatilag ezek teszik ki a könyv kétharmadát.

Szabályok az elmélyült munkavégzéshez

A könyv második része sok szabályt és javaslatot ad arra nézve hogyan tudunk elmélyült munkát végezni, jól beosztani az időnket, illetve javítani a koncentrációs képességünkön. Ezeket terjedelmi okokból sem írnám le, akinek van kedve, olvassa el a könyvet és döntse el maga, melyiket mennyire gondolja hasznosnak. De ízelítő gyanánt a négy fejezetcímet hadd tegyem azért ide:

• Első szabály: Dolgozzunk elmélyülten!
• Második szabály: Éljen az unalom!
• Harmadik szabály: Lépjünk ki a közösségi médiából!
• Negyedik szabály: Le a felszínességgel!”

Az olvasottakból egyetlen dolgot emelnék csak ki, ez azzal foglalkozik, hogy hogyan tudunk időt teremteni az elmélyült munkához. Erre négy megközelítést (saját szavaival „elmélyülési filozófiát”) említ a szerző. A szerzetesi filozófia egyszerű, de annál nehezebb megvalósítani: vonuljunk ki a világból, éljünk csak az alkotó munkánknak, szüntessük meg az e-mail címünket és ne legyünk elérhetőek, mint ahogy például Neal Stephenson sci-fi író teszi.

Ettől egy fokkal életközelibb az átlagos tudásmunkások számára a bimodális filozófia, amit például Bill Gates is követ. Vagyis: rendszeresen vonuljunk el több napra elmélyülten dolgozni és gondolkodni. Ha valaki számára ez sem járható út – vagyis nem tud szabadságra menni, hogy dolgozzon – annak a rituális filozófia segíthet. Például naponta mindig ugyanakkor, mondjuk kora reggel végezzen elmélyült munkát, amikor még csendes az iroda és nem jönnek tucatjával az e-mailek. Ha viszont a munkánk még ennél is pörgősebb, akkor a Walter Isaacson által követett újságírói filozófiát ajánlja Newport: bármikor, amikor van pár szabad percünk, végezzünk elmélyült munkát. Isaacson így írta meg főállása mellett egyik nagy sikerű, 900 oldalas könyvét. Ezzel azonban az a gond, hogy több évtizedes gyakorlatot igényel, különben nem fogunk tudni nagyon gyorsan elmélyülni és mindent zavarónak fogunk találni magunk körül.

Pár kritikai észrevétel a könyvvel kapcsolatban

Gondolom mostanra kiderült, hogy a könyv csak a tudásmunkát végzők számára releváns. Viszont nem teljesen világos, hogy mely munkákat is tekintsünk tudásmunkának és melyeket nem. Pláne, hogy az elmélyült munka kapcsán a kézművesek, például egy kardkovács munkáját is példaként hozza a szerző. Talán a legegyszerűbb, ha a javarészt irodai munkát végzőket tekintjük olyan munkásoknak, akiknek számára megfontolandó a könyv mondanivalója.

A könyv erősen kritizálja a napjainkban széles körben elterjedt multitaskingot, mert állítása szerint az felszínes és nem hatékony. Arra viszont nem igazán hoz kutatást, hogy a multitasking idővel javul-e – pedig Isaacson fentebb említett példája ezt sugallja. Én például az ezredforduló óta dolgozom tudásmunkásként és míg kezdetben nagyobb figyelmet igényelt és megterhelőbb volt egyik feladatról a másikra átállni (rendszeresen mondogattam, hogy „nincs kedvem dolgozni”), a 2010-es évekre ez már semmilyen problémát nem okozott, és hosszú évek óta egyszer sem hagyta el a számat az inkriminált mondat. Emiatt is érdekes lett volna látni egy olyan kísérletet, ahol nem átlagos emberekkel, hanem tapasztaltabb tudásmunkásokkal végeznek el memória tesztet. Érdekes lehetne, hogy mennyi figyelem ragad szinte észrevétlenül az előző feladatban egy gyors váltás után.

Szintén fontos észben tartani, hogy bár 2016-ban jelent meg a könyv angolul, a kéziratot javarészt 2014-ben írta a szerző. Így nem igazán reflektál sem a közösségi média társadalmi megítélésének gyökeres átalakulására (amit javarészt a 2016-os amerikai elnökválasztás és a Brexit okozott). De a generatív MI 2022-től kezdődő forradalmára sem. A Twitterről és a Facebookról alkotott képe is inkább már a múlté… Pedig arra kifejezetten kíváncsi lennék, hogy mit gondol a ChatGPT-ről és más MI alkalmazások munkával kapcsolatos, kollaboratív képességeiről.

Offline: már nehezen elképzelhető

A megjelenés óta eltelt változás az oka, hogy ma már az is nehezen kivitelezhető, hogy valaki offline végezzen tudásmunkát. Pedig Newport ezt „előírja”. Eleve a szövegszerkesztő és adatkezelő szoftverek, amikben dolgozunk, szinte állandó online kapcsolatot igényelnek, de a tudományos munkához is majdnem elengedhetetlen egy fordítóprogram, egy beépített nyelvi ellenőrző vagy egy generatív MI alkalmazás használata.

Mindent egybevetve nekem a könyv kicsit egysíkúnak tűnt. Mindent, de mindent annak rendel alá, hogy képesek legyünk minél hatékonyabban elmélyült munkát végezni.

Ezért Newport nem csak a munkaidővel kapcsolatban ad tanácsokat, hanem azon túl, a szabadidő hasznos eltöltésére is. Például, hogy ne használjuk az internetet szórakozásra sem, s hogy töröljük magunkat az összes közösségi médiáról, ha azok nem járulnak hozzá a 2-3 legfontosabb életcélunk megvalósításához. Tehát szerinte rendeljük alá a teljes életünket a munkánknak abban is, hogyan töltjük el a szabadidőnket és hogyan éljük az életünket. Ez alapján az élet értelme az, hogy az elmélyült munka segítségével megvalósítani az életcéljainkat. De biztos, hogy mindenki (jó, a tudásmunkások) élete csak a munka körül foroghat?

Végül, ha mégis a munkára voksolunk, egy dolog hiányzik nekem a könyvből, hogy a már említett „szivárgásmentes” munkamódszert tudjunk kialakítani. Ez a feladat- és időmenedzsment, vagyis, hogy a már bevállalt feladatokat hogyan vagyunk képesek átlátható módon rendszerezni határidőkkel együtt, hogy időben és jó minőségben készüljünk el azzal, amit elvállaltunk. Tesz ugyan utalást Newport egy heti áttekintésre (weekly review), de nem igazán fejti ki, hogy pontosan mi is ez. Akit ez érdekelne mélyebben, annak David Allen GTD könyvét javaslom, ha még nem ismerné, nekem sokat segített a saját munkamódszerem kialakításában.

Végső konklúzió

A könyvtől azt vártam, hogy kapok egy rendszert, amit követve végre hatékonyabb lehetek. Azt, hogy mindeközben kiderül mit is csinálok akár évtizedek óta rosszul. Közben azonban rájöttem, hogy már magamtól is alkalmaztam az elmélyült munka filozófiáját és egyes rituáléit. Például az általános iskola felső tagozatától kezdve a gimnázium végéig minden reggel ötkor vagy hatkor keltem, attól függően, hogy mennyi tanulni való volt aznapra. Ilyenkor soha nem a házit írtam meg, hanem koncentrált figyelemmel megtanultam a tananyagot. Amúgy közel laktunk az iskolához, bőven elég lett volna hétkor kelnem, mint a testvéreimnek.

Azóta kialakítottam és alkalmazok új rituálékat is – éppen ahogy Newport is javasolja.

Kinek ajánlom ezt a könyvet? „Szent meggyőződésem, hogy ha magunk mögött hagyjuk a szétszórt figyelemmel élő tömeget, és csatlakozunk az összpontosítva dolgozó kevesek köreihez, az sorsfordító élmény lesz. Az elmélyült élet persze nem való mindenkinek. Keményen meg kell dolgozni érte, és gyökeresen változtatni kell a szokásainkon.” – írja Newport (311. oldal). Szóval, ha valaki szeretne ilyen sorsfordító élményt és hajlandó is tenni érte – vagyis élete közepére helyezné a céljai megvalósítását segítő elmélyült munkát –, annak javaslom Newport könyvének az elolvasását és az abban megfogalmazott tanácsok követését. Nem fog csalódni.

• A könyv adatai:

  Cím: Elmélyült munka – Hogyan érhetünk el sikereket összpontosítással egy szétszórt világban?
  Szerző: Cal Newport, Kiadó: HVG Könyvek, 2022 Fordította: Garamvölgyi Andrea

A könyv ismertetését a Libri támogatta. A könyv itt biztosan megvásárolható.