Eszes Viktória üzleti érzékét – amit ő csak józan paraszti észnek nevez – nála tapasztaltabb vállalkozók is megirigyelhetnék. Hogy lesz valakiből sikeres webshop tulajdonos 19 évesen? Hogyan lesz egy anya-lánya üzletből önjáróvá egy vállalkozás – és hogyan terjeszkedik külföldre ez az óvónőket, egészségügyi dolgozókat célzó webáruház? – Vikivel, a Hedit.hu alapítójával Sólyom Eszter beszélgetett, majd ez alapján megírta, a webáruház sztoriját. Ami úgy kezdődik, hogy három hét előkészület, nyolc nap a sikerig…
Amikor Viktória elindította vállalkozását 2020 júniusában, még csak 19 éves, és egyetemista volt. Onnan indultak el, hogy az édesanyja (magánszemélyként, otthon, ismerősöknek) kezdett el tunikákat varrni, de gyorsan kiderült, hogy erre a rendelkezésre álló kapacitásnál jóval nagyobb a kereslet. Ha már anyu kitalált valamit, akkor csináljuk rendesen! – valahogy így gondolta Viki, így a munkát nemcsak számlaképessé tette, de a tunikák köré webshopot is szervezett és készített. Ez lett a Hedit.hu, amit édesanyjáról, Editről nevezett el.
Úgy emlékszik vissza a start előtti időszakra, hogy a webshop indítása előtt „mindent irigylésre méltóan” megterveztek és előkészítettek. Ezen azt érti például, hogy tudta: melyik futárcéggel akar szerződni, milyen fizetési szolgáltatót köt majd a webshopjukba és honnan akarja megrendelni a futártasakot. Ehhez – teljesen autodidakta módon, blogbejegyzésekre és Facebook csoportokra támaszkodva megtanulta az Unas rendszerét is. Így a vállalkozási engedély kiváltását követő harmadik héten élesítette is a webshopot, nyolc nappal később pedig már megtartották első Semmelweis-napi akciójukat. Ez utóbbival úgy érzi, a női munkaruhákat értékesítő webáruházukkal berobbantak a köztudatba.
A sikeres start óta tartó növekedést Viki a jó termékválasztásnak és a cég mögé felépített csapatnak tulajdonítja.
Eleinte ugyan csak néhány varrónővel dolgoztak, de most már hét főből áll a gárda: akik között vannak bedolgozók, és van, aki a tapasztalatát adja át és nyugdíjkiegészítésként varr. A termék pedig jó és kelendő: mivel valós piaci igényt szolgál ki. “Ha nem egyedi tervezésű, levédett fazonú, saját gyártású terméket árulnánk, biztos nem lenne ennyire kelendő” – magyarázta Viki.
Mindenhez érteni kicsit: így tanul egy vállalkozó
A webshop-üzemeltetéshez szükséges tudnivalók megszerzésében a cégvezetőt az egyetemi tanulmányai is segítették. Persze, az sem mellékes, hogy édesanyja, bár sosem tanulta a vállalkozást, egész életében kereskedelemmel foglalkozott. De Viki a folyamatos tanulásban és fejlődésben hisz, így azóta is szívja magába a tudást: mindent elolvas – állítja. De kereskedelmi rendezvényekre is jár, kiállítókkal beszélget, tematikus csoportok korábbi posztjait is böngészi.
Ennek is tulajdonítja, hogy az utóbbi öt évben nem sok alkalom volt, hogy megégette volna magát. Amikor igen, akkor is azt érezte, hogy a hiányos tudása tette kiszolgáltatottá. Ezért is hisz abban, hogy a vállalkozói akadályok leküzdéséhez muszáj valamilyen szinten mindenhez érteni.
“Ahhoz, hogy biztonságban érezzem magamat és a cégemet, épp annyira kell értenem mindenhez, hogy észrevegyem, ha valami hibás.”
– magyarázta. Ebből pedig egyenesen következik az is, hogy „fel kell ismerni a saját határainkat”. Tudatosította magában, hogy a vállalkozó nem ügyvéd, nem könyvelő, de még marketinges se, viszont: arra képesnek kell lennie, hogy az ilyen feladatokhoz szakértőt, szakembert vonjon be és delegáljon. Elemi fontosságú felismerés ez szerinte, mert e nélkül „a saját vállalkozása fejlődésének akadályává válna az ember”.
Szinte újrakezdés volt a külföldi piacra lépés
A külföldi terjeszkedésre vonatkozó kérdéseket ugyan már évek óta meg-megkapta, de Viki tavaly karácsonykor beszélte át tényleg komolyan az édesanyjával, hogy most már tényleg bele kell ebbe vágniuk. Az első szárnypróbálgatás idén tavasszal történt: elindult a szlovák piacra célzott Hedit.sk. A külföldi terjeszkedés első lépése az volt, hogy Viki minden beállítást, fejlesztést, maga előtt görgetett tennivalót elintézett a magyar oldalon, hogy azzal teljesen elégedett legyen. Ezután pedig újra kutatómunkába kezdett: mi mindent, és milyen sorrendben kell megcsinálni a szlovák nyelvű webshop elindításához?
“Sokkal nagyobb falat volt, mint azt az elején gondoltam. De sikerült megrágni és lenyelni. Ha most kezdeném, akkor sem csinálnám másképp”
– mondta Viki, aki úgy érzi, hogy a legnagyobb feladatot a webshop lefordítása jelentette. Minden szöveget, amivel vásárló bárhol találkozhat, összegyűjtött egy Excel táblázatba, a magyar mellé egy-egy oszlopba kerültek a fordítások – egyelőre angol és szlovák, ami már éles és lektorált, de készül a német és a román is. A többnyelvűsítésben a ChatGPT és a célnyelveket profin beszélő ismerősei is a vállalkozó segítségére voltak.
Döntések a józan ész és az értékrend mentén
Viki amit tud, igyekszik házon belül megoldani (mint a fotózások, amin ő és legjobb barátnője modellkednek), a végeredmény pedig látható, a bevételen és a visszajelzéseken lemérhető. Pénzt arra költ inkább és többet, amivel a Hedit „összességében jobban jön ki”; értve ez utóbbin akár a szakmai fejődést, akár a saját munkaóráit. Az egyik első ilyen tételt a marketing jelentette. Itt érezte: ezt megéri kiadni szakembernek. Szerencsésnek érzi magát, mert bevált az első marketinges akit megkeresett, már a külföldi piacra lépést is vele bonyolították le.
“Nagyon fontos, hogy mindig-mindent kiszámolok”
– mondta, hozzátéve, hogy olyanba sosem vág bele, ahol nem jön ki a matek. Ezért nem használnak például fulfillment szolgáltatót sem. A termékeiket az indulás óta saját raktárban tartják, a rendeléseket maguk csomagolják. Épp ezért komoly, megbízható vállalatirányítási rendszert vezettek be, ami vonalkód-olvasással működik, így kiküszöböli az emberi hibát és megkönnyíti a rendelések összekészítését.
A vállalkozói érzék és analitikus gondolkodás mellett (amit Viki csak józan paraszti észnek nevez) a saját és cége értékrendje a másik fő mozgatórugója a döntései mögött. Bár havonta több potenciális viszonteladói megkeresést is kap, eddig mindre nemet mondott, mert tudatosan olyan áron szeretnék kínálni a tunikáikat, ami szerintük megfizethető egy óvónő vagy ápoló számára. “Nem akarom azt sem, hogy a termékeken egy ismeretlen disztribútor keressen, a végfelhasználóhoz pedig az általunk kiszámolt és átgondolt árnál drágábban jusson el a termékem,” mondja Viki.
Hogy dönti el, mit fejlesztenek legközelebb? Keresi a lehetőségeket, átgondolja és kiszámolja, ezek hogy működnének a gyakorlatban. Ha tetszik egy ötlet – magyarázza, akkor egyszerűen kipróbálja, leteszteli, analizálja. Például három hónapot adtak a kórházi árusításnak, annak, hogy releváns tapasztalatot szerezzenek. Ezek alapján döntöttek úgy, hogy ugyanekkora költséggel jövedelmezőbb, ha online marketing kampányt indítanak. De hasonló módon, teszt jelleggel vezették be az utánvétes fizetést a szlovák webshopon – ami bejött, és jelentősen növelte is a rendelések számát.
Direkt tette pótolhatóvá magát
Vikit hallgatva egyre erősödik bennem a kérdés: honnan és hogyan van egy kisvállalkozónak ennyi ideje céget is fejleszteni, ERP-rendszert is bevezetni, külföldre is terjeszkedni – miközben mindennek maga jár utána, és amit csak tud, maga intéz el. A cégvezető válasza gyors és egyszerű: mindez tudatos tervezés eredménye. Az elmúlt években ugyanis szándékosan úgy építkeztek, hogy ne Viki munkáján múljanak a vállalkozás mindennapjai. A kötelező, delegálhatatlan feladatai így napi egy-másfél órát foglalnak le a naptárában, de szerinte: „ennyi kell a szinten tartáshoz”. A munkaideje további részét viszont direkt és tudatosan a vállalkozás fejlesztésére, az előrelépés lehetőségeinek kutatására és megoldására fordítja.
Direkt, stratégikusan tette pótolhatóvá magát, hiszen: ha bármi történik, ha például kiesik egy-két hónapra, attól még nem mehet csődbe a cége!
A külföldi terjeszkedést is azért tudták viszonylag könnyen megugrani, mert nem kellett az alapvető működéshez szükséges, esszenciális feladatokat hanyagolnia ahhoz, hogy erre is elegendő időt tudjon fordítani. Volt akkora kapacitása, energiája, lendülete, hogy azt mondja: ezt most megcsinálom.
Gondolkodj úgy, mint a vevőd!
Viki meglepőnek, de már megtisztelőnek is érzi, hogy több leendő vagy kezdő e-kereskedő kér tőle ilyen-olyan szakmai segítséget. Amikor arról kérdezem, mik azok a típushibák, amiket sok webshopos elkövet, mégsem veszik el például a webshopmotorok technikai beállításának részleteiben (holott a funkciók kihasználatlansága gyakori hiba, teszi hozzá), hanem a tanácsa sokkal általánosabb:
„A vállalkozók nem tudnak eléggé a fogyasztó fejével gondolkodni, és a lehetséges vásárló szemével nézni a webshopjukra. Pedig olyan kérdéseket kellene feltenniük, minthogy ‘Könnyű megtalálni az információkat, ami érdekli az ügyfelet?’, ‘Nincs valami fontos eldugva az oldalon?’ vagy ‘Elég nagy a betűméret?’.”
A saját példáját mondja: előszeretettel nézegeti például a HotJar által készített hőtérképeket és videókat, hogy megtalálja azokat a pontokat a saját webáruházában, ahol meg- vagy elakadnak a vásárlói, ahol akár el is hagyják emiatt az oldalt. Úgy véli, “egy jellegzetes pont van, amin képes elvérezni egy webshop: az, ha nem megfelelően tájékoztatja a vevőket”.
