Van egy fogadásom: azt állítom, hogy 2030 vége előtt mész majd olyan vendégségbe, ahol legalább egy háztartási robot lesz. Nem képen, nem videón, nem 3D-ben kinyomtatva, hanem teljes fizikai valójában. És igen: egy ismerősöd otthonában. Mersz fogadni ellenem?
Néhány hete olvastam egy érdekes cikket a világ első működő kvantumakkumulátor prototípusáról. Közben pedig még ott volt a fejemben az a tucatnyi robotos videó, amit a cikk olvasása előtti napokban pörgettem a social-ben. Aztán: katt …. és összállt három dolog: a kvantumakkumulátort, a robottechnológia fejlődési ütemét és azt, amit Ray Kurzweil már évek óta mond. És hirtelen, 2030 sokkal közelebbinek tűnt, mint kellene.
A fejlődés sebessége
Kurzweil neve sokaknak ismerős. Ő az a híres gondolkodó – feltaláló – író, aki az elmúlt harminc évben annyiszor látott előre olyan dolgokat, amikre a kortársai csak legyintettek és lehetetlennek tartottak. Az ő érvelése szerint a technológiai fejlődés nemcsak egyszerűen exponenciális ütemű – amit ő tesz hozzá, az ennél egy fokkal nyugtalanítóbb: maga a fejlődési ütem is exponenciálisan növekszik. Vagyis a gyorsulás gyorsul, mégpedig exponenciális mértékben.
Az elmúlt több mint húsz évben (mióta e-kereskedelemmel foglalkozom) megszoktam, hogy a technológiai változások ütemesen követik egymást. De bevallom, az elmúlt két-három évben már én is meglepődtem azon, hogy milyen gyorsan kezdett el megváltozni a körülöttem lévő digitális világ. Három éve még furcsán néztek arra, aki AI-jal írt szöveget. Ma már furcsán néznek arra, aki nem használja. Öt éve a TikTok algoritmus csak egy vicces kísérlet volt. Ma már itt dől el sok esetben, hogy egy termék látható lesz-e egyáltalán a vásárlók előtt és lesz-e rá kereslet.
A robotika ugyanilyen fejlődési görbén van, csak néhány évvel később indult el a változás ebben a szegmensben. Viszont mára eljutottunk oda, hogy a szoftver összeért a hardverrel. És szerintem ez az a találkozási pont, ami miatt a következő négy-öt év egészen más lesz, mint amilyen az előző húsz volt.
Ma még vicces. Na de meddig?
Bevallom, én is úgy kezdtem, mint mindenki más: nézegettem videókat, mosolyogtam és tovább léptem. Robotok, amik nekimennek a bútoroknak, elveszítik az egyensúlyukat, megpróbálnak felállni a padlóról. Vicces volt. Aztán valami megváltozott, és rájöttem, hogy nemcsak a videók tartalma változott meg, hanem az ütemük is. Egyre több van belőlük a hírfalamon és egyre gyorsabban követik egymást. És ami hat hónapja még ügyetlenkedés volt, az ma már szinte hibátlan hátra szaltó és szinkron-koreográfia egymilliárd néző előtt a kínai újévi gálán. (A Tesla robotja ezt tudta – de már „tegnap”.)
A Unitree R1 Air, a legolcsóbb humanoid a piacon, Magyarországon ma kb. 4,2 millió forintba kerül. A G1 fejlesztői verzió, amellyel a kutatók és a gyárak dolgoznak kb. 12 millió forint körül van. Ezek még korántsem tömegpiaci árak, de két évvel ezelőtt egy hasonló tudású robot ennek sokszorosába került. Az irány egyértelmű. A Gartner elemző cég nemrég azt mondta az R1 Airről:
„Ehhez nem kell üzleti indoklás. Meg lehet nézni, hogy mit tud és meg lehet venni”.
A humanoid forma logikája egyébként nagyon egyszerű. A teljes infrastruktúránk, minden, ami körül vesz bennünket és mi alkottuk, emberméretű: polcok, ajtók, lépcsők, munkafelületek. Egy kétlábú, kétkarú robot ott tud dolgozni, ahol korábban emberek dolgoztak, anélkül hogy mindent át kellett volna tervezni. Ez komoly belépési korlátot töröl el, és ez az, ami az ipari alkalmazásokat már most is vonzóvá teszi.
Az utcán már gurulnak, a lakásokban pedig lassan megjelennek
Ha azt gondolod, hogy mindez még mindig a jövő zenéje, érdemes körülnézni. A kerekeken guruló autonóm kézbesítőrobotok ma már nem kísérleti projektek, hanem a működő logisztikai infrastruktúra részei. A Starship Technologies például olyan hatkerekű, kisebb hűtőszekrény méretű robotokat üzemeltet, amelyek teljesen önállóan navigálnak a járdákon, megállnak a zebrán, kikerülik a gyalogosokat, és a rendeltetési helyen a vásárló telefonnal nyithatja ki őket. Kilencmillió feletti kézbesítést teljesítettek, 150 helyszínen, hét országban.
A Serve Robotics az Uber Eats platformján szállít ki ételeket Los Angelesben, Miamiban és Chicagóban, a Kiwibot pedig 500 ilyen robotot futtat az USA-ban, Kanadában és a Közel-Keleten. Ezek a járművek – mint láthatod – 99 százalékban emberi beavatkozás nélkül működnek.
A humanoid robotokkal való együttélés kérdése sem marad sokáig elméleti. Emily Kate Genatowski amerikai kutató és Bécsben él – ő nem laborban vizsgálja ezt a kérdést, hanem a saját lakásában. Szó szerint együtt él egy humanoid robottal, akit Tovának hív, és a célja az, hogy megtapasztalja az ember – robot együttélés mindennapi kihívásait.
Íme egy példa arra, amikor mindezt élesíteni próbálták a hétköznapokra:
- Tova munkát vállalt egy helyi bécsi kávézóban, ahol matchát készített. A kísérlet lényege nem az volt, hogy a robot jó barista-e, hanem az, hogy az utca embere szembesüljön azzal: mi van, ha egy robot veszi át valaki munkáját, és ez nem elvont statisztika, hanem a sarki kávézóban történik. A közönség reagált, vitatkozott, véleményt mondott.
- Ezután Emily megpróbált éves bérletet venni Tovának a bécsi tömegközlekedésre. Kiderült, hogy az érvényben lévő szabályok szerint ehhez Tovának be kellene jelentkeznie egy bécsi lakcímre. Emily elindította a folyamatot. Hogy sikerül-e, még nem tudni, de a kérdés önmagában elgondolkodtató: egy robot, aki önállóan közlekedik a városban, személy-e a jog szemében, vagy tárgy?
- Közben a biztosítójával is tárgyalásokat folytat arról, ki felel, ha Tova véletlenül eltör valamit egy étterem teraszán. A gyártó? Emily, mint tulajdonos? Vagy maga a robot üzemmódja számít, azaz más a felelős, ha távirányítják, és más, ha önállóan dönt?
Ezek nem elméleti kérdések. Ezek azok a problémák, amelyekre a jogalkotók, a biztosítók és a gyártók egyelőre csak keresik a választ. Emily és Tova csak azt csinálja, amit eddig más nem nagyon tett: elébe megy a közeljövőnek.
Mit jelent mindez az e-kereskedelem szempontjából?
Amikor először kezdtem el komolyan gondolkodni azon, hogy a humanoid robotok hogyan és hol jelenhetnek meg az e-kereskedelemben, az első gondolatom a raktár és a logisztika volt. Ez teljesen kézenfekvő irány. Ám minél jobban beleásom magam a témába, annál inkább azt látom, hogy a valódi hatás nem ott lesz a legnagyobb, ahol most várjuk.
A raktár valóban az első és legkézenfekvőbb terep. A visszárukezelés különösen érdekes: felbontani a csomagot, megvizsgálni az állapotot, dönteni a sorsáról, visszacímkézni, elhelyezni. Ez strukturált, mégis változatos feladat, ahol az AI döntési képessége és a fizikai mozgás kombinációja komoly értéket teremt. Az Amazon, a DHL és más szereplők már most is ezen az úton járnak, és a humanoid forma azért logikus következő lépés, mert a meglévő raktárinfrastruktúrát nem kell átépíteni hozzá.
Szerintem a fizikai és az online csatorna találkozási pontján történik meg majd az áttörés.
Ma az egyik legnagyobb probléma az e-kereskedelemben az, hogy a két csatorna között nincs valódi folytonosság. Az online vásárló böngészik, kosárba rak, elhagyja az oldalt, majd bemegy a fizikai boltba, és elölről kezd mindent. Hiszen senki sem tudja, hogy ki ő, mit nézett korábban, mit keres. A helyzet egyik felére ugyan már ma is léteznek megoldások: hűségprogramok, app-alapú azonosítók, akár egy egyszerű QR-kód vagy RFID chip, amellyel a vásárló belépéskor beazonosíthatja magát. A megoldás másik fele még egy picit várat magára: a robot, aki ezt a digitális identitást a fizikai térbe viszi. Aki tudja, hogy a vásárló mit nézett meg a webshopban, mit tett a kosárba, mit hagyott ott, és odanavigálja a megfelelő termékhez. Ez az az élmény, amire a multichannel kereskedelem eddig csak törekedett, de sosem tudta igazán megvalósítani.
Ez már több, mint multichannel
Az „omnichannel” stratégia eddig azt jelentette, hogy a csatornák között koordináció van. A robot azonban nem összeköti a két csatornát. A robot maga lesz a csatorna. Abban a pillanatban, amikor egy vásárló úgy lép be egy fizikai boltba, hogy a robot ismeri a digitális előzményeit, és fizikailag végigkíséri a vásárlási folyamaton, a határ az online és az offline kereskedelem között nem elmosódik, hanem megszűnik létezni. Ez már se nem e-kereskedelem, se nem fizikai kereskedelem. Talán ennek a formának még nincs is neve. Vagy van, és egyszerűen csak a kereskedelem következő dimenziójának hívjuk majd.
Ráadásul a fentiek nemcsak a humanoid robotokra vonatkoznak. Autonóm raktári járművek, komissiózó rendszerek, önvezető targoncák már most is üzemelnek. A humanoid csak a következő réteg. Az a webáruház-tulajdonos, aki ma elkezd gondolkodni azon, hogy a folyamatait hogyan lehet autonóm rendszerekre építeni, versenyelőnnyel fog rendelkezni. Szerintem itt a kérdés az lesz, hogy te mikor teszed fel magadnak először komolyan ezt a kérdést.
A lapostévé, és ami utána jön
Emlékszem, amikor az első lapostévék megjelentek: nagyjából azonnal státuszszimbólumokká váltak. Aztán eltelt három-négy év, és mindenkinek megérkeztek a lakásába. A háztartási robot szerintem ugyanezen az úton indul el. Az első vásárlók kuriózumként kezelik majd, megmutatják a vendégeknek, büszkék lesznek rá. Aztán az ár leesik, a megbízhatóság nő, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy furcsálljuk, ha valakinek még nincs.
Ez nem feltétlenül baj. De van néhány dolog, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Az adatvédelem az egyik legsúlyosabb kérdés, és ezt nem szabad félvállról venni. Egy okostelefon ‘tudja’, hová mész és mit keresel. Viszont egy otthoni robot mindent lát, hall és rögzít, amit a négy fal között csinálsz. Tudja, mikor kelsz fel, mit eszel, kit látsz vendégül, milyen hangulatban vagy. Ez a fajta adatgyűjtés sem minőségben sem mélységben nem hasonlítható semmihez, amit eddig ismertünk. Ki fér hozzá? A gyártó? Az állam? A biztosítótársaság, vagy amelyik majd kedvezőbb díjat kínál, ha megosztod az adataidat? Ezekre ma még nincs válasz.
A munkaerőpiaci hatás szintén valós és komoly. A fizikai munkahelyek egy jelentős része megváltozik vagy eltűnik – de persze újak is jönnek létre. Ez korábban is megtörtént, pl. a traktor elvette a napszámosok munkáját, vagy a bankautomata a pénztárosoktól a rutinfeladatokat. A különbség most az ütem. Korábban kb. egy generációnyi idő volt alkalmazkodni. Most lehet, hogy egy évtized sem lesz erre.
A ma ismert e-kereskedelmet ez különösen élesen érinti majd
A raktári munkások, a futárok, a visszárukezelők, mind olyan munkakörök, amelyeket a robotok fokozatosan átvehetnek. Aki most ezekben a szektorokban dolgozik, annak érdemes erre gondolni. Aki pedig webáruházat üzemeltet, annak érdemes azon gondolkodni, hogy ez a változás hogyan alakítja át a költségstruktúráját és a versenyképességét.
Van egy emberi oldala is ennek a változásnak, amiről ritkán beszélünk. A Starship futárbotokat megkergették, megrugdosták, de sokan segítettek is nekik, amikor megakadtak a járdán. Aggódtak értük. Mi emberek antropomorfizáljuk a robotokat, és ez nem gyengeség, hanem nagyon is emberi reakció. De komoly kérdéseket vet fel: ha érzelmileg kötődsz egy robothoz, mi történik, ha meghibásodik? Ha a gyártó megszünteti a szervereket, amelyeken fut? Ha valaki feltöri és megváltoztatja a viselkedését?
Lehet ezt szeretni és nem szeretni. De nem lehet nem tudomásul venni.
És akkor megérkeznek a kvantumakkumulátorok
Ha a fentiekhez hozzávesszük azt, hogy Ausztrál kutatók idén mutattak be egy működő kvantumakkumulátor-prototípust, még árnyaltabb lesz a kép. Ugyanis ezt a kísérleti eszközt vezeték nélkül, lézerrel töltötték fel és különlegessége, hogy nagyon sokáig – akár évekig is – képes tárolni az enegriát, így biztosítva a szükséges működést a robotoknak. Ha ez is beérik, az egész fenti folyamat még gyorsabb lesz.
Fogadsz velem?
És akkor most vissza a fogadáshoz. Az elején még talán mosolyogtál rajta, de most, lehet már másként gondolod.
2030 négy és fél év. Az a robot, amelyik ma a kecskeméti BMW-gyárban dolgozik, addigra olcsóbb, megbízhatóbb és sokoldalúbb lesz. A fejlesztési befektetések, amelyeket a Tesla, a Google DeepMind, a Hyundai vagy a Unitree most beleönt ebbe a szegmensbe, nem hagynak teret a lassulásnak. A gyorsulás pedig egyre csak gyorsul. Aki ezt most tudomásul veszi, az pozíciót épít. Aki kivár, az csak sodródni fog. Szóval, fogadsz még velem?
